Christopher Cradock

brit haditengerész

Sir Christopher George Francis Maurice Cradock (1862. július 2.1914. november 1.) brit haditengerész, ellentengernagy. Az első világháború egyik első tengeri ütközetében, a Coronel-foki csatában esett el.

Cristopher Cradock
Christopher Cradock.jpg
Született 1862. július 2.
Hartforth
Meghalt 1914. november 1. (52 évesen)
Coronel
Állampolgársága brit
Nemzetisége angol
Fegyvernem Brit Királyi Haditengerészet
Szolgálati ideje 1875-1914
Rendfokozata ellentengernagy
Csatái

bokszerlázadás
első világháború

Kitüntetései Királyi Viktória-rend
Bath-rend
Koronarend
A Wikimédia Commons tartalmaz Cristopher Cradock témájú médiaállományokat.

PályafutásaSzerkesztés

Cristopher Cradock 1862-ben született a yorkshire-i Richmond melletti Hartforth Hallban Christopher Cradock és felesége, Georgina Duff negyedik fiaként. 1875-ben, 12 évesen kezdte karrierjét a haditengerészetnél, a HMS Britannia iskolahajón. 1876-ban a Pallasra, 1879-ben a Minotaurra, 1880-ban pedig a kínai szolgálatot teljesítő Cleopatrára irányították, egy évvel később pedig kadétból alhadnaggyá léptették elő. 1882-ben visszatért Angliába és a Royal Naval College-ban megszerezte elméleti, torpedókezelői és tüzéri képesítéseit. 1884-től Felső-Egyiptomban és Kelet-Szudánban szolgált, ahol a kormányzó szárnysegédjévé választotta. 1885-ben előléptették hadnaggyá és Affafit elfoglalásában való részvételéért az egyiptomi khedive Bronzcsillaggal tüntette ki. 1890-től a Dolphin csavargőzösön, utána pedig a királynő yachtján, a Victoria and Albert-en teljesített szolgálatot. 1896-ban commanderré (kb. sorhajóhadnagy) lépett elő.

1900-ban részt vett a kínai bokszerlázadás leverésében. Az Alacrity parancsnokaként ő vezette a brit kontingenst Toku erődjeinek elfoglalásánál és a nemzetközi (brit, amerikai, japán és olasz) csapatokat Tiencsin felmentésekor. Hősiességéért és lovagiasságért kitüntették a Bath-renddel és megkapta a Földközi-tengerre irányított HMS Bacchante páncélos cirkáló parancsnokságát. 1903-ban a király máltai látogatásának alkalmával megkapta a Királyi Viktória-rend IV. fokozatát. 1906-tól a HMS Swiftsure csatahajó kapitánya volt.

1909-ben előléptették commodore-rá (sorhajókapitány) és megbízták a portsmouthi Royal Naval Barracks vezetésével. 1909 július 2-án "közveszélyes vezetésért" két fontra megbüntették, mert automobiljával nekiütközött egy motorbiciklinek. 1910-ben ellentengernagyi kinevezést kapott. 1911 februárjában vesebetegség miatt rövid ideig kórházban tartózkodott, augusztusban pedig Sackville H. Carden admirálistól átvette az Atlanti Flotta parancsnokhelyettesi pozícióját. 1912-ben kitüntették a Királyi Viktória-rend parancsnoki fokozatával és a király lovaggá ütötte. Ugyanezen év novemberétől ő lett a parancsnoka az észak-amerikai és nyugat-indiai Negyedik Cirkálórajnak és a HMS Suffolk páncélos cirkálónak.

Cradocknak nem volt felesége, de kutyája a tengerre is elkísérte.

Az első világháborúbanSzerkesztés

 
Cradock ellentengernagy

A háború kitörése után Cradocknak hatalmas területen, a kanadai Szent Lőrinc-öböltől Brazíliáig kellett biztosítania a brit kereskedelmi hajózás zavartalanságát. Az Atlanti-óceán nyugati felén ekkor két német könnyűcirkáló, az SMS Karlsruhe és az SMS Dresden támadta az antant hajóit; Cradock járőreivel kiszorította őket a forgalmasabb hajózási útvonalakról és a Karlsruhét meg is támadta, de a jóval gyorsabb német hajó kitért előle.

Ezután a dél-atlanti vizeken akarta biztosítani a brit hajók szabad mozgását és egyúttal átette székhelyét a HMS Good Hope-ra. Szeptember elején megérkezett Pernambucóba, ahol az Admiralitás tájékoztatta, hogy a német kelet-ázsiai hajóraj Maximilian von Spee altengernagy vezetésével Dél-Amerika megkerülésével Európába igyekszik. A Dresden szeptember elején megkerülte a Horn-fokot és csatlakozott von Spee csapatához. Cradock feladata ezzel megnehezült, mert nem csak egyedül vadászó könnyű hadihajókkal, hanem egy viszonylag nagy erőt felmutató hajórajjal kellett megküzdenie. Erősítéskérő üzeneteire az Admiralitás a Good Hope mellé rendelkezésére bocsátotta a Monmouth páncélos cirkálót, a Glasgow könnyűcirkálót, a Canopus régi típusú csatahajót és az Otranto felfegyverzett kereskedőhajót. Összességében ereje még így is a két páncélos és három könnyűcirkálóból álló német hajóraj alatt maradt, ráadásul a Canopus rendkívül lassú volt, ezért azt a kísérő szénszállítók kísérésével bízta meg.

A coroneli csataSzerkesztés

 
Christopher Cradock emlékműve Yorkban

A Good Hope, a Monmouth és a Glasgow október 31-én ért a chilei Coronel város közelébe. Az Admiralitás táviratozott neki, hogy ne ossza meg erőit és rendelkezésére bocsátotta a Defence páncélos cirkálót, de az üzenetet már nem kapta meg.

November 1-én délután 4:20-kor Cradock és von Spee hajóraja találkozott. A németek tűzerő, páncélzat és sebesség tekintetében is fölényben voltak, a Canopus pedig még mindig 250 mérföldnyire délre tartózkodott. Este 7 órakor kezdődött el a csata és 7:35-kor a Good Hope elsüllyedt. A Glasgow és az Otranto sikeresen elmenekült, a Monmouth súlyosan megrongálódott és visszavonulás közben 9 órakor az SMS Nürnberg elsüllyesztette. Egyik elsüllyedt brit hajónak sem volt túlélője.

A csata hírét az angol közvélemény megdöbbenéssel fogadta. Általános vélekedés szerint Cradock nem kapott megfelelő eszközöket feladata teljesítéséhez. Az Admiralitás ezután jelentős erőket különített el és ezután a falklandi csatában jelentéktelen veszteséggel elsüllyesztették a német hajórajt. Cradock konfliktuskereső magatartását befolyásolhatta az is, hogy nem sokkal korábban hadbíróság elé állították Ernest Troubridge admirálist, mert nem támadta meg a Törökországba tartó és túlerőben levő SMS Breslau és SMS Goeben csatacirkálókat.

Christopher Cradock admirális emlékművét 1916-ban leplezték le a yorki katedrális északi hajójában.

ForrásokSzerkesztés

  • Christopher George Francis Maurice Cradock Dreadnoughtproject.org
  • Cradock, Rear-Admiral Sir Christopher (1908). Whispers from the Fleet. Portsmouth: Gieve's.
  • Dundas of Dundas, Admiral Sir Charles (1922). An Admiral's Yarns: Stray Memories of 50 Years. London: Herbert Jenkins, Ltd.
  • Grant, Vice Admiral Sir Heathcoat S. "H.M.S. Canopus, August 1914, to March, 1916—I." The Naval Review XI (1): pp. 143–152.
  • Grant, Vice Admiral Sir Heathcoat S. "H.M.S. Canopus, August, 1914, to March, 1916—II." The Naval Review XI (2): pp. 324–337.
  • Hickling, Vice-Admiral Harold, C.B., C.B.E., D.S.O. (1965). Sailor at Sea. London: William Kimber.
  • Hirst, Paymaster Commander Lloyd (1934). Coronel and After. London: Peter Davies.
  • Ross, Stewart (1998). Admiral Sir Francis Bridgeman: The Life and Times of an Officer and a Gentleman. Cambridge: Baily's. ISBN 0952362880.
  • Yates, Keith (1995). Graf Spee's Raiders: Challenge to the Royal Navy, 1914-1915. London: Leo Cooper. ISBN 0850524512.