Ludwig R. Conradi
Ludwig Richard Conradi, Conradi L. R. (Karlsruhe, 1856. március 20. – Hamburg, 1939. szeptember 16.) német származású adventista misszionárius, lelkész, az európai misszió és az Európai Generál Konferencia vezetője.
| L. R. Conradi | |
| Született | 1856. március 20.[1][2] Karlsruhe[3] |
| Elhunyt | 1939. szeptember 16. (83 évesen)[1][2] Hamburg[4] |
| Állampolgársága | német |
| Foglalkozása | adventista misszionárius, egyházi vezető |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésKorai évek
szerkesztésNémetországban született, majd 1872-ben Amerikába emigrált.[5] 1878-ban megkeresztelkedett és csatlakozott a hetednapi adventistákhoz.[5] 1879-80-ban teológiát tanult a michigani Battle Creek-i adventista főiskolán.[5] 1881 körül szentelték fel lelkésznek.
Európában
szerkesztés1886-tól misszionáriusként volt meghatározó a személye. Ez év elején érkezett Európába a családjával együtt.[6] Ellen White és fia, William C. White (1854–1937) már előző évben a kontinensre érkezett.
Conradi 1886 nyarán megkezdte első missziós útját Oroszországba.[7] A helyi hatóságok azonban letartóztatták őket, mint akik „zsidó eretnekséget” hirdettek, és bebörtönözték őket, de 40 nap után elegendték őket.[8] Megalapította viszont az első orosz adventista gyülekezetet, majd hamburgi irányítással vállalta az orosz misszió további szervezését és irányítását.[6]
Hamburgba költözött, és ott kiépítette az európai adventizmus központját egy kiadóval, ahol vallási kiadványokat nyomtattak különféle európai nyelveken. 1888-ban az Európai Adventista Misszió igazgatója lett.
1898-ban a német egyházterület elnökévé választották meg, majd 1901–1907 között az Európai Generál Konferencia vezetője volt.[9]
Misszióútjai
szerkesztés1889-től Közép-Európába indult misszióra. Erdélyben, Bácskán, majd Bulgáriában dolgozott.[10] 1890-ben érkezett Kolozsvárra a szombatosok utáni kutatva. Itt megismerkedett a német származású, de magyarul is beszélő, baptista Rottmayer Jánossal (1818–1901) és a családjával, akik a saját felekezetüknek bibliamunkásként dolgoztak, de Conradi befolyása révén csatlakoztak az adventistákhoz.[6] Rottmayer lánya angolul, magyarul, németül jól beszélt és a hamburgi adventista kiadóhivatal 1892-93 fordulója tájától fordítóként alkalmazta. Munkája eredményeként egy könyv és több missziós célzatú kiadvány is megjelent magyarul.[11]
- Fogarason a század végén megalakult az első erdélyi adventista gyülekezet,[12] majd Rottmayerék segítsége által később Kolozsváron is alakult egy.[6]
Conradi a következő években még többször meglátogatta a kis erdélyi gyülekezeteket és újabb előadásokat tartott. 1900. novemberében írta a Magyar Polgár című lap A kolozsvári adventisták cikkében:
- „Mintegy 100 főnyi hallgatóság előtt tartott tegnap és tegnapelőtt tanítást az adventista tanokból L. R. Conradi, az amerikai adventista-központ örökké bolygó misszionáriusa. A központ — a mely Battle Creek városában van — megbízásából már két éve úton van Conradi. Ide a napokban érkezett Konstantinápolyból, hogy az itt mintegy másfél év óta állandóan lakó J. F. Huenergard misszionárius társa tanításának eredményéről tudomást vegyen, hogy arról a központnak közvetlen észleletei nyomán számolhasson be. Conradi német nyelven adta elő tanításait, a melyeket Huenergardt bámulatos szabatossággal reprodukált magyar nyelven. A kis fekete szakállú, szúrós szemű emberke olyan hévvel, olyan meggyőzően adta elő az adventista tanokat, hogy a szemlélő ott látja az arczán a benső hit és meggyőződés sugarát ragyogni. Mindkét előadásán azt igyekezett bebizonyítani, hogy az emberi halhatatlanság egyedül Jézus Krisztus műve. Nem az ember lelke halhatatlan, hanem a Jézusban hívő és az ö tanai szerint élő embernek meg van a halhatatlanság záloga. Az ilyen emberekért — úgymond — el fog jönni Jézus, porhüvelyeikkel mennybe viszi őket, ott halhatatlan testet fognak kapni, hogy azután örök életre ismét ide visszajöjjenek a földbe. A többnyire iparos férfiakból és nőkből álló hallgatóság mély áhítattal hallgatta a tanokat és azon erős elhatározással távozott onnan, hogy úgy fog élni, a mint az az Úr tíz parancsolatjában meg van írva. Huenergard állítása szerint Kolozsvárott mintegy 40 buzgó hívőjük van már, a kik mindannyian páratlan munkás és tisztességes életet élnek, holott nem egy van közöttük, a ki iszákos, izgága, rossz ember volt és az adventista tanok behatása alatt változtatta meg életmódját.” [13]
Oroszországba utazott, hogy ott a Volga menti németek körében munkálkodjon. Itt alapított egy kisebb adventista kórházat is Marx-városban (Jekatyerinograd).[14] Ezután a Közel-Keleten és Észak-Afrikában dolgozott.[5]
I. világháború és utána
szerkesztésAz első világháború kitörése után nehéz helyzetbe került, mert adventisták ezreinek a sorsa nehezedett a vállára. Miután az Osztrák-Magyar Monarchia területén a fiatal nazarénusokat minden gátlás nélkül agyonlőtték azért, mert megtagadták a katonai szolgálatot, hogy megvédje a közösséget a megtorló intézkedésektől, azt az álláspontot fogalmazta meg, hogy a háborúba behívottak teljesítsék állampolgári kötelességeiket. Mint írta, „az Úr ilyen vészterhes időkben olyan cselekedeteket enged meg nekünk, amelyek békeidőben büntethetőek lennének.”[15] A fegyverfogás aztán kiváltotta a reform-adventisták szakadását.
1915 végén az USA-ba utazott a Generál Konferencia ülésére, ahol a felelnie kellett döntéséért és ahol a támadások középpontjába került. Nem értik meg és az egyházvezetés az alá rendelt Európai Divíziót átmenetileg fel is oszlatta. Majd később neki és a német unió vezetőinek írásban kellett visszavonniuk a háborúban tett kijelentéseiket, hogy a kiszakadt reformmozgalomnak ne nyújtsanak több támadási felületet.[6] A háború után az utódjául egy másik személyt választottak meg az európai divízió élére.
Eltávolodás az adventistáktól
szerkesztésConradi nem fogadta el teljesen Ellen White írásait isteni sugallmazásként.[16] Később, az egyház vezetőinek legnagyobb megdöbbenésére, elkezdte feltárni a közösség szentély-tanával kapcsolatos problémákat.[16]
1926-ban egy new york-i könyvtárban megtalálta Ellen G. White első látomásának eredeti kiadását, amely A szó a kicsiny nyájhoz címen jelent meg 1847-ben. Megállapította, hogy az eredeti kiadáshoz képest bizonyos részeket kihagytak, amelyeket a már bezáródott kegyelem ajtaja tanítás alapján félre lehetne érteni. Bár tudott a kisebb kihagyásokról, de hogy hosszabb részeket kihagytak, azt nem tudta.[6]
1926-ban már felvette a kapcsolatot az amerikai hetednapi baptistákkal, majd az 1920-as évek végén már minden bizonnyal eldöntötte, hogy szakít az adventizmussal.[6]
Hetednapi baptistaként
szerkesztésUtolsó éveiben is aktív misszionárius és prédikátor maradt, de haláláig támadta az adventistákat.[6] 1932-ben a hetednapi baptistákhoz csatlakozott,[5][6] majd 35 taggal megalapította német földön az első hetednapi baptista gyülekezetet.[17] Miután több német városban alapítottak gyülekezeteket, 1934 tavaszán létrehívta a Hetednapi Baptisták Gyülekezeteinek Német Szövetségét.[6] Mintegy ötszáz adventistát térített át a hetednapi baptistákhoz.[18]
83 évesen, 1939-ben hunyt el.[5] Ebben az évben jelent meg az adventistákról szóló kritikai könyve, The Founders of the Seventh-day Adventist Denomination (A hetednapi adventista felekezet alapítói) címmel.
Művei
szerkesztésMagyarul megjelent művei Conradi L. R. néven:
- A titok felfedezve vagy A hét pecsét feltörve; Vallásos Iratok Nemzetközi Kiadóhivatala, Bp., 1914
- A jó angyalok szolgálata és az elbukottak ellenmunkája. Az eredetükre és sorsukra vonatkozó bibliai helyek megjelölésével; Vallásos Iratok Nemzetközi Kiadóhivatala, Bp., 1914, 1922
- A Biblia szombatja és a hagyományok vasárnapja; Vallásos Iratok Nemzetközi Kiadóhivatala, Bp.–Hamburg, 1916; reprint: Pécs, 2007
- Tanulmányok a Jelenések könyvéből az egyház- és világtörténelem alapján. 2. füzet; Vallásos Iratok Nemzetközi Kiadóhivatala, Bp., 1919
- Krisztus dicsőséges eljövetele. Máté evangéliuma huszonnegyedik fejezetének magyarázata; Vallásos Iratok Nemzetközi Kiadóhivatala, Bp., 1918, 1921
- Időnk jelei. A világ jelenlegi helyzetének bemutatása; Vallásos Iratok Nemzetközi Kiadóhivatala, Bp., 1926
- Krisztus jövendölései. A világ jelenlegi helyzetének bemutatása; Vallásos Iratok Nemzetközi Kiadóhivatala, Bp., 1930
- Láthatatlan lények küzdelme az emberiségért; Advent, Bp., 1993
További információk
szerkesztés- Daniel Heinz: L. R. Conradi, a Hetednapi Adventista Egyház misszionáriusa, evangélistája és szervezője Európában; ford. Kovács Tibor; Élet és Egészség, Bp., 2004
Kapcsolódó cikkek
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
- ↑ a b c d e f Historisches Lexikon der Schweiz: Ludwig Richard Conradi
- ↑ a b c d e f g h i j Daniel Heinz: L. R. Conradi (2004) ISBN 963-957-706-5
- ↑ Historical Sketches of Foreign Missions of the SDA, Basel (1886)
- ↑ Adventists in Europe | Adventist Review (amerikai angol nyelven). adventistreview.org, 2020. augusztus 31. (Hozzáférés: 2023. május 24.)
- ↑ Rajki Z.: Egy amerikai lelkész magyarországi missziója (Mellékletek) (2004)
- ↑ Theologiai Szemle, 1970 (13. új évfolyam, 1-12. szám) | Arcanum Digitális Tudománytár. adtplus.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2021. március 6.)
- ↑ Rajki Z.: Egy amerikai lelkész magyarországi missziója (2004)
- ↑ Theologiai Szemle, 1966 / 3-4. szám
- ↑ Magyar Polgár, 1900. október-december (23. évfolyam, 224-298. szám) | Arcanum Digitális Tudománytár. adtplus.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2021. március 14.)
- ↑ Advent-Verlag Lüneburg: Held oder Häretiker? Über den Menschen Ludwig Richard Conradi. (Hozzáférés: 2021)
- ↑ J. Wintzen, Der Christ und der Krieg (1915)
- ↑ a b The Founders of the SDA Denomination (amerikai angol nyelven). www.nonsda.org. (Hozzáférés: 2023. február 25.)
- ↑ The Sabbath Recorder, 114/7 (1933. 2. 13.) p. 153-154.
- ↑ Gary Land: The A to Z of the Seventh-Day Adventists. 2009–07–16. ISBN 978-0-8108-6826-7 Hozzáférés: 2023. június 19.