Cikkjelölt:Giovanni Volpato
Giovanni Volpato (1735-1803) olasz vésnök. Ásatóként, régiségkereskedőként dolgozott, ezek mellett biszkvit figurák gyártója is volt.
Életrajz
szerkesztésGiovanni Volpato Bassano del Grappában (akkor Velence államban) született. Első képzését édesanyjától (aki egy hímzőnő volt) kapta, majd Giovanni Antonio Remondininél tanult. 1762-ben Velencébe ment, ahol Joseph Wagnerrel és Francesco Bartolozzival dolgozott, több tányért vésett Piazzetta, Mariotto, Amiconi, Zuccarelli, Marco Ricci és mások után. Egy ideig pármai hercegnek dolgozott, mígnem a pisai Francesco Algarotti emlékmű tányérja szélesebb körben ismerté tette.
1771-ben patrónusa, Girolamo Zulian javaslatára Rómába költözött, ahol vésnökiskolát alapított, és ismeretségre tett szert a a tányérsorozatával, melyek a Raffaello szobák freskói és a vatikániLoggiák után lettek mintázva (1770-77). E tányérok egy részét Francesco Panini kézzel színezte, és nem feltétlenül a loggiák boltíveinek és pilasztereinek tényleges kinézetét ábrázolták, de a Rómába látogatók körében nagy volt az érdeklődés irántuk. Volpato vésett egy tányérkészletet is Annibale Caracci díszítései után a Palazzo Farnese-ban. Római tájképeket és vedutákat is vésett Pietro Ducrosszal .
Volpato Gavin Hamilton, a brit festő és antikvárius, barátja volt. Amikor maga Volpato is ásató lett, szobrokat és metszeteket szállított Hamiltonnak a Schola Italica Picturae számára, miközben Hamilton bemutatta Volpatot a leletei és publikációi iránt érdeklődő ügyfeleknek.
Volpato ásatásokat végzett Ostiában (1779, Thomas Jenkins antikváriussal), a Porta San Sebastianóban (1779) és Quadraroban (1780); szobrokat adott el III. Gusztáv svéd királynak (1784), a Vatikáni Múzeumoknak és Henry Blundell brit gyűjtőnek is. 1788-ban eladta az ünnepelt Lante vázát John Campbell ezredesnek. 1792-ben Louis Ducrosszal együttműködve nyomatsorozatot adott ki az új Museo Pio-Clementino belső tereiről. [1]
1785-ben porcelángyárat alapított, amely görög-római eredetik kerámiamásolatait készítette, hogy kielégítse az antik művészet iránti keresletet a neoklasszikus időszakban. [2]
Egyik tanítványa veje, Raffaello Morghen volt. Volpato Rómában halt meg.
Hivatkozások
szerkesztés- ↑ F. Haskell, 'The Museo Pio-Clementino in Rome and the Views by Ducros and Volpato', in Louis Ducros: Images of the Grand Tour [exhibition catalogue, Kenwood House, London] (1985), p.36-39.
- ↑ H. Honour, 'Statuettes after the antique: Volpato's Roman porcelain factory', in Apollo; 85 (1967 May), p.371-373.