Főmenü megnyitása

A címerhatározás olyan folyamat, mely során egy számunkra ismeretlen címert valamilyen címerhatározói kulcs segítségével meg tudunk határozni vagy egy név szerint ismert címer ábráját és/vagy leírását a kulcs jegyzékében meg tudjuk keresni.

Névváltozatok:

  • determináció
  • (németül) Wappenbestimmung
  • (angolul) determination of arms

Rövidítések

A határozókról általábanSzerkesztés

A címerhatározás fogalmának használata Magyarországon a legkorábban Nagy Ivánnál mutatható ki, aki a Büdi család címerével kapcsolatban azt mondja: "A család czimerét meghatározni nem tudjuk, hacsak azon pecsétet, mellyel Büdi I. Mihály 1530-ban élt… egyszersmind a család czimereül nem tekintjük." (Nagy Iván, II. Pest 1858. 280. l.) Ezt követően Orosz Ernő is használta a fogalmat.[1]

A határozók először a biológiában jelentek meg. Magyar viszonylatban is több növény- és állathatározó ismert. A biológiai határozók az élőlényeknél leírt taxonómiai jegyeket hasznosítják az eldöntendő ítéletek ("igen" vagy "nem") megfogalmazásánál. Az adott élőlény fajának meghatározása úgy lehetséges, ha a határozó ítéletei közül mindig az egyre szűkebb taxonómiai egységnek megfelelő pozitív ítélet követjük.

A heraldikában is ilyesféle természettudományos szemléletre van szükség, azaz létre kell hoznunk a címerek taxonómiai egységeit a legnagyobbaktól (címer → osztatlan címer/osztott címer) egészen a legkisebbig (az adott címerig), ha egy címert meg szeretnénk határozni. Ahhoz, hogy a határozóban megalkotott taxonómiai egységek és az eldöntendő ítéletek koherensek, mindenki által használhatók legyenek, axiomatikus szemléletre van szükség: egységes nevezéktanra, egységes szerkezeti szemléletű heraldikára és egységes metodológiára.

Magyar címerhatározóra korábban még nem volt példa, de külföldön sem sok olyan rendszer létezik, mely minden kritériumban megfelel a címerhatározó fogalmának. A címerhatározót a Wikikönyvek lapjai tartalmazzák.

A rokonterületek közül főleg a numizmatikában jelentek meg különféle éremhatározók, mint például Unger Emil Magyar éremhatározója. Német részről ide sorolható Wilhelm Rentzmann numizmatikai címerlexikonja. A meghatározást néhány címer esetében segíthetik a magyar numizmatikai korpuszok is, melyek a 19. század elejétől szép számmal jelentek meg: Schönvisner István (1801) Rupp Jakab (1841, 1846), Weszerle József (1873), Réthy László (1899, 1907), Unger Emil (1958), Huszár Lajos (1979). Ezen gyűjtemények azonban a címertanban csak korlátozottan használhatók. Talán a rendszerezési elveik hasznosíthatók a heraldika számára is.

A heraldika speciális határozót igényel, mely megfelel a címerek szerkezeti elemeiből kialakított taxonómiai kategóriáknak. Az elektronikus határozó lehetővé teszi a gyors tájékozódást, keresést, a kereszthivatkozások gyors megtalálását és az anyag rugalmas bővítését. Számítógépes címerhatározóra korábban valószínűleg csak egyetlen norvég kísérlet volt, melyet a trondheimi egyetemi könyvtárban 1990-ben hoztak létre a pecsétek és a kéziratok rendszerezésére.

  • Szegedi László: A rendszerezés és a meghatározás lehetőségei a heraldikában. Századok, 1999/1. 145-183. l.

A címerhatározás elméletét és szabályait részletesebben lásd: Wikikönyvek: Címerhatározó

A Hertelendy család címere: Egyszerű címer, amelynek címerpajzs mezője kék, a vágott címertalp zöld. A címerkép a pajzstalpra támaszkodik.A címerpajzs mezőben páros vörössel fegyverzett, ágaskodó arany oroszlán felső karral egy ötágú gombos arany koronát tart. Az alsó karjukkal egy nyílvesszőt tartanak a tollánál fogva, amely egy jobbról balra mutató, szablyát tartó lovagpáncélos kart űt át. A címerpajzsot ötágú gombos arany korona fedi, megegyezik az oroszlánokkal tartottal.A pajzscímer felett szembenéző, pántos lovagsisakot aranyláncon függő rendjel díszíti. A lovagsisakot díszítő sisaktakaró jobb oldali- kék-arany, bal oldali vörös-ezüst. A sisakdísz:A Pelikán csőrével mellét szaggatja, és kigyöngyöző vérével három ivadékát táplálja.

JegyzetekSzerkesztés

  1. "A czímereket azonban rendszerint csak az esetben ismertetem, ha azok királyi, fejedelmi adományozásból vagy felsőbb hatóság igazolta jogszerző gyakorlatból kétségtelenül megállapíthatók. Egyébként a czímerleirást mellőzöm egyrészt azért, mert nincs jogomban a család czímerét akár festményekből, akár pecsétekből meghatározni, másrészt pedig azért, mert tapasztaltam, hogy azok felette megbízhatatlanok." Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906, előszó

Lásd mégSzerkesztés