Wikipédia

Tintahalgomba

gombafaj
(Clathrus archeri szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 17.

A tintahalgomba (Clathrus archeri) a szömörcsögfélék családjába tartozó, szaprofita gombafaj.[12]

Tintahalgomba
Fiatal szarv alakú gomba
Fiatal szarv alakú gomba
Érett gomba, amelynek rothadt hús illata van, ami vonzza a legyeket
Érett gomba, amelynek rothadt hús illata van, ami vonzza a legyeket
Rendszertani besorolás
Ország: Gombák (Fungi)
Törzs: Bazídiumos gombák (Basidiomycota)
Osztály: Agaricomycetes
Rend: Szömörcsögalkatúak (Phallales)
Család: Szömörcsögfélék (Phallaceae)
Nemzetség: Clathrus
Faj: C. archeri[1][2][3]
Tudományos név
Clathrus archeri
Berkeley, Dring (1980)[4]
Szinonimák
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Tintahalgomba témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tintahalgomba témájú médiaállományokat és Tintahalgomba témájú kategóriát.

Tintahalgomba
mikológiai jellemzői
Étkezési érték:
fogyasztásra alkalmatlan
Életmód
Tráma
Spórapor

szaprotróf

gaszterális

olajzöld
Kalap
Lemezek
Tönk

nincs

nincsenek

nincs

Egyéb elnevezései: ördög ujjai,[13][14] polipgomba,[15] virággomba, óriás büdös szarv.[1]

Először 1860-ban Miles Joseph Berkeley brit mikológus írta le ezt a fajt és adta neki a Lysurus archeri tudományos nevet. 1980-ban Donald Malcolm Dring monográfiája alapján került a Clathrus nemzetségbe és a neve Clathrus archeri lett.[16][17]

Az Archeri nevet az ír mikológus W. Archer tiszteletére kapta, az Anthurus jelentése pedig viráglevél.[18]

Előfordulása

szerkesztés

Tasmániából származik,[19][20] de Ausztráliában és Új-Zélandon is őshonos.[1][21] Észak-Amerikában (elsősorban Kaliforniában), először 1982-ben találták meg, el is terjedt, amit David Arora és William R. Burk mikológusok hivatalosan be is jelentettek. A kutatók szerint egzotikus növényeken átvitt spórákról sikerült elszaporodniuk.[12][22][23]

Indiában is elterjedt,[24] Nagy-Britanniában a globális felmelegedés hatására is egyre gyakrabban fordul elő.[16] Európában először Franciaországban Vogézekben találták 1914-ben.[15] Feltételezik, hogy az első világháború idején a katonai felszerelésekkel, esetleg gyapjúszállítmányokkal érkeztek a távoli vidékekre.[25][26]

Nyugat- és Közép-Európában (Ausztria, Belgium, Spanyolország, Anglia, Franciaország, Németország, Olaszország, Norvégia, Svájc, Csehország) is terem.[18][27] Csehországban ezt a fajt először 1963-ban észlelték Prachatice-ben.[28]

Hazánkban is folyamatosan terjedőben van, ma már elérte hazánk északkeleti határát is.[29]

Először a hatvanas években fedezték fel a nyugati országrészben.[30][31][32][33][34]

A Mikológiai Közlemények - Clusiana (1965)[35] szerint 1965-ben még nem észlelték Magyarországon, első tudományos leírása 1967-ben történt.[15]

Főleg a nyugati országrészben bukkan fel (Őrség),[36] bár már fotózták a Zempléni-hegységben is.[37]

Élőhelye

szerkesztés

Leggyakrabban nedves, árnyékos, jól szellőző, kötött-, kissé savanyú talajú lombhullató-, vagy tűlevelű erdőkben, szerves anyagban, korhadó farönkökön, faforgácson, avarban találhatóak meg. Egyre gyakrabban parkokban, kertekben, mulcsozott virágágyásokban, nyílt mezőgazdasági területeken, vagy jó csapadékellátottságú réteken is.[18][38][39]

Júniustól októberig található meg.[8][40]

Megjelenése

szerkesztés

Külleme a gombáktól általában megszokott külsőtől nagyon eltérő.

Fejlődése a talajban kezdődik, majd kiemelkedve a talajba kissé besüllyedő, gombafonalakkal (micélium) rögzített, népies nevén boszorkánytojásban folytatódik, melynek felülete sima, és barnafoltos, szürkés-, vagy fehéresrózsaszín burok (peridium) fed. Mérete 2,5-4 cm, magassága 3-6 cm, puha, kissé hengeres, tojásformájú, enyhén nedves tapintású, kettévágva egy kocsonyás rétegben a kemény termőtest rózsaszínes kezdeti stádiuma látható.[41][42][43]

Éretten a burok (exoperídium) felszakad, és egytőről eredő, 4-8 darab, 5-10 cm hosszúságú narancs- vagy skarlátvörös, feketés mintázatú, polipkarokra emlékeztető képződmények emelkednek ki belőle. A törékeny karok szerkezete méhsejtszerű, kezdetben össze vannak nőve hegyes csúcsuknál, de fejlődésük során szétválnak és csillagszerűen hajolnak széjjel a föld felé. A karok belső felületén sötétzöldes, barnás színű nyálkaréteg (gleba) található, melyben a gomba spórái úsznak.[17][18][41][44] A termőtest alján fehéres bocskor található, mely a burok maradványa.[19] A burokból egy maximum 2 cm-es "tönkrész" marad.[45]

A spórák hengeres alakúak, hosszúkásak, sima körvonalúak, méretük 3,5-5,5 x 1,5-2,0 µm.[46]

Szaporodása

szerkesztés

Nemcsak külseje miatt egyedi ez a gombafaj, hanem sajátos szaporodási módja is ritkaságnak számít a gombák között, mivel spóráinak terjesztése nem a szél, hanem a rovarok (általában döglegyek) útján történik. Vöröses színe és rothadó húsra emlékeztető szaga odacsalogatja a rovarokat, melyek a spórákat tartalmazó nyálkából esznek, közben testükre tapad a spóra, amit távozásukkor magukkal visznek. Mivel egyetlen gombát akár több száz rovar is meglátogathat, így a szaporodásnak ez a módja nagyon hatékony.[20]

Fogyaszthatósága

szerkesztés

Nem mérgező, de az ehetetlen kategóriába sorolják élvezhetetlensége miatt. Szaga és íze a rothadó élelmiszerre hasonlít.[30] Kinyílás előtti állapotban, a boszorkánytojás a zselatin rétegtől megtisztítva, felszeletelve, megsütve fogyasztható.[44] A nyers tojásokat néhány országban csemegének tekintik.[47]

Veszélyeztetettsége

szerkesztés

Korábban fenyegetettként tartották számon,[29] manapság viszont sikeres szaporodásuknak köszönhetően a világ egyre több területén jelennek meg és terjednek tovább.[17]

Veszélyként az urbanizáció, az idegenforgalom, a fakitermelés, a faültetvények terjedésével bekövetkező élőhelyvesztés, valamint a talajszennyezés említhető a legfőbb okokként.[48]

Hasonló fajok

szerkesztés

A Pseudocolus fusiformisnak csak 3 vagy 4 karja van,[41] ezek a karok vékonyabbak, általában nem válnak szét egymástól, hanem a csúcsukon összenőve maradnak.[25]

Az Aseroe rubra hasonló méretű, mint a tintahalgomba, de a spórák a középpont körül helyezkednek el, a karok dombornyomottak[49] a csúcsuk felől behasadtak,[18] törzse hengeres.[50]

 
Pseudocolus fusiformis
 
Aseroe rubra (fiatal példány)
 
Aseroe rubra (kifejlett példány)

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ a b c Clathrus archeri (Octopus Stinkhorn). terrain.net.nz. [2019. január 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 25.)
  2. ↑ Clathrus archeri. eppo.int. (Hozzáférés: 2019. január 25.)
  3. ↑ Clathrus archeri(Berk.) Dring. nbnatlas.org. (Hozzáférés: 2019. január 25.)
  4. ↑ Clathrus archeri (Berk.) Dring 1980. eol.org. (Hozzáférés: 2019. február 1.)
  5. ↑ Species Synonymy. speciesfungorum.org. (Hozzáférés: 2019. január 28.)
  6. ↑ Clathrus archeri (Berk.) Dring. gbif.org. (Hozzáférés: 2019. január 28.)
  7. ↑ Clathrus archeri (Berk.) Dring, 1980. mnhn.fr. (Hozzáférés: 2019. január 28.)
  8. ↑ a b Cláthrus árcheri, lovkasta mrežnica. gobe.si. (Hozzáférés: 2019. január 28.)
  9. ↑ Clathrus archeri (Berk.) Dring. asturnatura.com. (Hozzáférés: 2019. január 28.)
  10. ↑ Clathrus archeri(Berk.) Dring. nbnatlas.org. (Hozzáférés: 2019. január 28.)
  11. ↑ Clathrus archeri (Berk.) Dring. gbif.org. (Hozzáférés: 2019. január 28.)
  12. ↑ a b "Devil's Fingers" Fungus Proves That Life Sometimes Has to Smell Like Death. inverse.com. (Hozzáférés: 2019. február 10.)
  13. ↑ Mintha földönkívüli lények hagyták volna a Földön a tojásaikat – Szokatlan gomba rémíti halálra az embereket. lemon.hu. [2019. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. február 10.)
  14. ↑ Gomba – Clathrus archeri (Ördög ujjai). 8400.info.hu. (Hozzáférés: 2019. február 10.)
  15. ↑ a b c Az invazív tintahalgomba (Clathrus archeri) első szilágysági elfordulása és ökológiájának vizsgálata. prezi.com. [2019. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. február 10.)
  16. ↑ a b Clathrus archeri (Berk.) Dring - Devil's Fingers. first-nature.com. (Hozzáférés: 2019. február 10.)
  17. ↑ a b c Clathrus archeri (Berk.) Dring. kew.org. [2019. január 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. február 10.)
  18. ↑ a b c d e Gombák. Helmut és Renate Grünert. Budapest: M-érték Kiadó. 2006. 264. o. ISBN 963 7304 75 4  
  19. ↑ a b Tintahalgomba - Clathrus archeri. miskolcigombasz.hu. (Hozzáférés: 2019. február 14.)
  20. ↑ a b Clathrus archeri. revistaquercus.es. (Hozzáférés: 2019. február 14.)
  21. ↑ Ritka gombát találtak megyénkben. karpataljalap.net, 2016. július 6. (Hozzáférés: 2019. február 14.)
  22. ↑ Clathrus archeri (Berk.) Dring. kew.org. [2019. január 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. február 14.)
  23. ↑ People Are Freaking Out Over This Monster Fungus That Smells Like Rotting Crab. livescience.com. (Hozzáférés: 2019. február 14.)
  24. ↑ Clathre d'Archer, Anthurus d'Archer, Doigts du diable, Champignon pieuvre. aujardin.info. (Hozzáférés: 2019. február 14.)
  25. ↑ a b Clathrus archeri: The Octopus Helicopter Stinkhorn. mushroomexpert.com. (Hozzáférés: 2019. február 14.)
  26. ↑ Check Out The Devil's Fingers Fungus Hatching From Its "Egg". iflscience.com. (Hozzáférés: 2019. február 14.)
  27. ↑ Clathrus archeri (Berk.) Dring comb. nov.. westerdijkinstitute.nl. [2019. február 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. február 14.)
  28. ↑ Květnatec Archerův (Clathrus archeri). hyperlink.cz. [2019. február 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. február 14.)
  29. ↑ a b Gombászok kézikönyve. Ewald Gerhardt. Budapest: Mérték Kiadó. 2008. 620. o. ISBN 978 963 9889 13 2  
  30. ↑ a b Förtelmes élőlény kandikál ki a fűből. origo.hu, 2015. november 23. (Hozzáférés: 2019. február 14.)
  31. ↑ Tintahalomba (Clathrus archeri). publication.nhmus.hu. (Hozzáférés: 2019. február 14.)
  32. ↑ Gomba – Clathrus archeri (Ördög ujjai). info.hu. (Hozzáférés: 2019. február 14.)
  33. ↑ EGY HORRORFILM FŐSZEREPLŐJE IS LEHETNE. origo.hu, 2018. szeptember 11. (Hozzáférés: 2019. február 14.)
  34. ↑ Gusztustalan, mit találtak a fűben: olyan, akár egy földönkívüli. life.hu, 2017. december 6. (Hozzáférés: 2019. február 14.)
  35. ↑ Mikológiai Közlemények - Clusiana (1965). gombanet.hu. (Hozzáférés: 2019. február 14.)
  36. ↑ Tintahalomba – Clathrus archeri. netgombasz.hu. [2019. február 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. február 14.)
  37. ↑ Gomba – Clathrus archeri (Ördög ujjai). gardenista.hu. (Hozzáférés: 2019. február 14.)
  38. ↑ Nom usuel : anthurus d'Archer. free.fr. (Hozzáférés: 2019. február 15.)
  39. ↑ Devil's Fingers Fungi. uksafari.com. (Hozzáférés: 2019. február 15.)
  40. ↑ Cláthrus árcheri, lovkasta mrežnica. gobe.si. (Hozzáférés: 2019. február 15.)
  41. ↑ a b c Gombák. Képes ismertető több mint 500 gombáról. Thomas Laessøe. Budapest: Panemex Kft. és Grafo Kiadó. 2002. 277. o. ISBN 963-9090-719  
  42. ↑ Varázslatos gombák a magyar erdőkből – I. rész. erdeiprogramok.hu, 2016. október 18. (Hozzáférés: 2019. február 22.)
  43. ↑ Clathrus archeri. bas.bg. (Hozzáférés: 2019. február 22.)
  44. ↑ a b Clathrus archeri (Berk.) Dring comb. nov.. westerdijkinstitute.nl. [2019. február 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. február 22.)
  45. ↑ Clathrus archeri (Berk.)Dring. terra.hu. (Hozzáférés: 2019. február 22.)
  46. ↑ California Fungi—Clathrus archeri. mykoweb.com. (Hozzáférés: 2019. február 15.)
  47. ↑ Meet Octopus Stinkhorn. Nope, Not a Real Octopus but an Exotic Red Fungus. techtimes.com. (Hozzáférés: 2019. február 23.)
  48. ↑ Clathrus archeri. bas.bg. (Hozzáférés: 2019. február 23.)
  49. ↑ Clathrus archeri. naturemapr.org. (Hozzáférés: 2019. február 16.)
  50. ↑ Clathrus. scmycoflora.org. (Hozzáférés: 2019. február 16.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tintahalgomba&oldid=27526030”