Wikipédia

Citokróm c-oxidáz

a sejtlégzési elektrontranszport utolsó enzime

A citokróm c-oxidáz, más néven IV. komplex (korábban EC 1.9.3.1, ma transzlokázként EC 7.1.1.9) nagy transzmembrán proteinkomplex baktériumokban, archeákban és eukarióták mitokondriumaiban.[1]

Citokróm c-oxidáz
Azonosítók
JelCOX
Egyéb adatok
LokuszMitokondrium [1]

Ez a sejtlégzés elektrontranszportjának utolsó enzime a membránban. 4 citokróm c-molekulából vesz fel elektront, melyeket egy oxigénre és 4 protonra visz át, 2 vízmolekulát adva. A belső vizes fázis 4 protonjának kötése mellett további 4 protont visz át a membránon, növelve a protonpotenciál különbségét, melyet az ATP-szintáz adenozin-trifoszfát-szintézisre használ.

Szerkezet szerkesztés

A komplex szerkesztés

A komplex nagy belsőmembrán-protein néhány fém prosztetikus csoporttal és emlősökben 14 fehérjealegységgel.[2] Az emlősökben 11 sejtmagi és 3 mitokondriális eredetű alegység van. A komplex 2 hemet, egy citokróm a-t, egy citokróm a3-at és 2 réz központot (CuA és CuB) tartalmaz.[3] A citokróm a3 és a CuB kétmagú központot alkot, mely az oxigénredukció helye. A citokróm c, mely a sejtlégzés előző részében redukálódik (citokróm bc1 komplex, III. komplex) a CuA kétmagú központnál ad át elektront, Fe3+-tartalmú citokróm c-vé oxidálódva. A redukált CuA központ elektront ad át a citokróm a-nak, mely a citokróm a3–CuB központnak adja át. A két fémion távolsága 4,5 Å, és hidroxidiont koordinálnak teljesen oxidált állapot esetén.

A citokróm c-oxidáz röntgenkrisztallográfiai vizsgálatai különös poszttranszlációs módosulást mutatnak, ahol a Tyr(244) 6. szénatomja a His(240) ε-N-je kötődik a Bos-enzimben. Fontos a citokróm a3–CuB központ 4 elektronjának felvételében az oxigén és a protonok vízzé alakításában. Erről korábban úgy gondolták, hogy peroxid intermedieren megy keresztül, mely szuperoxidképzéshez vezetett volna, azonban a jelenleg elfogadott mechanizmus gyors 4 elektronos redukciót használ az O–O kötés azonnali megszüntetésével, szuperoxidképző intermedier nélkül.[4]:865–866

Állandó alegységek szerkesztés

A citokróm c-oxidáz komplex állandó alegységei[5][6]
Szám Alegységnév Humán fehérje Fehérje UniProt-leírása A humán fehérje Pfam-családja
1 Cox1 COX1_HUMAN Citokróm c-oxidáz, 1. alegység Pfam PF00115
2 Cox2 COX2_HUMAN Citokróm c-oxidáz, 2. alegység Pfam PF02790, Pfam PF00116
3 Cox3 COX3_HUMAN Citokróm c-oxidáz, 3. alegység Pfam PF00510
4 Cox4i1 COX41_HUMAN Citokróm c-oxidáz, 4. alegység, 1. izoforma, mitokondriális Pfam PF02936
5 Cox4a2 COX42_HUMAN Citokróm c-oxidáz, 4. alegység, 2. izoforma, mitokondriális Pfam PF02936
6 Cox5a COX5A_HUMAN Citokróm c-oxidáz, mitokondriális 5A alegység Pfam PF02284
7 Cox5b COX5B_HUMAN Citokróm c-oxidáz, mitokondriális 5B alegység Pfam PF01215
8 Cox6a1 CX6A1_HUMAN Citokróm c-oxidáz, mitokondriális 6A1 alegység Pfam PF02046
9 Cox6a2 CX6A2_HUMAN Citokróm c-oxidáz, mitokondriális 6A2 alegység Pfam PF02046
10 Cox6b1 CX6B1_HUMAN Citokróm c-oxidáz, 6B1 alegység Pfam PF02297
11 Cox6b2 CX6B2_HUMAN Citokróm c-oxidáz, 6B2 alegység Pfam PF02297
12 Cox6c COX6C_HUMAN Citokróm c-oxidáz, 6C alegység Pfam PF02937
13 Cox7a1 CX7A1_HUMAN Citokróm c-oxidáz, mitokondriális 7A2 alegység Pfam PF02238
14 Cox7a2 CX7A2_HUMAN Citokróm c-oxidáz, mitokondriális 7A2 alegység Pfam PF02238
15 Cox7a3 COX7S_HUMAN Citokróm c-oxidáz, feltételezett mitokondriális 7A3 alegység Pfam PF02238
16 Cox7b COX7B_HUMAN Citokróm c-oxidáz, mitokondriális 7B alegység Pfam PF05392
17 Cox7c COX7C_HUMAN Citokróm c-oxidáz mitokondriális 7B alegység Pfam PF02935
18 Cox7r COX7R_HUMAN Citokróm c-oxidáz mitokondriális 7A alegységgel kapcsolatos fehérje Pfam PF02238
19 Cox8a COX8A_HUMAN Citokróm c-oxidáz, mitokondriális 8A alegység Pfam PF02285
20 Cox8c COX8C_HUMAN Citokróm c-oxidáz, mitokondriális 8C alegység Pfam PF02285
Összetevő alegységek[7][8][9]
1 Coa1 COA1_HUMAN Citokróm c-oxidáz, 1. összetevőfaktor-homológ Pfam PF08695
2 Coa3 COA3_HUMAN Citokróm c-oxidáz, mitokondriális 3. összetevőfaktor-homológ Pfam PF09813
3 Coa4 COA4_HUMAN Citokróm c-oxidáz, mitokondriális 4. összetevőfaktor-homológ Pfam PF06747
4 Coa5 COA5_HUMAN Citokróm c-oxidáz, 5. összetevő faktor Pfam PF10203
5 Coa6 COA6_HUMAN Citokróm c-oxidáz 6. összetevőfaktor-homológ Pfam PF02297
6 Coa7 COA7_HUMAN Citokróm c-oxidáz 7. összetevőfaktor Pfam PF08238
7 Cox11 COX11_HUMAN Citokróm c-oxidáz COX 11 mitokondriális összetevő fehérje Pfam PF04442
8 Cox14 COX14_HUMAN Citokróm c-oxidáz, összetevő fehérje Pfam PF14880
9 Cox15 COX15_HUMAN Citokróm c-oxidáz COX15 összetevőfehérje-homológ Pfam PF02628
10 Cox16 COX16_HUMAN Citokróm c-oxidáz COX16 mitokondriális összetevőfehérje-homológ Pfam PF14138
11 Cox17 COX17_HUMAN Citokróm c-oxidáz rézchaperon Pfam PF05051
12 Cox18[10] COX18_HUMAN Mitokondriális belsőmembrán-protein (citokróm c-oxidáz, 18. összetevő fehérje) Pfam PF02096
13 Cox19 COX19_HUMAN Citokróm c-oxidáz összetevő fehérje Pfam PF06747
14 Cox20 COX20_HUMAN Citokróm c-oxidáz, 20. fehérjehomológ Pfam PF12597

Összetétel szerkesztés

A COX létrehozása az élesztőben komplex folyamat, mely a holoenzimet alkotó hidrofób részek gyors és irreverzibilis összeállása, valamint a külső hidrofób részekkel rendelkező mutáns alegységek összeállása miatt nem teljesen ismert.[11] A COX alegységeket magi és mitokondriális genom is kódolja. A COX katalitikus magját alkotó 3 alegységet a mitokondriális genom kódolja.

Hemes and cofactors are inserted into subunits I & II. The two heme molecules reside in subunit I, helping with transport to subunit II where two copper molecules aid with the continued transfer of electrons.[12] Subunits I and IV initiate assembly. Different subunits may associate to form sub-complex intermediates that later bind to other subunits to form the COX complex.[11] In post-assembly modifications, COX will form a homodimer. This is required for activity. Dimers are connected by a cardiolipin molecule,[11][13][14] which has been found to play a key role in stabilization of the holoenzyme complex. The dissociation of subunits VIIa and III in conjunction with the removal of cardiolipin results in total loss of enzyme activity.[14] Subunits encoded in the nuclear genome are known to play a role in enzyme dimerization and stability. Mutations to these subunits eliminate COX function.[11]

Assembly is known to occur in at least three distinct rate-determining steps. The products of these steps have been found, though specific subunit compositions have not been determined.[11]

Synthesis and assembly of COX subunits I, II, and III are facilitated by translational activators, which interact with the 5’ untranslated regions of mitochondrial mRNA transcripts. Translational activators are encoded in the nucleus. They can operate through either direct or indirect interaction with other components of translation machinery, but exact molecular mechanisms are unclear due to difficulties associated with synthesizing translation machinery in-vitro.[15][16] Though the interactions between subunits I, II, and III encoded within the mitochondrial genome make a lesser contribution to enzyme stability than interactions between bigenomic subunits, these subunits are more conserved, indicating potential unexplored roles for enzyme activity.[17]

Biokémia szerkesztés

A teljes reakció:

4 Fe2+-citokróm c + 4 H+ + O2 → 4 Fe3+-citokróm c + 2 H2O,  

Két elektron két citokróm c-ről kerül át a CuA-n és a citokróm a-n keresztül a citokróm a3–CuB központig, a fémeket Fe2+ és Cu+ ionra redukálva. A hidroxidligandum protonálódik és vízként távozik, üres helyet hagyva a fémek közt, melyet az oxigén kitölt. Ez gyorsan redukálódik, 2 elektron a Fe2+-citokróm a3-ról jön, mely a ferriloxoformává alakul (Fe4+=O). A CuB-hez közeli oxigén felvesz egy elektront a Cu+-ről és egyet a Tyr(244) hidroxilcsoportjáról, ami így tirozilgyök lesz. A második oxigén hidroxidionná válik 2 elektron és 1 proton felvételével. Egy újabb elektron egy másik citokróm c-ről kerül át az első 2 elektronhordozón át a citokróm a3–CuB központhoz, ez a tirozilgyököt Tyr-ná, a Cu2+-hoz kötődő hidroxidot vízzé alakítja. Még egy újabb citokróm c-ről egy elektron a CuA-n és a citokróm a-n keresztül áthaladva a Fe4+=O csoportot Fe3+-ra redukálja, az oxigén ezzel egyidejűleg protont vesz fel, így hidroxidionná téve a citokróm a3–CuB központban, ahogy a ciklus elején volt. Tehát 4 redukált citokróm c oxidálódik, az oxigén és a protonok vízzé válnak.[4]:841–5

A citokróm c-oxidáznak hagyományosan 6 állapotát különböztetik meg.[18] Az A állapotban Fe2+ és kétatomos oxigén található, a CuB oxidációs száma 1. Ebből alakul ki a P állapot, ahol nem ismert a vas, az oxigén és a réz állapota: korai Raman-spektroszkópiai mérések szerint peroxid volt benne jelen,[19] későbbi eredmények azonban egy oxoferrilcsoport jelenlétét erősítették meg,[20] azonban még újabban ismét megjelentek a peroxidelméletet támogató tanulmányok.[21] A P állapotból alakul ki az F állapot egy elektron bekerülésével, itt a vas Fe4+, az oxigén O2−, a CuB Cu2+. Ebből 2 proton és 1 elektron be-, illetve víz kilépésével alakul ki az O állapot, Fe3+ és Cu2+ ionokkal, ebből a réz elektronfelvételével az az E, majd a vaséval az R jön létre.[18] A P. denitrificans citokróm c-oxidázának egyes állapotai krioelektromikroszkópiai vizsgálata során kiderült, hogy az O állapot Soret-csúcsán az abszorpciós maximum 426 nm, az R állapot esetén ez 448-ra tolódott el,[18] ezenkívül a fehérje 6 oxigénmolekulát tudott megkötni.[18]

Gátlás szerkesztés

A COX 3 konformációs állapotban (teljesen oxidált, részben redukált, teljesen redukált) létezik. Minden inhibitor affinitása más állapotban nagy. A teljesen oxidált állapotban a hem a3 és a CuB központok is oxidáltak, e változat aktivitása a legnagyobb. Egy 2 elektronos redukció elindítja az oxigén aktív helyhez való kötését lehetővé tevő konformációváltozást. 4 elektron teljesen redukálja az enzimet. Teljesen redukált állapotát, ahol Fe2+ van a hemben, és a CuB oxidációs száma 1, a nyugalmi, inaktív állapotnak tekintik.[22]

A cianid, azid és szén-monoxid[23] egyaránt kötődnek a citokróm c-oxidázhoz, gátolva működését és kémiai asphyxiatiót okozva. Több oxigén szükséges a gátlóanyag-koncentrációk növekedésének ellensúlyozására, csökkentve a sejt metabolikus aktivitását inhibitor jelenlétében. Más ligandumok, például a nitrogén-monoxid vagy a kén-hidrogén szintén gátolhatják a COX-t a szabályzóhelyekhez kötve, csökkentve a sejtlégzés mértékét.[24]

A cianid a COX nem kompetitív inhibitora,[25][26] a részben redukált állapothoz kötve és az enzim továbbredukcióját akadályozva. Teljesen oxidált enzimhez a cianid lassan köt nagy affinitással. Elektrosztatikusan stabilizálja a két fémet azzal, hogy közéjük kerül. A nagy nitrogén-monoxid-koncentráció, például az enzimhez kívülről adva, megfordítja a cianidgátlást.[27]

A nitrogén-monoxid reverzibilisen[28] kötődhet bármely fémionhoz, nitritté válva. A NO és a CN− az oxigénnel versenyeznek, csökkentve a sejtlégzés mértékét. Az endogén NO azonban segíti a CN−-gátlást. A magasabb NO-szint magasabb cianidgátlást okoz.[22] Ilyen kis koncentráció mellett a citokróm c-oxidáz NO-gátlása előnyös, például növeli az érszövetek oxigénszintjét. Az enzim oxigénredukcióra való képtelensége az oxigén felhalmozódását okozza, amely mélyebbre tud hatolni a környező szövetekbe.[28] A citokróm c-oxidáz NO-gátlása jobban hat alacsonyabb oxigénszintnél, növelve a vazodilatációs szerepét a megfelelő szövetekben.[28]

A hidrogén-szulfid a COX-hoz nem kompetitíven kapcsolódik szabályzó helynél, hasonlóan a CO-hoz. A szulfid affinitása a legnagyobb teljesen oxidált és részben redukált állapotokhoz is, és képes a hem a3 központnál való redukcióra. Nem ismert, hogy az endogén H2S szintjei elegendőek a gátláshoz. Nincs kölcsönhatás a hidrogén-szulfid és a teljesen redukált COX közt.[24]

A denaturált szeszben is megtalálható metanol hangyasavvá alakul, mely szintén gátolja az oxidázrendszert. A magas ATP-szint képes a citokróm c-oxidáz allosztérikus gátlására a mitokondriális mátrixból való kötéssel.[29]

Extramitokondriális és sejt alatti helyek szerkesztés

 
A 3 citokróm c-oxidáz alegység (COXI, COXII és COXIII, narancssárgával helye

A citokróm c-oxidáznak 3 mitokondriumban kódolt egysége van (I., II., III.). Ezek közül 2-t találtak mitokondriumon kívül. A hasnyálmirigy acinaris szövetében ezek zimogénszemcsékben találhatók. Ezenkívül az adenohipofízisben meglehetősen sok van belőle növekedésihormon-elválasztó szemcsékben.[30] Ezek extramitokondriális szerepe nem ismert. Ezenkívül számos más mitokondriális fehérjét is megtaláltak mitokondriumon kívül.[31][32] Ez alapján a mitokondriumból a sejt más részeire való fehérje-transzlokációnak lehetnek még ismeretlen mechanizmusai.[30][32][33]

Genetikai hibák és rendellenességek szerkesztés

A citokróm c-oxidáz (COX) funkcióját vagy szerkezetét befolyásoló mutációk súlyos, gyakran halálos anyagcserezavarokhoz vezethetnek. E rendellenességek gyakran kisgyermekkorban jelennek meg, és jellemzően nagy energiaigényű szöveteket érintenek, például az agyat, a szívet és az izmokat. A számos mitokondriális betegségek közül a hibás COX-működést okozók feltehetően a legsúlyosabbak.[34]

A legtöbb COX-rendellenesség a sejtmagban kódolt fehérjék mutációihoz kapcsolódnak. Ezek a COX szerkezetét és működését határozzák meg, és számos létfontosságú folyamatban, például a mitokondriálisan kódolt alegységek transzkripciójában és transzlációjában, a preproteinek feldolgozásában, a membráninzertációban és a kofaktor-bioszintézisben és -beillesztésben fontosak.[35]

7 COX-faktorban találtak mutációt, ezek a SURF1, a SCO1, a SCO2, a COX10, a COX15, a COX20, a COA5 és az LRPPRC. E fehérjék mutációi az alkomplex szerkezetében, a résztranszportban vagy a transzlációs szabályzásban okozhatnak elváltozásokat. Minden mutációhoz tartozik egy betegség etiológiája, egyeseknek több rendellenesség is következményük. A hibás COX-összeillesztés okozta rendellenességek például a Leigh-szindróma, a kardiomiopátia, a leukodisztrófia, az anémia és a szenzorineurális siketség.

Hisztokémia szerkesztés

A neuronok jobban az oxidatív foszforiláción alapuló energiaszerzése[36] megkönnyíti a COX hisztokémiájának agyi metabolizmushoz rendelésben való használatát, mivel közvetlen pozitív korrelációt mutat az enzim- és a neuronaktivitás közt.[37] Ez látható a COX enzim mennyisége és aktivitása közti korrelációban, mely a COX gén expressziójának szabályzását jelzi. A COX eloszlása eltér az agy különböző területeiben, de mintája hasonló. Ez észrevehető majom-, egér és bárányagyban. A COX egy izozimjét észlelték az agy hisztokémiai analízisében.[38] Ilyen agyleképezés történt spontán mutáns egerekben kisagybetegséggel, például reelerben[39] és egy transzgenikus Alzheimer-kór-modellben.[40] E módszer használatos az agy tanulási aktivitásának feltérképezésében is.[41]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ (1994. június 1.) „Evolution of cytochrome oxidase, an enzyme older than atmospheric oxygen” (angol nyelven). The EMBO Journal 13 (11), 2516–2525. o. DOI:10.1002/j.1460-2075.1994.tb06541.x. PMID 8013452.  
  2. ↑ (2012. szeptember 1.) „NDUFA4 is a subunit of complex IV of the mammalian electron transport chain”. Cell Metabolism 16 (3), 378–386. o. DOI:10.1016/j.cmet.2012.07.015. PMID 22902835.  
  3. ↑ (1995. augusztus 1.) „Structures of metal sites of oxidized bovine heart cytochrome c oxidase at 2.8 A”. Science 269 (5227), 1069–1074. o. DOI:10.1126/science.7652554. PMID 7652554.  
  4. ↑ a b Biochemistry, 4th, Hoboken, NJ: John Wiley & Sons (2011. április 26.). ISBN 978-0-470-57095-1 
  5. ↑ (1998. április 1.) „Electron transfer by domain movement in cytochrome bc1”. Nature 392 (6677), 677–84. o. DOI:10.1038/33612. PMID 9565029.  
  6. ↑ (2011. július 1.) „A combined quantum chemical and crystallographic study on the oxidized binuclear center of cytochrome c oxidase”. Biochimica et Biophysica Acta (BBA) - Bioenergetics 1807 (7), 769–78. o. DOI:10.1016/j.bbabio.2010.12.016. PMID 21211513.  
  7. ↑ (2012. február 1.) „Iterative orthology prediction uncovers new mitochondrial proteins and identifies C12orf62 as the human ortholog of COX14, a protein involved in the assembly of cytochrome c oxidase”. Genome Biology 13 (2), R12. o. DOI:10.1186/gb-2012-13-2-r12. PMID 22356826.  
  8. ↑ (2012. december 1.) „MITRAC links mitochondrial protein translocation to respiratory-chain assembly and translational regulation”. Cell 151 (7), 1528–41. o. DOI:10.1016/j.cell.2012.11.053. PMID 23260140.  
  9. ↑ (2014. február 1.) „C1orf163/RESA1 is a novel mitochondrial intermembrane space protein connected to respiratory chain assembly”. Journal of Molecular Biology 426 (4), 908–20. o. DOI:10.1016/j.jmb.2013.12.001. PMID 24333015.  
  10. ↑ (2006. szeptember 1.) „The COX18 gene, involved in mitochondrial biogenesis, is functionally conserved and tightly regulated in humans and fission yeast”. FEMS Yeast Research 6 (6), 869–882. o. DOI:10.1111/j.1567-1364.2006.00083.x. PMID 16911509.  
  11. ↑ a b c d e (2006. december 1.) „Assembly of mitochondrial cytochrome c-oxidase, a complicated and highly regulated cellular process”. American Journal of Physiology. Cell Physiology 291 (6), C1129-47. o. DOI:10.1152/ajpcell.00233.2006. PMID 16760263.  
  12. ↑ Crofts, Antony: Cytochrome oxidase: Complex IV. University of Illinois at Urbana-Champaign, 1996 [2018. január 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 28.)
  13. ↑ (2005. december 1.) „Biogenesis of cytochrome c oxidase”. Mitochondrion 5 (6), 363–88. o. DOI:10.1016/j.mito.2005.08.002. PMID 16199211.  
  14. ↑ a b (2015. szeptember 1.) „Destabilization of the Quaternary Structure of Bovine Heart Cytochrome c Oxidase upon Removal of Tightly Bound Cardiolipin”. Biochemistry 54 (36), 5569–77. o. DOI:10.1021/acs.biochem.5b00540. PMID 26284624.  
  15. ↑ (2013. február 1.) „Control of protein synthesis in yeast mitochondria: the concept of translational activators”. Biochimica et Biophysica Acta (BBA) - Molecular Cell Research 1833 (2), 286–94. o. DOI:10.1016/j.bbamcr.2012.03.007. PMID 22450032.  
  16. ↑ (2012. június 1.) „Biogenesis and assembly of eukaryotic cytochrome c oxidase catalytic core”. Biochimica et Biophysica Acta (BBA) - Bioenergetics 1817 (6), 883–97. o. DOI:10.1016/j.bbabio.2011.09.005. PMID 21958598.  
  17. ↑ (2014. október 1.) „Protein-protein interfaces from cytochrome c oxidase I evolve faster than nonbinding surfaces, yet negative selection is the driving force”. Genome Biology and Evolution 6 (11), 3064–76. o. DOI:10.1093/gbe/evu240. PMID 25359921.  
  18. ↑ a b c d F. Kolbe, S. Safarian, S. Welsch, H. Müller, H. Michel (2021. november 25.). „Cryo-EM structures of intermediates suggest an alternative catalytic reaction cycle for cytochrome c oxidase”. Nature Communications.    
  19. ↑ M. Fabian, G. Palmer. „The interaction of cytochrome oxidase with hydrogen peroxide: the relationship of compounds P and F”. DOI:10.1021/bi00042a011. PMID 7577973.  
  20. ↑ Takashi Ogura, Teizo Kitagawa. „Resonance Raman characterization of the P intermediate in the reaction of bovine cytochrome c oxidase”. DOI:10.1016/j.bbabio.2003.10.013. PMID 15100044.  
  21. ↑ C. Varotsis, Y. Zhang, E H Appelman, G. T. Babcock. „Resolution of the reaction sequence during the reduction of O2 by cytochrome oxidase”.  
  22. ↑ a b (2008. január 1.) „Interaction of cyanide and nitric oxide with citokróm c-oxidáz: implications for acute cyanide toxicity”. Toxicological Sciences 101 (1), 101–11. o. DOI:10.1093/toxsci/kfm254. PMID 17906319.  
  23. ↑ (2003. szeptember 1.) „Carbon monoxide specifically inhibits cytochrome c oxidase of human mitochondrial respiratory chain”. Pharmacology & Toxicology 93 (3), 142–146. o. DOI:10.1034/j.1600-0773.2003.930306.x. PMID 12969439.  
  24. ↑ a b (2013. október 1.) „Sulfide inhibition of and metabolism by cytochrome c oxidase”. Biochemical Society Transactions 41 (5), 1312–6. o. DOI:10.1042/BST20130070. PMID 24059525.  
  25. ↑ Advanced Biology (angol nyelven). Nelson Thornes (2000). ISBN 9780174387329 
  26. ↑ Biology: A Functional Approach (angol nyelven). Nelson Thornes (1986). ISBN 9780174480198 
  27. ↑ (1984. december 1.) „Cyanide inhibition of cytochrome c oxidase. A rapid-freeze e.p.r. investigation”. The Biochemical Journal 224 (3), 829–837. o. DOI:10.1042/bj2240829. PMID 6098268.  
  28. ↑ a b c (2009. május 1.) „The ligand binding battle at cytochrome c oxidase: how NO regulates oxygen gradients in tissue”. Circulation Research 104 (10), 1136–1138. o. DOI:10.1161/CIRCRESAHA.109.198911. PMID 19461104.  
  29. ↑ (1997. október 1.) „Cell respiration s controlled by ATP, an allosteric inhibitor of cytochrome-c oxidase.”. Eur J Biochem 249 (1), 350–354. o. DOI:10.1111/j.1432-1033.1997.t01-1-00350.x. PMID 9363790.  
  30. ↑ a b (2005. november 1.) „Localization of mitochondrial DNA encoded cytochrome c oxidase subunits I and II in rat pancreatic zymogen granules and pituitary growth hormone granules”. Histochemistry and Cell Biology 124 (5), 409–421. o. DOI:10.1007/s00418-005-0056-2. PMID 16133117.  
  31. ↑ (2008) „Unusual cellular disposition of the mitochondrial molecular chaperones Hsp60, Hsp70 and Hsp10”. Novartis Foundation Symposium 291, 59–68; megbeszélés: 69–73, 137–140. o. DOI:10.1002/9780470754030.ch5. PMID 18575266.  
  32. ↑ a b (1999) „Mitochondrial proteins at unexpected cellular locations: export of proteins from mitochondria from an evolutionary perspective”. International Review of Cytology 194, 133–96. o. DOI:10.1016/S0074-7696(08)62396-7. PMID 10494626.  
  33. ↑ (1999. május 1.) „Mitochondrial-matrix proteins at unexpected locations: are they exported?”. Trends in Biochemical Sciences 24 (5), 174–7. o. DOI:10.1016/s0968-0004(99)01390-0. PMID 10322429.  
  34. ↑ (2004) „Genetic defects of cytochrome c oxidase assembly”. Physiological Research 53 (Suppl 1), S213-223. o. DOI:10.33549/physiolres.930000.53.S213. PMID 15119951. (Hozzáférés: 2010. november 17.)  
  35. ↑ (2006. december 1.) „Defects in cytochrome oxidase assembly in humans: lessons from yeast”. Biochemistry and Cell Biology 84 (6), 859–869. o. DOI:10.1139/o06-201. PMID 17215873.  
  36. ↑ (2013. november 1.) „Neuron-specific specificity protein 4 bigenomically regulates the transcription of all mitochondria- and nucleus-encoded cytochrome c oxidase subunit genes in neurons”. Journal of Neurochemistry 127 (4), 496–508. o. DOI:10.1111/jnc.12433. PMID 24032355.  
  37. ↑ (1989. március 1.) „Cytochrome oxidase: an endogenous metabolic marker for neuronal activity”. Trends in Neurosciences 12 (3), 94–101. o. DOI:10.1016/0166-2236(89)90165-3. PMID 2469224.  
  38. ↑ (1989. november 1.) „Brain cytochrome oxidase: purification, antibody production, and immunohistochemical/histochemical correlations in the CNS”. The Journal of Neuroscience 9 (11), 3884–3898. o. DOI:10.1523/jneurosci.09-11-03884.1989. PMID 2555458.  
  39. ↑ (2006. április 1.) „Regional brain variations of cytochrome oxidase activity in Relnrl-orl mutant mice”. Journal of Neuroscience Research 83 (5), 821–31. o. DOI:10.1002/jnr.20772. PMID 16511878.  
  40. ↑ (2003) „Regional brain cytochrome oxidase activity in beta-amyloid precursor protein transgenic mice with the Swedish mutation”. Neuroscience 118 (4), 1151–63. o. DOI:10.1016/S0306-4522(03)00037-X. PMID 12732258.  
  41. ↑ (2010. március 1.) „Spatial learning of the water maze: progression of brain circuits mapped with cytochrome oxidase histochemistry”. Neurobiology of Learning and Memory 93 (3), 362–71. o. DOI:10.1016/j.nlm.2009.12.002. PMID 19969098.  

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Citokróm_c-oxidáz&oldid=27073164”