Bujan
Bujan falu Albánia északkeleti részén, Kukës városától légvonalban 40, közúton csaknem 100 kilométerre északnyugatra, a Valbona folyó jobb partján, Bajram Curri déli szomszédságában. Kukës megyén és Tropoja községen belül Bujan alközség központja. Az alközség további települései Bllata, Dojan, Gria e Re, Lekurtaj, Markaj, Rosuja és Selimaj.[1] A 2011-es népszámlálás alapján az alközség népessége 2550 fő.[2]
| Bujan | |
 | |
| Az 1943–1944-es kommunista gyűlés helyszínéül szolgáló bujani Mani-kulla | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Albánia |
| Megye | Kukës |
| Község | Tropoja |
| Alközség | Bujan |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 42° 19′ 31″, k. h. 20° 04′ 29″Koordináták: é. sz. 42° 19′ 31″, k. h. 20° 04′ 29″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Története szerkesztés
1984 és 1986 között Zhaneta Andrea tárta fel a tizenkét halomsírt magában foglaló régészeti lelőhelyet a Valbona folyó nyugati partján elterülő sziklás fennsíkon. A bujani halomsírok a kisebbek közé tartoznak: átmérőjük 8 és 13, magasságuk 0,80 és 1,55 méter között mozog. Építési technikájuk változatos, a kőből épült halomsírok mellett megtalálhatóak a köves talajból emelt, illetve a kőkörrel övezett földhalmok egyaránt. Az itt eltemetettek kisebb részét hamvasztották, többségüket hátukra vagy oldalukra fektetve hantolták el. A sírmellékletek rendkívül szegényesek, csupán néhány fazekasterméket és bronz karkötőt foglalnak magukban. Az agyagedényeket cserepeikre törték, és úgy keverték el az elhunytra húzott földréteggel; ez a rituális szokás más, korabeli illír temetőkből is ismert. A szűkös leletanyag a halomsírok datálását megnehezíti, de kukësi és Mat-vidéki típusanalógiák alapján keletkezésük idejét a vaskor korai szakaszára teszik.[3]
1943. december 31-e és 1944. január 2-a között Bujanban ült össze titkos tanácskozásra az Albán Kommunista Párt tropojai szervezete, és a velük szövetséges jugoszláv kommunisták egy csoportja, és Mehmet Hoxha elnökletével megalakították Koszovó és Metohija Nemzeti Felszabadítási Tanácsát, amelynek célja a német megszállás alatt álló Koszovó és Albánia felszabadítása, majd egyesítése volt.[4]
Nevezetességei szerkesztés
Bujanban két, műemléki védelmet élvező északalbán erődített ház is található, a Sokoli- és a Mani-kulla.[5]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Ligj Nr. 115/2014 për ndarjen administrativo-territoriale të njësive të qeverisjes vendore në Republiken e Shqipërisë. Fletorja Zyrtare, 137. sz. (2014) 6365–6390. o. arch
- ↑ Censusi i popullsisë dhe banesave / Population and housing census: Kukës 2011. Tiranë: Instituti i Statistikës. 2013. 84. o.
- ↑ Korkuti 2013 :266.
- ↑ Réti 2000 :319.; Pearson 2005 :314–315., 317.; Fevziu 2016 :131.
- ↑ Monumentet: Rrethi i Tropojës. imk.gov.al (Hozzáférés: 2018. április 13.) arch
Források szerkesztés
- ↑ Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886
- ↑ Elsie 2013: Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. ISBN 978-1-78076-431-3
- ↑ Fevziu 2016: Blendi Fevziu: Enver Hoxha: The iron fist of Albania. Ed. and intr. by Robert Elsie; transl. by Majlinda Nishku. London; New York: I.B. Tauris. 2016. ISBN 9781784534851
- ↑ Korkuti 2013: Muzafer Korkuti: Albania: Archaeological studies on the prehistory of Albania. Tirana: Academy of Sciences of Albania. 2013. ISBN 9789995610517
- ↑ Pearson 2005: Owen Pearson: Albania in occupation and war: From fascism to communism. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2005. = Albania In the Twentieth Century, 2. ISBN 1845110145
- ↑ Réti 2000: Réti György: Albánia sorsfordulói. Budapest: Aula. 2000. = XX. Század, ISBN 9639215740