Csesznák Benő
Csesznák Benő (Pusztamagyaród, 1845. augusztus 5. – Balatonföldvár, 1909. szeptember 27.) császári és királyi altábornagy.
| Csesznák Benő | |
| Született | 1845. augusztus 5. Pusztamagyaród |
| Elhunyt | 1909. szeptember 27. Balatonföldvár |
| Állampolgársága | magyar |
| Gyermekei | négy gyermek |
| Tisztsége | császári és királyi altábornagy |
| Iskolái | Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia (1876–1877) |
| Sírhelye | Budapest, Farkasréti temető |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája szerkesztés
Csesznák Benő a Zala megye-i Pusztamagyaródon született 1845. augusztus 5-én. Apja alispán és földbirtokos volt. Iskoláit Olomoucban, a császári- és királyi tüzérségi iskolaszázadnál végezte 1860-1862 között, katonai szolgálatba 1863-ban lépett, majd 1862-1870 között a szombathelyi főgimnáziumban folytatta, ahol 1870-ben tett érettségi vizsgát.
1866-ban részt vett a porosz–osztrák–olasz háború itáliai hadszínterén, a június 24-én lezajlott custozzai csatában, ahol a császári-királyi hadsereg győzelmet aratott az olaszok felett
1870-ben a honvédséghez lépett át. 1873-ban tanár lett a Ludovika akadémián, ahol a katonai irodalom terén is működött. Majd segédtiszt volt a pozsonyi és kassai kerületnél, tanár a törzstiszti tanfolyamban, zászlóalj-parancsnok Nagy-Kanizsán; 1872.-ben a pesti központi tisztiiskola növendéke volt, ahol kitűnő eredménnyel végzett. 1876-1877-ben a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia felsőbb tiszti tanfolyamát végezte el jeles eredménnyel, majd 1877-1879-ben a császári és királyi Hadiiskola növendéke volt Bécsben.
1887-től kezdve a honvédelemügyi minisztérium IV. ügyosztályát vezette. Ügykörébe tartoztak a népfelkelést érintő összes ügyek. 1904-ben vonult nyugállományba.
Somogy vármegyében, Balatonföldváron hunyt el 1909. szeptember 27-én, sírja a budapesti Farkasréti temetőben található.
Családja szerkesztés
Apja: Csesznák János (született 1810, elhunyt: 1901. április 08. (90-91 évesen)
Csesznák Benő testvérei: Sándor; Ilona; József és Ödön.
Csesznák Benő 1874-ben kötött házasságot, egy fiú és négy lány gyermeke született.
Rendfokozatai szerkesztés
- Hadapród (1863. január 1.-től)
- II.-osztályú hadnagy (1866. február 1-től)
- I.- osztályú hadnagy (1871. május 1.-től)
- Magyar királyi honvéd főhadnagy (1871. 05. 01-től)
- Magyar királyi II. osztályú honvéd százados (1875. május 1.-től)
- Magyar királyi I. osztályú honvéd százados (1877. november 1.-től)
- Magyar királyi honvéd őrnagy (1883. 11. 01.-től)
- Magyar krályi honvéd alezredes (1888. 05. 01.-től)
- Magyar királyi honvéd ezredes (1890. 11. 01.-től)
- Császári és királyi vezérőrnagy (1896. 05. 01.-től)
- Császári és királyi altábornagy (1900. 11. 01.-től)
Kitüntetései szerkesztés
- é. n.: Hadiérem;
- 1888: Katonai Tiszti Szolgálati Jel III. osztálya;
- 1892: Osztrák Császári Vaskorona Rend III. osztálya;
- 1898: Jubileumi Emlékérem a fegyveres erő számára;
- 1899: Katonai Érdemkereszt;
- 1902: Bronz Katonai Érdemérem piros szalagon;
- külföldi: 1901: Perzsa Nap és Oroszlán Rend I. osztálya
Fontosabb írásai szerkesztés
A Ludovika Akadémia Közlönye című folyóiratban több tanulmánya is megjelent:
- Észleletek a tábori tüzérség leendő harczászatáról és a tábori lövegeknek legújabbkori fejlődéséről (1875.
évi IX–XII. és az 1876. évi I–II. szám);
- A m. kir. honvédségi Ludovika Akadémia tiszti tanfolyam hallgatóinak 1883. julius havában tartott gyakorlati utazása (1884. évi I. szám);
- Az Uchatius-féle hátultöltő aczélbronz tábori lövegrendszer (1876. évi IV. szám);
- Az Uchatius-ágyúk leírása és hatása a külföldi ágyúkkal összehasonlítva (1877. évi IV. szám).