Csepel Autógyár

(Csepel autógyár szócikkből átirányítva)

A Csepel Autógyár, amely semmilyen kapcsolatban nem állt a Csepel Vas- és Fémművekkel, közel 30 éven át készített teherautókat, s egészen a 2000-es évekig fennmaradt, mint alkatrész-beszállító.

Csepel Autógyár
Típus
  • üzleti vállalkozás
  • vállalkozás
Alapítva1949
Megszűnt1996
SzékhelyMagyarország Szigetszentmiklós, Magyarország
Iparágjárműipar
Formarészvénytársaság
Termékekautóalkatrész és alváz, tehergépjármű
Csepel Autógyár (Pest vármegye)
Csepel Autógyár
Csepel Autógyár
Pozíció Pest vármegye térképén
é. sz. 47° 19′ 49″, k. h. 19° 00′ 58″Koordináták: é. sz. 47° 19′ 49″, k. h. 19° 00′ 58″
A Wikimédia Commons tartalmaz Csepel Autógyár témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Csepel Teherautó vezeti a Székelyek Nagy Menetelését – 2013.10.27
Különböző Csepel teherautók egykori gyufacímkéken, az 1960-as években

Története szerkesztés

Előzmények szerkesztés

A II. világháború utáni politikai és gazdasági környezet megváltozása, a tervutasításos gazdálkodás bevezetése során a kormány a járműközlekedés problémáit is számba vette. A gyökeres átalakítások, – melyekbe a vállalatok államosítása is beletartozott – végén, s az újonnan alakult KGST rendelkezéseinek megfelelően Magyarország az autóbusz- és teherautógyártásra koncentrált. Az újonnan létrejövő termelőüzemek, az Ikarus és a Csepel Autó termelésének beindításával új fejezet kezdődött a hazai autóipar történetében.

1945-1948 – azaz az első hároméves terv során a magyar autó- és traktorgyártó vállalatok, a MÁVAG és a RÁBA háború előtti típusaik gyártását folytatták tovább. A Nehézipari Központ (NIK) 1948 folyamán felmérte az igényeket.

A Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság (BSZKRT, köznyelvben leginkább "Beszkárt"-ként emlegették) modernebb Diesel-motort és autóbuszt kért; a MÁVAUT nem csupán a Beszkárt támogatását kérte, de megemlítette, hogy szükségük lenne egy 30-35 személyes új busztípusra is; a Honvédelmi Minisztérium illetékesei 1,3 és 3,5 tonnás terepjáró gépkocsikra vágytak; a Földművelésügyi Minisztérium új traktortípus kialakítását szorgalmazta.

A Nehézipari Központ úgy találta, hogy külföldi licenc vásárlásával ezek az igények gyorsan teljesíthetőek. Három gyárat szemeltek ki:

  • Gräf & Stift, Ausztria
  • Steyr, Ausztria
  • MAN, Németország

Mivel a győri Rába már régóta a MAN partnere volt, ezért Winkler Dezsőt kérték fel a tárgyalásokra. A MAN azonban Németország nyugati zónájába esett, így a párbeszéd lassan folyt.

A Steyr-hez azonban jó kapcsolatot biztosított Puch János, aki a háború előtt a Steyr-Austro Daimler képviselet vezető tisztviselője volt, s az államosítás után a NIK kötelékében helyezkedett el.

Puch segítségével a Nehézipari Központ munkatársai meglátogathatták a Steyr gyárat, s megtekintették a gyár új típusait. A Steyr 1948-ban kezdte meg új dízelmotor családjának gyártását. Az egy-, két- és négyhengeres erőforrások főbb szerkezeti egységei csereszabatosak voltak. A dízelmotorok mellett elkészült több új tehergépkocsi- és traktor is. A NIK munkatársait főleg a 380-as típusú teherautó nyűgözte le.

A Steyr azonban kemény feltételekhez kötötte a licenc átadását. Végül a traktorlicencet elejtették, de helyette a főleg katonai célból hasznosítható Steyr WD-413 és WD613 típusú dízelmotorok és a D-380 típusú tehergépkocsi licencét és teljes gyártási dokumentációját a gyár tulajdonosától megkapta. Az 1948 végén kelt megállapodás összegéről nem maradt fenn adat, az ország úgynevezett "barter ügylettel" fizetett, élelmiszert, zöldségget és gyümölcsöt kellett átadni a szovjet hatóságoknak, melyért cserébe tíz év után a magyar államra szállt át a szerződésben érintett összes szabadalom.
A NIK kebelében megszületett a tervezés koordinálását intéző Steyr iroda, és a kivitelezési munkálatokat irányító Központi Autószerkesztési Iroda.

A következő tisztázandó kérdés: zöldmezős beruházás legyen-e, vagy egy már meglevő telepet alakítsanak át?

Kezdetek szerkesztés

A Dunai Repülőgépgyár lebombázott Horthy-ligeti telepén (Szigetszentmiklós és Tököl közötti terület, melyet a háború után átneveztek Szigethalomnak), az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár NV gépjármű- és motorrészlegének és a Weiss Manfréd motorgyári részlegének beolvasztásával létrejött a Csepel Autógyár Nemzeti Vállalat. A gyár első igazgatója: Bíró Ferencné Moszkvában végzett gépészmérnök, Rákosi Mátyás sógornője.

Részlet az 1949. november 18-án kelt alapítólevélből:
A Népgazdasági Tanács a Magyar Népköztársaság Kormányától átruházott hatáskörben az 1949. évi november hó 3. napján 322/16/1949. szám alatt hozott határozatában CSEPEL AUTÓGYÁR nemzeti vállalat alapítását határozta el.
a./ A nemzeti vállalat székhelye: Budapest, V.,Akadémia u. 9.
Telephelye: Szigetszentmiklós,
b./ a vállalat tárgya: gépjárművek és motorok, valamint traktormotorok gyártása,
c./ a vállalat tartama: határozatlan idő,
d./ a vállalat tekintetében a nehézipari miniszter illetékes.

1949. december 21. elkészült az első 4 hengeres Csepel motor a Steyr licenc alapján. Az elsőt követte 1975-ig 281 620 darab, 2-4-6 hengeres motor különböző felhasználási változatban.
1950. április 3. 11:00-kor elkészült az első Csepel-autó, Csepel motorral, melyet ekkor ki is próbált Bíró Ferencné a gyár vezérigazgatója a gyárudvaron. Még aznap délutánra elkészült további 2 Csepel D-350 teherautó. Az első 3 darab után még ebben az évben összesen 1666 darabot gyártottak le belőle. A D-350 (dízel) és B-350 (benzines) típusok gyártása 1950-1958 között tartott.
1950. szeptember 5-12 között a Lengyel Motorszövetség megrendezésében lebonyolításra kerülő nemzetközi megbízhatósági és gyorsasági teherautó-versenyen 8 darab Csepel D- és B-350 felponyvázott tehergépkocsi indult. A magyar Csepelek a 2000 kilométeres megterhelő és összetett versenyben elsőként értek a varsói célba és a dízel kategóriában az első, míg a benzinmotoros kategóriában a második helyezést érték el, maguk mögé kényszerítve a már ismert és bevált nemzetközi márkákat. Ez az esemény és az azon elért eredmény volt az első, mely az alig öt hónapos Csepel 350-es tehergépkocsi és gyártó vállalatának külföldi ismeretséget és nemzetközi elismerést szerzett.

Fénykor szerkesztés

1968-1975 között szerkezetváltás a KGST-ben: Magyarország a buszgyártást kapta elsődleges feladatként. Minden gyártókapacitást ennek kellett alárendelni. Az Ikarus nem szállított többet a Csepelnek, a Csepel megkezdte az autóbusz fenékvázak beszállítását az Ikarus számára. (A nyolcvanas évek közepén 14 ezer készült két üzemben, két szerelősoron.) A Csepel teherautók vezetőfülkéit először az esztergomi Labor Műszeripari Művek, majd a lengyel Jelcz és Star készítette.

1968-ban a győri Rába elkezdi gyártani az MAN licenc motorokat és az újabb kori Rába teherautókat.

Hanyatlás szerkesztés

1975-ben leállt a Csepel motorok gyártása, a Csepel teherautók ezután leginkább RÁBA erőforrásokkal készültek, kis sorozatban.
1976-1980 között zajlott a VOLVO Laplander gyártása (1000 db készült).

Végnapok szerkesztés

A fénykorában közel 10 ezer embert foglalkoztató cég 1992-ben fizetésképtelenség miatt felszámolás alá került. 1993-ra 2 ezer dolgozója maradt.[1]
1996-ban a kifizetetlen orosz megrendelésekbe belebukó Ikarus nemfizetése miatt a beszállító Csepel Autógyár csődbe ment.

Utósikerek szerkesztés

2007-ben D344 EZF teherautó sikerrel teljesítette a Budapest-Bamako (Mali, Afrika) verseny túra kategóriáját.
2009-ben a D344 alvázra épített D420 tűzoltó felépítményű egyedi teherautó is sikerrel teljesíti a Budapest-Bamako (Mali, Afrika) verseny túra kategóriáját

Galéria szerkesztés


Jegyzetek szerkesztés

  1. Central express: kelet-európai hangulatképek, 1993 - riportműsor a [ VHS leletek ] TV műsorok annó Youtube csatornán, 2022.01.02.

Források szerkesztés

  • Boldizsár János: Csepel D350 könyve
  • Boldizsár János Tibor: Magyar járművek – Típustörténetek Nr. 1 Csepel D-344, D-346 honvédségi tehergépkocsik (1957-1975)
  • Boldizsár János Tibor: Magyar járművek – Típustörténetek Nr. 2 Csepel D-350, D-352 honvédségi és polgári tehergépkocsik (1949-1960)
  • Répási János: A Csepel Autógyár a magyar teherautógyártásban
  • Dr. Bárdos András, Dr. Bonhard Attila, Dr. Dombrády Lóránd, Flaisz Imre, Hajdú Ferenc, Haris Lajos, Haris Ottó, Korbuly Ádám, Lányi Aladár, Dr. Rusz József, Szabados Péter, Szabó Miklós, Varga Ádám, Dr. Varga A. József: Magyar autógyárak katonai járművek
  • Racskó István, dr. Turbék János: Új utakon...
  • Zsuppán István: A magyar autó

Külső hivatkozások szerkesztés