Nagyorrú cápa

A nagyorrú cápa (Carcharhinus altimus) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának kékcápaalakúak (Carcharhiniformes) rendjébe, ezen belül a kékcápafélék (Carcharhinidae) családjába tartozó faj.

Nagyorrú cápa
Kifogott példány
Természetvédelmi státusz
Adathiányos
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Osztály: Porcos halak (Chondrichthyes) Alosztály: Cápák és ráják (Elasmobranchii) Csoport: Modern cápák (Neoselachii) Öregrend: Cápák (Selachimorpha) Rend: Kékcápaalakúak (Carcharhiniformes) Család: Kékcápafélék (Carcharhinidae) Nem: Szirticápák (Carcharhinus) Blainville, 1816 Faj: C. altimus
Tudományos név
Carcharhinus altimus (Springer, 1950)
Szinonimák
Carcharhinus albimarginatus (non Rüppell, 1837) Carcharhinus galapagensis (non Snodgrass & Heller, 1905) Carcharhinus obscurus (non Lesueur, 1818) Carcharhinus radamae Fourmanoir, 1961 Carcharinus altimus (Springer, 1950) Carcharinus radamae Fourmanoir, 1961 Eulamia altima Springer, 1950
Elterjedés
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Nagyorrú cápa témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyorrú cápa témájú médiaállományokat és Nagyorrú cápa témájú kategóriát.

Előfordulása

A nagyorrú cápa világszerte előfordul. Az Atlanti-óceán nyugati felén az Amerikai Egyesült Államokbeli Floridától egészen Venezueláig, míg ugyanez óceán keleti felén Szenegál és Ghána között található meg. A Földközi-tengerben is van állománya. Az Indiai-óceánban az elterjedése a Vörös-tenger, a Dél-afrikai Köztársaság és India között terül el. A Nyugat-Csendes-óceánban Kína, Ausztrália és Hawaii között találhatók meg az állományai. A Kelet-Csendes-óceánban a Kaliforniai-öböltől egészen Ecuadorig lelhető fel.

Megjelenése

Ez a szirticápa általában 250 centiméter hosszú, de 300 centiméteresre is megnőhet. 226 centiméteresen már felnőttnek számít. A legnehezebb kifogott példány 167,8 kilogrammot nyomott. Testalkata tömzsi és orsószerű. Pofája hosszú és széles. Az orrlyukait nagy lebenyek takarják. A fogai háromszög alakúak és fűrészes szélűek. A két hátúszó között jól látható kiemelkedés van. A mell- és hátúszói nagyok és egyenesek. Háti része és oldalai szürkések, alig kivehető mintázatokkal, míg hasi része fehér. A mellúszók belső sarkai feketések.

Életmódja

Szubtrópusi cápafaj, amely a korallzátonyok közelében él, 20-810 méteres mélységek között. Általában 80-220 méter mélyen tartózkodik. A kontinentális selfeket és lejtőket kedveli; a sekély vízben ritka. A fiatal inkább fentebbi szinteken úszik. Tápláléka csontos halak, más cápák, tüskésrájafélék és tintahalak.

Szaporodása

A nagyorrú cápa elevenszülő; a szikzacskó méhlepényszerűen kapcsolódik a nőstény szöveteihez. Kétévente ellik egy almot. Az alomban 1-13 kis cápa lehet, az átlag azonban 9. A Földközi-tengerben augusztus és szeptember között, míg a Madagaszkár környékén szeptember és október között jönnek világra a kis cápák. Születésükkor 60-90 centiméteresek. Párosodáskor egymáshoz simulnak.

Felhasználása

Ennek a cápának csak kisebb mértékű a halászata. Húsáért és májolajáért halásszák.

Képek

• 
  A természetes élőhelyén
• 
  A fogai
• 
  Rajzok a
• 
  cápáról

Források

• Carcharhinus altimus (Springer, 1950) FishBase
• Compagno, L.J.V., 1984. FAO Species Catalogue. Vol. 4. Sharks of the world. An annotated and illustrated catalogue of shark species known to date. Part 2 - Carcharhiniformes. FAO Fish. Synop. 125(4/2):251-655. Rome: FAO.
• Springer, S. 1950. A revision of North American sharks allied to the genus *Carcharhinus*. Am. Mus. Novit. 1-13.