Castel dell’Ovo
A Castel dell’Ovo (jelentése Tojásvár) egy nápolyi vár.
| Nápoly történelmi központja | |
| Világörökség | |
 | |
| Castel dell'Ovo | |
| Adatok | |
| Ország | Olaszország |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | II, IV |
| Felvétel éve | 1995 |
| Elhelyezkedése | |
 Castel dell’Ovo
Pozíció Nápoly térképén
| |
 é. sz. 40° 49′ 41″, k. h. 14° 14′ 53″Koordináták: é. sz. 40° 49′ 41″, k. h. 14° 14′ 53″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Castel dell’Ovo témájú médiaállományokat. | |
Elnevezése szerkesztés
A reneszánsz idején a vár nevével kapcsolatban született egy monda, amely szerint Vergilius – akit szívesen szerepeltettek varázslóként is – a vár egyik szobájában felfüggesztett egy vaskalitkát, benne egy lezárt üveggel, abban egy tojással és azt mondta, hogy ameddig az el nem törik, a vár urának baja nem lesz. A monda szerint I. Johanna nápolyi királynő uralkodása idején eltörött a tojás, és hiába tettek helyébe másikat, a végzet beteljesedett, és családjának sok tagja itt végezte életét, többek közt az utolsó Anjou, II. Johanna is.
Története szerkesztés
A vár Megarisz (olaszul Megaride) kis szigetén áll, ahol az első cumaei telepesek az i. e. 4. században megalapították a régi város magvát. Az 1. században egy római patrícius, Lucius Licinius Lucullus villát építtetett ezen a helyen, amit az 5. század elején III. Valentinianus római császár megerősített. Az utolsó nyugatrómai császár, Romulus Augustus ide vonult vissza, miután Odoaker 476-ban elűzte. Eugippius 492-ben kolostort emeltetett itt.
A római kori épületeket a 9. században a helyi lakosok lebontották, nehogy a szaracén fosztogatók elfoglalják őket. Az első várat ezen a helyen a normannok építették, a 12. században. Jelentőségéből az I. Anjou Károly által elképzelt Castel Nuovo felépítése után veszített. A Castel dell'Ovo a királyi udvartartás és kincstár székhelye lett. 1387. április 19-én, a Castel dell’Ovo falai között keltek László nápolyi király levelei, amelyekben atyja, II. Károly halálával együtt a magyar királyi méltóság birtokbavételét is közhírré tette, Zsigmond magyar király ellenében.
A vár mai formáját az aragón fennhatóság alatt kapta (15. század). Az itáliai háborúk során a franciák és a spanyolok is ágyúzták. A Nápolyi Köztársaság felkelői 1799-ben a Bourbon-pártiakat lőtték innen.
Az 1800-as években kis halászfalu alakult a vár tövében, Borgo Marinari. A falucska ma is létezik, viszont inkább vendéglőiről és motorcsónak-kikötőjéről ismert.
A vár ma a nápolyi ifjú házasok kedvelt fényképháttere.
A vár elrendezése szerkesztés
A várat 100 m hosszú földnyelv köti össze a szárazfölddel, melynek elején két bástya áll. A vár szögletes, kb. 200 m hosszú és 45 m széles. A belső épületekben kiállításokat és különféle rendezvényeket tartanak. A kastély mögötti nyúlványt eredetileg kikötőnek használták. A vár délkeleti oldalán impozáns kerek torony áll.
Források szerkesztés
- Dombi József: Nápoly, Panoráma Kiadó, 1978, ISBN 963-243-120-0
- New Guide to Naples and Surrounding Area, ISBN 88-8180-084-5
- http://www.inaples.it
- http://www.danpiz.net/napoli/monumenti/Monumenti.htm
Képgaléria szerkesztés
További információk szerkesztés
