Főmenü megnyitása

Tropoja község (albán Bashkia e Tropojës), 2015 előtt Tropoja kerület (Rrethi i Tropojës) Albánia hatvanegy, Kukës megye(wd) három községének egyike a megye északnyugati részén, amelyet nyugaton Shkodra megye(wd), északon Montenegró, északkeleten és keleten Koszovó, délkeleten a szintén Kukës megyéhez tartozó Has község(wd), délen pedig a Drin folyó, pontosabban az azon kialakított mesterséges víztározók, a Komani-tó(wd) és a Fierzai-tó határol. Az Albán-Alpok délkeleti régiójában fekvő vidék, itt található az ország második, egyúttal a Dinári-hegység legmagasabb csúcsa, a 2694 méter magas Jezerca, de számos hegye magasodik 2000 méter fölé. A magashegységi környezetet a Valbona(wd) völgye és a Tropojai-medence töri meg, ettől délkeletre már az 1000 métert is alig meghaladó középhegységi vonulatok vezetnek át a községen kívül fekvő Krumai-medence alacsonyabban fekvő területeire. Tropoja község területe 1043 km², lakossága 20 517 fő (2011), székhelye Bajram Curri (5340 fő, 2011),[1] másik városi jogállású települése a mindössze 913 lakosú Fierza.[2] A 2015-ben hatályba lépett közigazgatási reform óta nyolc alközségre oszlik, ezek: Bajram Curri, Bujan, Bytyç, Fierza, Lekbibaj, Llugaj, Margegaj és Tropoja.[3]

Tropoja község
Valbona-völgyi táj Shoshannál
Valbona-völgyi táj Shoshannál
Tropoja község címere
Tropoja község címere
Közigazgatás
Ország Albánia
Megye Kukës
Székhely Bajram Curri
Irányítószám 8701
Népesség
Teljes népesség20 517 fő (2011) +/-
Tszf. magasság470 m
Elhelyezkedése
Tropoja község (Albánia)
Tropoja község
Tropoja község
Pozíció Albánia térképén
é. sz. 42° 24′, k. h. 20° 10′Koordináták: é. sz. 42° 24′, k. h. 20° 10′
Kukës megye községei és alközségei
Kukës megye községei és alközségei
A Wikimédia Commons tartalmaz Tropoja község témájú médiaállományokat.

A keletre fekvő síkság felé nyitott vidék történelmileg Koszovóhoz tartozott, többségében iszlám vallású törzsei és szülöttei az albán nemzeti függetlenségi mozgalmak koszovói hadszínterein tevékenykedtek (Haxhi Zeka(wd), Bajram Curri és mások). Albánia 1912-es függetlenné válását követően azonban a terület a fiatal országhoz került, Tropoja elszigetelődött korábbi piacvidékétől, a nyugati peremvidékén emelkedő magas hegyvonulatok pedig Albánia többi részétől zárták el. A kommunizmus évtizedeiben is elkerülték a nagy arányú fejlesztések: a korábbi Kolgecajt Bajram Curri néven néhány ezer lakosú várossá fejlesztették, Tropoja termelőszövetkezeti központ lett, 1978-ban pedig a Drin folyó felduzzasztásával, a Fierzai-tó kialakításával üzembe helyezték a fierzai Párt Fénye Vízerőművet. Az 1991-es rendszerváltást követően sem változott infrastrukturális helyzete, az 1990-es évek végére pedig csempészbandák és irreguláris koszovói katonák egyik fő fészke lett, ahol az albán kormány sem volt képes az akaratát érvényesíteni. A 2000-es évek elejére helyreállították a jogrendet Tropojában, és ha lassan is, de megindult a terület fejlődése, elsősorban idegenforgalmi jelentőségének köszönhetően. Hosszan tartó elzártsága és nehezen megközelíthetősége okán Tropoja legfőbb turisztikai vonzereje a szinte érintetlen természeti környezetben rejlik: itt található a Valbona-völgyi Nemzeti Park(wd), a Nikaj-mërturi Regionális Tájvédelmi Körzet, valamint a 2017 óta világörökségi védelmet élvező Gash-völgyi ősbükkös. A hagyományos népi építészetnek is számos szép példája maradt fenn községszerte, több településen állnak még az északalbánok körében a vérbosszúk idejére védelmet nyújtó erődházak, az ún. kullák(wd).

Fekvése és földrajzaSzerkesztés

 
A Jezerca vidéke

Tropoja község az Albán-Alpok délkeleti vidékén fekszik, meghatározó hegyvonulatai északnyugaton, a Valbona(wd) forrásvidékén a Jezerca (2694 m), délnyugaton, a Valbona és a Drin völgye között a Hekura-hegység(wd) (Maja e Hekurave, ’Vas-hegység’, 2559 m) és a Grykat e Hapëta-hegység(wd) (Maja Grykat e Hapëta, 2625 m) dolomittömegei, valamint a Mërturi-hegység(wd) (Maja e Mërturit, 1757 m), északkeleten pedig a Shkëlzen(wd) csúcsa (2407 m). A Jezerca az ország második legmagasabb, de az albán–macedón határon fekvő, listavezető Korabbal szemben teljes egészében Albánia területén emelkedő csúcsa, egyúttal a Dinári-hegység legmagasabb pontja is. Tropoja további legmagasabb pontjai a Gryka e Hapët (2625 m, országosan 3.), a Maja e Kollatës (’Kollata-hegy’, 2556 m, 5.), a Kollata e Keqe (’Rossz-Kollata’, 2534 m, 6.), a Maja e Rosit (’Rosi-hegy’, 2524 m, 7.), a Shkëlzen (2407 m, 12.), a Maja e Thatë (’Száraz-hegy’, 2406 m, 13.) és a Maja Bogiçaj (’Bogiçaj-hegy’, 2405 m, 14.).[4][5] A Tropoja nyugati és északi vidékein magasba törő hegyeket a Valbona völgye és az attól északkeletre húzódó Tropojai-medence töri meg 300–500 méteres tengerszint feletti magassággal. Ettől délkeletre, a Valbona jobb partján már csupán néhány, az 1000 méteres tengerszint feletti magaslat jelzi az alacsonyabban fekvő Krumai-medencébe való átmenetet. Legfontosabb folyója a község déli határát képező Drin folyó középső szakasza, valamint annak jobb oldali mellékfolyója, a mintegy 50 kilométer hosszú Valbona, amely teljes hosszában, forrásától a torkolatáig Tropojában folyik. A Valbonán kívül több kisebb patak fut észak–déli irányban a Drinbe (pl. Curraj). A Drinnek a tropojai községhatárral egybeeső szakaszán két felduzzasztott, mesterséges víztározó, a Komani-(wd) és a Fierzai-tó található. A Valbona völgyének felső folyásánál és a Jezerca vonulatában számos gleccsertó és tengerszem található.

 
A Komani-tó vízi útja

A község nyugati és északi részének magashegységi környezete megszabja, hogy ezekből az irányokból Tropoja csupán gyalogosan közelíthető meg, azaz Shkodra vidékével és Montenegróval közvetlen közúti összeköttetése nincs.[6] Kelet felé a Krumai-medence, déli irányba pedig a Valbona völgye, és azon keresztül a Drin teszi nyitottabbá Tropoját, de közlekedési szempontból az ország belseje felől így is csak nehézségekkel közelíthető meg. Délnyugati irányból a Komani-tó vízi útvonalán, autókat is szállító komppal lehet eljutni a község déli részén fekvő Fierzába, de a légvonalban mindössze 55 kilométerre lévő Shkodrából így is hét-nyolc órát igénybe vehet az utazás.[7] A történelmi kapcsolatok örökségeként lényegesen jobb a város közúti összeköttetése a keletre fekvő Koszovóval, azon belül is Gjakovával(wd), amely a Qafa e Morinësen (’Nyárfa-hágó’, nem összekeverendő a Kukës melletti, azonos nevű hágóval) át vezető SH22-es jelű főútvonalon érhető el. Ez az összeköttetés annyira jelentős, hogy a Tropoja községet Tiranával összekötő minibuszjáratok is Koszovó felől közelítik meg a régiót, különösen amióta a 2009-ben átadott Durrës–Kukës–Morina-autópálya lényegesen megkönnyíti Kukës elérhetőségét.[8] A megye délkeleti részeivel, a Kukës megyeszékhellyel való összeköttetést a Krumát átszelő SH23-as főút biztosítja. A község délről való megközelíthetősége valamelyest nehézkesebb, a Fushë-Arrëz régiójából induló SH22-es út Fierzánál lép Tropoja község területére.[9] A község belső közúthálózatát a már említett útvonalak adják: a Fierza–BujanBajram CurriTropoja–Qafa e Morinës[–Koszovó] útvonalat követő SH22-es mellett a Has község(wd) felől Bytyç és Llugaj érintésével a Tropoja közelében az előbbibe csatlakozó SH23-as út. Ezeken túl csak számozatlan, változatos minőségű aszfaltutak vezetnek a Valbona felső völgyén át Margegajba vagy a délkeleti Lekbibajba.

KözigazgatásaSzerkesztés

Az 1953-ban megalapított Kukës megyét (Qarku i Kukës) 1958-ban osztották további kerületekre, ekkor született meg a komunákra (’község’) osztott Tropoja kerület (Rrethi i Tropojës) is. A 2015-ben hatályba lépett közigazgatási reform eredményeként a kerületeket átszervezték és új megnevezésük bashkia lett (magyarul ’község, önkormányzat, törvényhatóság’), azóta Tropoja község (Bashkia e Tropojës) a korábbi kerület hivatalos megnevezése. Ezzel párhuzamosan a korábbi komunákat alközségekké szervezték át (njësia administrative, tkp. ’közigazgatási egység’).[10][11] Ennek eredményeként 2015 óta Tropoja község közigazgatási beosztása a következő.

TörténeteSzerkesztés

 
Ókori erőd helyszíne Shoshan nyugati határában

A terület benépesedésére vonatkozó legkorábbi adatok a vaskor elejéről ismertek: Bujannál tizenkét korabeli halomsírt tártak fel a régészek.[13] Az i. e. 1. évezred második felében a dardánok szállásterületének nyugati végpontja volt a régió.[14] A római korban a Scodra vidékét a Drin völgyén keresztül Dardaniával(wd) összekötő út erődrendszeréből több a mai Tropoja község területére esett: ilyen erődítésmaradványok ismertek Shoshan, Kam közeléből, a római út egyes maradványait pedig Fierza közelében tárták fel.[15]

A mai Tropoja község helyén a 19–20. század fordulóján több északalbán törzs szállásterülete feküdt: nyugati részén a krasniqik(wd) (ma Margegaj, Bajram Curri, Llugaj, Bujan, Fierza), délnyugaton a nikajik (Margegaj, Lekbibaj) és a mërturik (Lekbibaj, Fierza), északkeleten a gashik (Tropoja), délkeleten pedig a bytyçik (Bytyç, Llugaj) területei húzódtak.[16] A térség lakossága hagyományosan muzulmán felekezetű volt, egyedül a délkeleti peremvidéken, Shëngjergj és Tetaj (Lekbibaj) vidékén éltek római katolikusok.[17] Az évszázadok során mindvégig meglehetősen elzárt, nehezen megközelíthető területnek számított, amelynek jellemzően állattartással foglalkozó lakossága a keletre elterülő koszovói piacvidék városaival, különösen Gjakovával(wd) tartott fenn kapcsolatot. Az 1912-ben függetlenné vált Albánia 1913-ban megrajzolt határai (londoni egyezmény) véget vetettek ennek a szerves kapcsolatnak, és a vidék elszigeteltsége megnövekedett.[18] A korábban gyakorlatilag Koszovóhoz sorolt terület a 20. század során gyakori viszálykodások tárgya volt Jugoszlávia és Albánia között.[19]

 
Az 1943–1944-es bujani konferenciának otthont adó Mani-kulla vendégfogadó szobája a résztvevők portréival

A környék szülötte Bajram Curri az Ahmet Zogu kormányát 1924-ben elkergető júniusi forradalom támogatója a forradalommal hatalomra került Noli-kormány leverését követően itt, ősei lakhelyén, egy Dragobia melletti barlangban bujdosott. Zogu csapatai azonban felderítették búvóhelyét, és az 1925. március 29-én kialakult tűzharcban Curri két fiával együtt életét vesztette.[20] A második világháború során a kommunisták 1942-ben Bytyçben szervezték meg a megszállók ellen harcoló helyi alakulataikat.[21] 1943. december 31-e és 1944. január 2-a között Bujanban, albán és jugoszláv kommunisták részvételével szerveződött meg a Koszovó és Metohija Nemzeti Felszabadítási Tanácsa, amelynek célja a német megszállás alatt álló Koszovó és Albánia felszabadítása, majd egyesítése volt.[22] Ugyancsak 1944 januárjában a brit Special Operations Executive(wd) is megkísérelt Tropojában a német megszállók ellen harcoló fegyveres sejteket szervezni, de nem jártak sikerrel.[23] 1944 közepére a vidék a Gani Kryeziu(wd) vezette, a nácik és a kommunisták ellen egyaránt küzdő irreguláris csapatok egyik felvonulási területe volt. Kryeziu sikeresen harcolt a német megszállók ellen, mígnem 1944 szeptemberében albán kommunista partizánok kezére került.[24]

A kommunizmus éveiben Kolgecajt fejlesztették a kerület adminisztratív központjává, amely 1952-ben felvette a közeli Dragobiánál 1925-ben tragikus véget ért Bajram Curri nevét.[25] A kerület mezőgazdasági központjában, Tropojában termelőszövetkezeti központot alakítottak ki kisebb élelmiszeripari üzemekkel. A tropojai aszalt szilva a korszak kedvelt csemegéje volt Albánia-szerte, de a vidék nevezetes volt alma- és körtetermesztéséről is.[26] A keleti peremvidék ásványkincsekben is bővelkedik, Kam és Kemenik (Bítyç) környékén már a második világháború éveiben üzemeltek krómbányák.[27] 1971-ben kínai segítséggel indult meg a Fierza melletti duzzasztógát építése, ezzel a mesterséges Fierzai-tó kialakítása. A Párt Fénye Vízerőművet 1978-ban helyezték üzembe, 1986-tól pedig már teljes kapacitásban üzemelt.[28]

Az 1991-es rendszerváltás után, különösen az 1990-es évek második felében rossz híre volt a városnak és tágabb környezetének. A rendszerváltást követően a régió infrastrukturálisan továbbra is elmaradott volt, és az erőforráshiány leküzdésében az sem segített, hogy a tropojai születésű Sali Berisha volt az ország miniszterelnöke. A helyzetet tovább súlyosbította a Jugoszlávia elleni szankciók bevezetése, ami egyúttal melegágya is lett a szervezett csempészés különféle formáinak.[29] Az albániai piramisjáték-válság nyomán 1997-ben kitört országos zavargások és Sali Berisha kormányának bukása után, 1997 nyarán Fatmir Haklaj, az addig főként csempészéssel foglalkozó helyi bűnszövetkezet feje lett Tropoja rendőrfőkapitánya. Irányítása alatt anarchikus viszonyok jellemezték a kerületet, ahova a kormányzat ellenőrzése sem terjedt ki, és külföldieknek, de albánoknak sem volt ajánlatos a belépés. Haklaj 1998 szeptemberében részt vett Azem Hajdari(wd), az albán parlament demokrata párti(wd) képviselőjének meggyilkolásában, és 1999 novemberében maga is erőszakos halált halt.[30] Ugyanezekben az években tört ki a koszovói válság, és miután 1998 májusában a jugoszláv hadsereg és a szerb rendőrség megindította támadását a nyugat-koszovói albán települések ellen, 45 ezer ember hagyta el az otthonát, hogy albán és macedón területre meneküljön. Albániában Tropoja kerülete szenvedte el a legnagyobb nyomást, megtelt koszovói menekültekkel és a Koszovói Felszabadítási Hadsereg(wd) irreguláris harcosaival. A kaotikus állapotok hírhedt szimbóluma volt Tropoja falu piaca, ahol a burgonya mellett fegyvereket, géppuskákat és gránátvetőket is árultak.[31] A 2000-es évek elején a kormányzat helyreállította a jogrendet, a helyzet konszolidálódott és azóta az ország északkeleti vidéke is biztonsági kockázatok nélkül látogatható.[32] Bár Tropoja idegenforgalma feltörekvőben van, az ezredfordulót követően nagy arányú elvándorlás sújtotta a vidéket: 2000-ben Tropoja kerület lakossága még 42 ezer fő volt, a népességszám 2004-ig 28 ezerre, 2011-ig pedig 20 ezerre csökkent.[33]

NevezetességeiSzerkesztés

A község fő idegenforgalmi vonzerejét elzártságából fakadóan jóformán érintetlen természeti kincsei, az Albán-Alpok hegyvonulatai adják. A 2000 métert meghaladó hegyek közé zárt Valbona(wd) völgyének felső szakaszán találhatóak a Valbona-völgyi Nemzeti Park(wd) szurdokvölgyei, vízesései, tavai, tengerszemei és alpesi rétjei,[34] ettől délre húzódik a 2008-ban alapított Nikaj-mërturi Regionális Tájvédelmi Körzet változatos ökoszisztéműjú magashegységi környezete.[35] 2017 óta a Kárpátok és más európai régiók ősbükkösei elnevezésű természeti világörökség egyik helyszíne a Gash-völgyi ősbükkös 1261 hektáros területe.[36] A régió ókori múltját idézik fel a kora vaskori bujani halomsírok, Rosuja illír erődítése, a Breg-Lum, Bujan és Shoshan melletti római kori erődromok. Több településen állnak még az északalbánok körében a vérbosszúk idejére védelmet nyújtó erődházak, az ún. kullák(wd) szép, műemléki védelmet élvező példái: Koçanaj, Shoshan (Margegaj), Bujan (Bujan), Babina, Papaj (Tropoja), Curraj i Sipërm (Lekbibaj). Bár a különféle szúfi dervisrendek főként Dél-Albániában voltak népszerűek, több derviskolostor (tekke) áll a község területén, így például Luzhában halveti(wd) (Llugaj), Buçajban (Tropoja) pedig rufai(wd) tekke áll, de a szádik jelenlétéről is ismertek adatok.[37][38] A község székhelye, Bajram Curri és másik városa, Fierza a kommunista korszakban épültek ki, kevés látnivalót nyújtanak. Bajram Curri jelképe a városnak nevet adó népfelkelő nagy méretű szocialista realista szobra.[39]

Nevezetes tropojaiakSzerkesztés

  • Shoshan szülötte Haxhi Zeka(wd) (1832–1902), az albán nemzeti eszmélés korszakának koszovói harcosa.[40]
  • Fangban született Mic Sokoli(wd) (1839–1881) függetlenségi harcos.[41]
  • Koçanajból származott az albán függetlenség koszovói élharcosának, Bajram Currinak a családja. A júniusi forradalom idején Curri itt, ősei szülőföldjén bujdosott, és 1925 márciusában élete Dragobiánál ért tragikus véget.[42]
  • Az egykori Kolcegajban (ma Bajram Curri) élt Asim Vokshi(wd) (1909–1937) a spanyol polgárháborúban is harcolt katonatiszt, akinek mellszobor állít emléket.[43]
  • Tropoja kerületben született Mehmet Elezi(wd) (1949) újságíró, író.[44]
  • Tropojai származású Elez Biberaj(wd) (1952) amerikai albán politológus.[45]
  • A tropojai hármak fontos szerepet játszottak a rendszerváltás folyamatában. Az 1990–1991-es tiranai események során egymás mellé sodródott tropojai hármak fontos szerepet játszottak a rendszerváltás folyamatában:[46]
    • Viçidolban született Sali Berisha (1944) albán orvos, kardiológus, a rendszerváltás után demokrata párti(wd) politikus, több ízben az ország miniszterelnöke, illetve köztársasági elnöke.[47]
    • Bajram Curriban született Besnik Mustafaj(wd) (1958) diplomata, író és költő, 2005 és 2007 között Albánia külügyminisztere.[48]
    • Ugyancsak Bajram Curri szülötte Azem Hajdari (1963–1998) politikus, az albán rendszerváltás diákmozgalmainak jeles alakja, 1991-től 1998-as meggyilkolásáig a demokrata párt parlamenti képviselője.[49]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Instituti i Statistikës 2013 :84.
  2. Profile of Fierzë Commune
  3. Ligj Nr. 115/2014 për ndarjen administrativo-territoriale të njësive të qeverisjes vendore në Republiken e Shqipërisë. Fletorja Zyrtare, 137. sz. (2014) 6365–6390. o. arch
  4. Somogyi 1955 :171–172.; Nagel 1989 :141.; Gloyer 2012 :161.
  5. Plani i menaxhimit për Parkun Natyror Rajonal ’Nikaj-Mërtur’. Këshilli i Qarkut Kukës (2014) 10. o. (Hozzáférés: 2018. ápr. 8.)
  6. Gloyer 2012 :157–158.
  7. Gloyer 2012 :160.
  8. Gloyer 2012 :158.; Abrahams 2016 :91.
  9. Gloyer 2012 :156.
  10. Ligj Nr. 115/2014 për ndarjen administrativo-territoriale të njësive të qeverisjes vendore në Republiken e Shqipërisë. Fletorja Zyrtare, 137. sz. (2014) 6365–6390. o. arch
  11. Historik i shkurtër i ndarjes administrativo-territoriale të Shqipërisë (’Albánia közigazgatási-területi felosztásának rövid története’). reformaterritoriale.al
  12. Instituti i Statistikës 2013 :84.
  13. Korkuti 2013 :266.
  14. Ceka 2013 :279., 383.
  15. Nagel 1989 :140–141.; Wilkes 2006 :172., 174.
  16. Csaplár 2010 :104.; Elsie 2010 :157., 248., 299.
  17. Nopcsa 1911 :25., 35.; Csaplár 2010 :104.
  18. Pearson 2004 :39.; Csaplár 2010 :296–297.
  19. Nagel 1989 :13.
  20. Nagel 1989 :140.; Pearson 2004 :246.; Elsie 2010 :96.; Gloyer 2012 :160.; Vickers 2014 :111. Vö. Zavalani 2015 :195.
  21. Pearson 2005 :190.
  22. Réti 2000 :319.; Pearson 2005 :314–315., 317.; Fevziu 2016 :131.
  23. Pearson 2005 :318.
  24. Pearson 2005 :379., 387–388.
  25. Gloyer 2012 :160.
  26. Pollo & Puto 1981 :279.; Nagel 1989 :123., 140.
  27. Pearson 2005 :379. Vö. Nagel 1989 :13–14.
  28. Nagel 1989 :21., 140.; Réti 2000 :210., 215., 218., 282.; Jacques 2009 :492., 504–505.; Elsie 2010 :45., 118., 128.; Gloyer 2012 :165.
  29. Gloyer 2012 :158.
  30. Abrahams 2016 :236., 244., 261.
  31. Abrahams 2016 :260.
  32. Gloyer 2012 :158.
  33. Elsie 2010 :451.; Instituti i Statistikës 2013 :84.
  34. Gloyer 2012 :157., 161., 163.
  35. Plani i menaxhimit për Parkun Natyror Rajonal ’Nikaj-Mërtur’. Këshilli i Qarkut Kukës (2014) (Hozzáférés: 2018. ápr. 8.)
  36. Nomination dossier to the UNESCO for the inscription on the World Heritage List: “Primeval Beech Forests of the Carpathians and Other Regions of Europe” as extension to the existing Natural World Heritage Site ”Primeval Beech Forests of the Carpathians and the Ancient Beech Forests of Germany” (1133bis). UNESCO (2016) (Hozzáférés: 2018. ápr. 13.)
  37. Nagel 1989 :141.; Wilkes 2006 :172., 174.; Elsie 2010 :182., 386., 394.; Korkuti 2013 :27–29.
  38. Monumentet: Rrethi i Tropojës. imk.gov.al (Hozzáférés: 2018. ápr. 7.)
  39. Nagel 1989 :140.; Gloyer 2012 :160.
  40. Elsie 2013 :499.
  41. Elsie 2010 :423.; Elsie 2013 :418.
  42. Nagel 1989 :141.; Pearson 2004 :246.; Elsie 2010 :96.; Gloyer 2012 :160.; Vickers 2014 :111.
  43. Nagel 1989 :141.
  44. Abrahams 2016 :121.
  45. Elsie 2010 :50.
  46. Abrahams 2016 :56., 58.
  47. Elsie 2010 :48.; Abrahams 2016 :89.
  48. Elsie 2010 :317.
  49. Elsie 2010 :96.

ForrásokSzerkesztés

  • Abrahams 2016: Fred C. Abrahams: Modern Albania: From dictatorship to democracy in Europe. New York;  London: New York University Press. 2016. ISBN 9780814705117  
  • Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467  
  • Csaplár 2010: Csaplár-Degovics Krisztián: Az albán nemzettéválás kezdetei (1878–1913): A Rilindja és az államalapítás korszaka. Budapest: ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskola. 2010. ISBN 978-963-284-176-2  
  • Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886  
  • Elsie 2013: Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. ISBN 978-1-78076-431-3  
  • Fevziu 2016: Blendi Fevziu: Enver Hoxha: The iron fist of Albania. Ed. and intr. by Robert Elsie; transl. by Majlinda Nishku. London;  New York: I.B. Tauris. 2016. ISBN 9781784534851  
  • Gloyer 2012: Gillian Gloyer: Albania: The Bradt Travel Guide. Chalfont St Peter: Bradt Travel Guides. 2012. ISBN 978-1841623870  
  • Instituti i Statistikës 2013: Censusi i popullsisë dhe banesave / Population and housing census: Kukës 2011. Tiranë: Instituti i Statistikës. 2013. 84. o. arch  
  • Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386  
  • Korkuti 2013: Muzafer Korkuti: Albania: Archaeological studies on the prehistory of Albania. Tirana: Academy of Sciences of Albania. 2013. ISBN 9789995610517  
  • Nagel 1989: Albánia. [Pécs]: Baranya Megyei Könyvtár. 1989. = Nagel Útienciklopédiák, ISBN 9637272194  
  • Nopcsa 1911: Nopcsa Ferenc: A legsötétebb Európa: Vándorlások Albániában. Budapest: Fritz ny. 1911. = Utazások Könyvtára, 3.  
  • Pearson 2004: Owen Pearson: Albania and King Zog: Independence, republic and monarchy 1908–1939. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2004. = Albania In the Twentieth Century, 1. ISBN 1845110137  
  • Pearson 2005: Owen Pearson: Albania in occupation and war: From fascism to communism. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2005. = Albania In the Twentieth Century, 2. ISBN 1845110145  
  • Pollo & Puto 1981: Stefanaq Pollo – Arben Puto: The history of Albania from its origins to the present day. Ass. by Kristo Frasheri, Skënder Anamali; transl. by Carol Wiseman, Ginni Hole. London: Routledge & Kegan. 1981. ISBN 071000365X  
  • Réti 2000: Réti György: Albánia. Budapest: Panoráma. 1991. = Panoráma Külföldi Útikönyvek, ISBN 9632433890  
  • Somogyi 1955: Somogyi Sándor: Albánia természeti földrajza. Földrajzi Közlemények, LXXIX. évf. 2. sz. (1955) 167–188. o.
  • Vickers 2014: Miranda Vickers: The Albanians: A modern history. London;  New York: I.B. Tauris.  
  • Wilkes 2006: John J. Wilkes: The significance of road-stations for the archaeology of Albania in the Roman era. In New directions in Albanian archaeology: Studies presented to Muzafer Korkuti. Ed. by Lorenc Bejko and Richard Hodges. Tirana: International Centre for Albanian Archaeology. 2006. 169–176. o. = International Centre for Albanian Archaeology Monograph Series, 1. ISBN 9994392301  
  • Zavalani 2015: Tajar Zavalani: History of Albania. Ed. by Robert Elsie, Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2015. = Albanian Studies, ISBN 9781507595671