Örvös mangábé

emlősfaj
(Cercocebus torquatus szócikkből átirányítva)

Az örvös mangábé (Cercocebus torquatus) a cerkóffélék családjába (Cercopithecidae), azon belül pedig a cerkófmajomformák alcsaládjába (Cercopithecinae) tartozó faj.

Örvös mangábé
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Rend: Főemlősök (Primates)
Alrend: Orrtükör nélküliek (Haplorrhini)
Alrendág: Majomalkatúak (Simiiformes)
Részalrend: Keskenyorrú majmok (Catarrhini)
Család: Cerkóffélék (Cercopithecidae)
Alcsalád: Cerkófmajomformák
(Cercopithecinae)
Nem: Cercocebus
Faj: C. torquatus
Tudományos név
Cercocebus torquatus
(Kerr, 1792)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Örvös mangábé témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Örvös mangábé témájú médiaállományokat és Örvös mangábé témájú kategóriát.

Előfordulása szerkesztés

Kameruntól Gabonig, Nyugat-Afrika óceán közeli országaiban, valamint Kongóban a Kongó folyóig terjedt el.

Elsődleges, másodlagos, galéria- és mocsárerdőkben fordul elő.

Megjelenése szerkesztés

A hímek testhossza 47–67 cm, a nőstényeké 46–59 cm, farokhossza 40–75 cm, a hímek magassága 40–45 cm, a nőstényeké 38–42 cm, a hímek testtömege 7–12,5 kg, a nőstényeké 4,5–7 kg. Testfelépítése az üstökös mangábééra emlékeztet, szőrzete szürke, fehéres hátszíjjal, farka szürke, fehér csúccsal; a farkát gyakran a hátára csapva hordja. Világos pofaszakálla hátrafelé áll, felső ajkai fehérek. Hosszú farka van, melyet ha lent tartózkodik az állat a földön függőlegesen, zászlószerűen felmereszt. A hímeknek sajátos torokzacskója van.

Alfajai szerkesztés

Két alfaja van:

  • az örvös mangábé (Cercocebus torquatus torquatus), melynek fejteteje vörösesbarna, széles nyakörve fehér
  • a fehértarkójú mangábé (Cercocebus torquatus lunulatus), melynek fejtetején félhold alakú, fehér folt látható.

Korábban e faj alfajának vélték a kormos mangábét is (Cercocebus atys), melynek a szemhéjai fehérek, fejteteje pedig nem vörös. Mára a legtöbb kutató elismeri, mint önálló fajt.

Életmódja szerkesztés

 

Az örvös mangábe ritkán megy le a talajra. 10–20 főből álló csoportokban él, melyek több hímből, sok nőstényből és azok kölykeiből állnak. A csoporton belül az egyedek hangokkal, mimikával és különböző testtartásokkal tartják egymás között a kapcsolatot. A hímek nagyon barátságosak a fiatal állatokkal, a kölcsönös szőrápolás, a mimika és egy sor nyugtató, illetve jó hangulatról árulkodó hangadás erősíti a kötelékeket. Az örvös mangábék gyakran cerkófmajmokkal képeznek közös csoportokat, és riasztóhangjaikkal figyelmeztetik egymást a közeledő ellenségre.

Ellenségei a leopárd, az afrikai aranymacska és a nagy ragadozó madarak. Veszély esetén az állatok megmerevednek vagy a fák törzsén függőlegesen lerohanva egy mocsárba menekülnek.

Gyümölcsöket, dióféléket, magvakat, leveleket fogyaszt, néha elkap néhány rovart is a levelek között. Az örvös mangábé erős fogai segítségével a kókuszdiót és más pálmák termését is fel tudja nyitni.

Szaporodása szerkesztés

 

Szexuális viselkedéséről, ivari magatartásáról, utódneveléséről és a kicsik fejlődéséről a szabad természetben jószerével semmit nem tudunk. A nőstény 175 napnyi vemhesség után egyetlen utódod hoz a világra. A kicsi felnevelésében részt szokott venni a csapat többi nősténye is. A nőstények három, a hímek csak öt vagy hétéves korukban lesznek ivarérettek. A hímek ivarérettségük elérése után elhagyják szülőcsoportjukat, a nőstények ellenben életük végéig ott maradnak. Fogságban elélhetnek akár 30 évig is, a szabad természetben várható élettartamuk minden bizonnyal alacsonyabb.

Természetvédelmi helyzete szerkesztés

A fajt érintik az élőhelyein tapasztalható erdőirtások, állományai csökkenő tendenciát mutatnak. Egyes helyeken a mezőgazdasági termelés szempontjából kártékonynak tartják. Ezért a Természetvédelmi Világszövetség a „sebezhető” kategóriába sorolta.

Magyarországon a fajt egyetlen állatkertben a Miskolci Állatkert és Kultúrparkban tartják. Az állatok 2019-ben érkezett Berlinből. A csapatot jelenleg hat egyed alkotja, akik egy család, hiszen egy hím és egy nőstény látható a négy, különböző korú kölykükkel.

Források szerkesztés