Wikipédia

Crispo Jolán naxoszi hercegnő

Caterino Zeno velencei diplomata, követ felesége
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2021. április 1.

Crispo Jolán (1427 – ?), görögül: Γιολάντα/Βιολάντα Κρίσπο της Νάξου, olaszul: Violante Crispo, latinul: Iolanda Crispo, naxoszi hercegnő, IV. Alexiosz trapezunti császár unokája és Cornaro Katalin ciprusi királynő nagynénje,[1] valamint Uzun Haszan feleségének, Komnénosz Teodóra iráni királynénak az elsőfokú unokatestvére. A Crispo-házból származott.

Crispo Jolán
Naxoszi Jolán
Naxoszi Hercegség hercegnője
Γιολάντα/Βιολάντα Κρίσπο
Uralkodási ideje
1427 – ?.
Életrajzi adatok
UralkodóházCrispo-ház
Született1427
Naxoszi Hercegség
Elhunyt?
ÉdesapjaNicolò/Niccolò Crispo, a Naxoszi Hercegség régense (1392–1450)
ÉdesanyjaKomnénosz Eudokia (Valenza) trapezunti császári hercegnő (1400 előtt/körül–1433 után)
Testvére(i)
HázastársaCaterino Zeno velencei diplomata, követ (1421/35/43–1490 körül)
Gyermekei1. Pietro
2. Ottaviano
A Wikimédia Commons tartalmaz Crispo Jolán témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

szerkesztés
 
A Trapezunti Császárság és a maradék Bizánci Birodalom 1400-ban.
 
A Naxoszi Hercegség és a maradék Bizánci Birodalom 1410-ben.

Apja Nicolò/Niccolò Crispo, a Naxoszi Hercegség régense, I. (Crispo) Ferenc naxoszi uralkodó herceg és II. (Sanudo) Florencia naxoszi uralkodó hercegnő fia. Anyja Komnénosz Eudokia (Valenza) trapezunti császári hercegnő, IV. Alexiosz trapezunti császár és Kantakuzénosz Teodóra lánya.[2]

A testvérei voltak: II. (Crispo) Ferenc (1417–1463) naxoszi herceg, akinek az 1 felesége Guglielma Zeno volt, és 3 gyermeket szült, a 2. felesége Petronilla Bembo, akitől nem születtek újabb gyermekei, valamint Crispo Florencia (1422–1501), akinek a férje Marco Cornaro (1406–1479) velencei patrícius, Marco Cornaro velencei dózse dédunokája volt. Az ő lányuk volt I. (Cornaro) Katalin (Caterina) (1454–1510) ciprusi királynő (ur.: 1474–1489), aki II. (Fattyú) Jakab (1438–1473) ciprusi királyhoz ment férjhez, és egy fiuk született, III. (Lusignan) Jakab (1473–1474), aki az apja halála után a születésétől a haláláig Ciprus királya volt.

Idősebb nagybátyja IV. (Komnénosz) János (1403 körül–1460) trapezunti császár, akinek a 2. felesége Sajbánida N., Devlet Berdi kánnak, az Arany Horda uralkodójának volt Teodóra (Deszpina Hatun) feltételezett anyja. Teodóra feleségül ment Uzun Haszanhoz, a Fehér Ürü kánjához (emírje), aki 1472-ben Irán (Perzsia) királya lett.

Ifjabb nagybátyja II. (Komnénosz) Dávid (1408 körül–1463), 1460-tól 1461-ig az utolsó trapezunti császár volt.

Férje Caterino Zeno velencei diplomata, követ, akit a Velencei Köztársaság 1471-ban Uzun Haszanhoz küldte követként mint Deszpina Hatun elsőfokú unokatestvérének a férjét. Rodoszon és Karamanon keresztül 1472. április 30-án érkezett Tebrizbe.[3] Caterino Zeno Deszpina Hatunt és gyermekeit is meglátogatta, és részletes beszámolót készített a trapezunti császári hercegnőről. Teodóra legidősebb lánya volt Márta, aki szintén ortodox keresztény vallású volt, ezt tükrözte a keresztény neve is, bár Halima néven számontartották, I. Iszmáíl perzsa sah anyja volt.[4]

Gyermekei

szerkesztés

Származása

szerkesztés
Crispo Jolán ősei háromíziglen
Jolán Apa:
Nicolò/Niccolò Crispo 		Apai nagyapa:
I. Ferenc naxoszi herceg 		Apai dédapa:
Francesco Crispo
Apai dédanya:
n. a.
Apai nagyanya:
II. Florencia naxoszi hercegnő 		Apai dédapa:
Marco Sanudo
Apai dédanya:
n. a.
Anya:
Komnénosz Eudokia-Valenza 		Anyai nagyapa:
IV. Alexiosz trapezunti császár 		Anyai dédapa:
III. Mánuel trapezunti császár
Anyai dédanya:
Bagrationi Gulhan-Eudokia trapezunti császárné
Anyai nagyanya:
Kantakuzéna Teodóra trapezunti császárné 		Anyai dédapa:
Theodorosz Kantakuzénosz
Anyai dédanya:
Eufrozina

Ősei

szerkesztés

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Lásd Rudt de Collenberg (1980: 203, 721-es lábjegyzet).
  2. ↑ Lásd Rudt de Collenberg (1980: 203, 721-es lábjegyzet), aki azonban nem említi a trapezunti császári hercegnő nevét.
  3. ↑ Lásd Storz (2009: 129).
  4. ↑ Lásd Tardy (1988).
  5. ↑ Lásd Beverley (1999: 373).

Források

szerkesztés
  • Beverley, Tessa. Venetian ambassadors 1454-94: an Italian elite, doktori (PhD) értekezés (angol nyelven), Warwick: The University of Warwick (1999). Hozzáférés ideje: 2020. január 17. 
  • Bryer, Anthony. „Greeks and Türkmens: The Pontic Exception” (angol nyelven). Dumbarton Oaks Papers 1975 (29), 171–189. o. (Hozzáférés: 2020. január 17.) 
  • Caraci, Giuseppe. Caterino Zeno, In: Mario Caravale (szerk.): Dizionario Biografico degli Italiani (olasz nyelven), Róma: Istituto della Enciclopedia Italiana (1937). Hozzáférés ideje: 2020. január 17. 
  • Diehl, Charles. „Catherine ou Théodora” (francia nyelven). Byzantinische Zeitschrift 1913, 88–89. o. (Hozzáférés: 2020. január 17.) 
  • Dumin, Stanislav & Petr Grebelsky: The Families of the Nobility of the Russian Empire, Third Volume, Princes, Moszkva, Likominvest, 1996.
  • Ganchou, Thierry. „La date de la mort du basileus Jean IV Komnènos de Trébizonde” (francia nyelven). Byzantinische Zeitschrift 2000 (93), 113–124. o. (Hozzáférés: 2020. január 17.) 
  • Isenburg, Wilhelm Karl, Prinz zu: Die Kaiser von Byzanz (1057–1185) und Trapezunt (1204–1462) a. d. H. Komnenos, Tafel 142., In: W. K. P. z. I.: Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staten II., J. A. Stargardt, Berlin, 1936. (második kiadás: Marburg, 1965.)
  • Jackson Williams, Kelsey. „A Genealogy of the Grand Komnenoi of Trebizond” (angol nyelven). Foundations: The Journal of the Foundation for Mediaeval Genealogy 2006 (2.3), 171–189. o. (Hozzáférés: 2020. január 17.) 
  • Kuršanskis, Michel. „La descendance d'Alexis IV, empereur de Trébizonde. Contribution à la prosopographie des Grands Comnènes” (francia nyelven). Revue des études byzantines 1979 (37), 239–247. o. (Hozzáférés: 2020. január 17.) 
  • Mahmudov, Yagub. Azerbaijan & Europe. Medieval Diplomatic Relations (The Period of the States Akkoyunlu and Safavi) (angol nyelven). London–New York: Xlibris Corporation (2010). Hozzáférés ideje: 2020. január 17. 
  • Rudt de Collenberg, Wipertus Hugo: Les Lusignan de Chypre, EΠETHΡΙΣ 10, Nicosia, 1980.
  • Rüdt-Collenberg, Wipertus Hugo: The Rupenides, Hethumides and Lusignans: The Structure of the Armeno-Cilician Dynasties, Párizs, Klincksieck, 1963.
  • Schwennicke, Detlev: Die Komnenen III, 1330–1342 und 1349–1461 Kaiser in Trapezunt, In: Detlev Schwennicke (szerk.): Europäische Stammtafeln: Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staaten, Neue Folge, Band II, Die außerdeutschen Staaten, Die regierenden Häuser der übrigen Staaten Europas, Tafel 176, Verlag von J. A. Stargardt, Marburg/Berlin, 1984.
  • Storz, Otto-Hermann. Die persische Karte. Venezianich-persische Beziehungen um 1500 (német nyelven). Berlin: LIT (2009). Hozzáférés ideje: 2020. január 17. 
  • Tardy Lajos: Kaukázusi magyar tükör. Magyarok, grúzok, cserkeszek a kezdetektől 1848-ig, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988.

További információk

szerkesztés
  • Caterino Zen (olasz nyelven). ASA. (Hozzáférés: 2020. január 17.)
  • Buyers, Christopher: Persia. The Safawi Dynasty (angol nyelven). The Royal Ark. (Hozzáférés: 2020. január 17.)
  • Cawley, Charles: Greece. Latin Lordships (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2020. január 17.)
  • Marek, Miroslav: Crispo family (angol nyelven). Euweb. (Hozzáférés: 2020. január 17.)

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Crispo_Jolán_naxoszi_hercegnő&oldid=23734575”