Csendes Don (regény)
A Csendes Don (oroszul: Тихий Дон) Mihail Alekszandrovics Solohov irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott nagyregénye, amely egy doni kozák közösség és a főszereplő, Grigoríj Meljehov sorsát kíséri végig az első világháború és az oroszországi polgárháború során.
| Csendes Don | |
 | |
| Szerző | Mihail Alekszandrovics Solohov |
| Eredeti cím | Тихий Дон |
| Nyelv | orosz |
| Műfaj | epika |
| Kiadás | |
| Kiadás dátuma | 1940 |
| Magyar kiadó | Európa Könyvkiadó |
| Magyar kiadás dátuma | 1949[1] |
| Fordító | Makai Imre |
| Média típusa | könyv |
| Oldalak száma | 1704 (1974) |
| ISBN | ISBN 9630702983 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Csendes Don témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A négykötetes művet Solohov 1926 és 1940 között írta, és 1965-ben nyerte el érte a Nobel-díjat. Ez a XX. századi orosz irodalom egyik legjelentősebb alkotása.
A monumentális regényciklus a 20. század „Háború és békéje”.
Viták a szerző személye körül
szerkesztésMár a második kötet megjelenése után vitát váltott ki a mű szerzősége. Sokan kétségbe vonták, hogy a kevéssé képzett, mindössze négy osztályt végzett Solohov képes lett volna egy ilyen formátumú, az orosz regényírás legnagyobbjaihoz fogható terjedelmű és minőségű művet megírni. További gyanakvásra adott okot, hogy míg Solohov alapvetően a kommunista szovjet-rendszer szimpatizánsa volt, regényének hőse, Meljehov folyamatosan őrlődik a fehérek és a vörösök között, és a regény folyamán javarészt a fehérek oldalán küzd. Az eredeti kézirat 1999-es előkerülése megerősíteni látszik Solohov szerzőségét.[2]
Solohov a Csendes Dont húszévesen, 1925-ben kezdte el írni, és 1928-ban jelent meg az első két kötet. A könyvet már a harmincas években sok nyelvre lefordították. A plágium vádja már 1929-ben felmerült. E szerint a mű valódi szerzője Fjodor Krjukov fehérgárdista tiszt lett volna, akinél annak idején megtaláltak egy kéziratot. 2000-ben, Solohov születésének 95. évfordulóján aztán bemutatták az elveszettnek hitt, grafológusok által igazoltan eredeti kéziratot.
Megjelenés más művészetekben
szerkesztésFilmfeldolgozások
szerkesztés- Тихий Дон, 1930, r.: Ivan Pravov, Olga Preobrazsenszkaja, Mihail Provor
- Тихий Дон, 1958, r.: Szergej Geraszimov
- Quiet Flows the Don, 2006, r.: Szergej Bondarcsuk [3]
- Тихий Дон, 2016 (14 részes tv-sorozat), r.: Szergej Urszuljak
Magyar fordítások
szerkesztés- Michail Solochov: A csendes Don. Regény, 1-2.; ford. Szurán Renée, Benamy Sándor; Epocha, Budapest, 1935–1936[4]
- Michail Solochow: A csendes Don, 1-5.; Cserépfalvi, Budapest, 1941–1945
- 1. köt. ford. Szurán Renée; 1941
- 2. köt. ford. Benamy Sándor; 1941
- 3. köt. A kozákok lázadása; ford. Benamy Sándor; 1942
- 4. köt. ford. Kovai Lőrinc; 1942
- 5. köt. ford. Kovai Lőrinc; 1945
- Csendes Don, 1-2.; ford. Makai Imre; Szikra, Budapest, 1949
- Csendes Don, 1-2.; ford. Makai Imre, versford. Lator László, ill. Szántó Pál; 2., átdolg. kiad.; Szlovákiai Szépirodalmi, Bratislava, 1956 (Szovjet írók válogatott művei)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ További kiadások a Moly oldalán
- ↑ Csendes Don cenzúrálatlanul – Múlt-kor Történelmi Portál, 2011. április 11.
- ↑ Szergej Bondarcsuk 1990–91-ben forgatta nemzetközi szereplőgárdával készült Csendes Don remake-jét. Nem sokkal ezután a film munkálatait felfüggesztették. (A befejezetlen változatot vetítették az 1993-as cannes-i filmfesztivál Filmvásárán.) 1994 elején az olasz producer csődbe ment, és a hitelező bank vette birtokba az leforgatott anyagot. Bondarcsuk 1994 őszén meghalt, a vágást és a filmet végül 2006-ban Bondarcsuk fia, Fjodor fejezte be. Az elkészült anyagot hétrészes minisorozatként 2006 novemberében mutatták be Oroszországban. Megjelent ezen kívül egy rövidebb, háromórás DVD változat is. Forr.: IMDB / Bemutatják az elveszettnek hitt Csendes Dont. Múlt-kor történelmi magazin / MTI-Panoráma, 2006. október 31. (Hozzáférés: 2020. augusztus 20.)
- ↑ Erdődi Józsefː Adatok A csendes Don ellen tervezett 1942. évi akcióról; inː Filológiai Közlöny, 1960/1
Források
szerkesztés- Csendes Don cenzúrálatlanul – Múlt-kor Történelmi Portál, 2011. április 11.
- Bendarzsevszkij Anton: Orosz Nobel-díjasok története – az ideológia korában. II. rész – Kitekintő, 2011. február 15.
- A hatalom kegyeltje. Száz éve született Mihail Solohov[halott link] – Népszabadság Online, 2005. május 24.
