Csizmadia Andor
Csizmadia Andor (Győr, 1910. szeptember 4. – Budapest, 1985. június 12.[4]) jogtörténész, igazgatás- és művelődéstörténész, akadémiai, főiskolai és egyetemi tanár, tanszékvezető, dékán; az állam- és jogtudományok doktora (1964), Nagybánya polgármestere.
| Csizmadia Andor | |
 | |
| Született | 1910. szeptember 4. Győr |
| Elhunyt | 1985. június 12. (74 évesen)[1] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Ferenc József Tudományegyetem (–1933, jogtudomány) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (34/2-1-192)[2][3] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésApja ügyvéd volt, akit korán elvesztett. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában a bencéseknél, jogi tanulmányait Budapesten és Szegeden folytatta. Jogi oklevelet 1933-ban kapott.[4] Joggyakorlatát a törvényhatósági városi igazgatásban szerezte Győrben és Kolozsvárott kegyúri, kulturális és szociális ügyekben.
1940 és 1944 között Kolozsvárt teljesített közigazgatási szolgálatot. Számos jogtörténeti munka szerzője. Felelős szerkesztője volt a Kolozsvári Szemle című negyedévenként megjelenő várostörténeti és -igazgatási folyóiratnak; itt közölte tanulmányát az 1817. évi ínségakcióról (1943/1) és Kolozsvár városjogáról Mátyás király korában (1944). Erdélyben megjelent munkái: A magyar városi jog. Reformtörekvések a magyar városi közigazgatásban (Kolozsvár, 1940); Tizedesek a régi Kolozsváron (Kolozsvár, 1942); Szociálpolitika a reformkori Kolozsváron (Az EME Jog-, Közgazdaság- és Társadalomtudományi Szakosztályának Értekezései 4. Kolozsvár, 1943).[5]
1944-ben rövid ideig Nagybánya polgármestere volt. 1945 után a miniszteriális igazgatásban szociális, később felsőoktatási ügyekkel foglalkozott.
Magántanári pályáját 1944-ben kezdte a Műegyetemen, később tanított az egri jogakadémián és a közgazdasági karon is. 1949-tól 1958-ig Beér János tanszékén az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán oktatott. Ezt követően nyugdíjazásáig, 1980-ig Pécsett a jogtörténeti tanszéket vezette. 1964 és 1968 között a kar dékánja volt.[4] 1966-tól a Jogtörténeti tanulmányok című lapot szerkesztette.
Fia dr. Csizmadia László a Budapesti Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskola főigazgatója volt nyugdíjazásáig.
Munkássága
szerkesztésPályafutása során mintegy 270 szakmai tanulmányt és könyvet írt, ezek majd’ negyede idegen nyelven is megjelent. Munkássága az állam és egyház viszonya, a szociálisügyek, a városi és területi önkormányzatiság, a közszolgálat fejlődése, az országgyűlés, a választójog, a kormányzat, a felsőoktatás, valamint az államférfiak jogi gondolkodása kérdéseihez kapcsolódott.
Fontosabb munkái
szerkesztés- A magyar városok kegyurasága (Győr, 1937)
- A magyar városi jog. Reformtörekvések a városi közigazgatásban (Kolozsvár, 1940)
- Magyarország közigazgatása (Karcsay Sándorral, Budapest, 1946)
- A község (Budapest, 1947)
- Az 1848/49. évi népképviseleti országgyűlés (Beér Jánossal, Budapest, 1954)
- Hajnóczy József közjogi politikai munkái (Budapest, 1958)
- Az egyházi mezővárosok jogi helyzete és küzdelmük a felszabadulásért a XVIII. században (Budapest, 1962)
- A magyar választási rendszer 1848-49-ben (Budapest, 1963)
- Történelmünk a jogalkotás tükrében. Sarkalatos honi törvényeinkről. 1001–1949 (Beér Jánossal, Budapest, 1966)
- A magyar állam és az egyházak jogi kapcsolatainak kialakulása és gyakorlata a Horthy-korszakban (Budapest, 1966)
- A nemzeti bizottságok állami tevékenysége (1944–1949) (Budapest, 1968)
- Rechtliche Beziehungen von Staat und Kirche in Ungarn vor 1944 (Budapest, 1971)
- A 750 éves Aranybulla (Székesfehérvár, 1972)
- Magyar állam- és jogtörténet (egyetemi tankönyv, szerk. és társszerző, Budapest, 1972, 1986)
- A magyar közigazgatás fejlődése a XVIII. századtól a tanácsrendszer létrejöttéig (Budapest, 1976)
- A szociális gondoskodás változásai Magyarországon (Budapest, 1977)
- Bürokrácia és közigazgatási reformok Magyarhonban (dokumentumgyűjtemény, Budapest, 1979)
- Jogi emlékek és hagyományok. Esszék és tanulmányok; Közgazdasági és Jogi, Budapest, 1981
- A szociográfiai alapismeretek vázlata; Népművelési Intézet Ny., Budapest, 1984
- A kormányzás egyes kérdései a felszabadulás előtt (Budapest, 1983)
- Nemere; Summa Vitae` 2000, Piliscsaba, 2003
Díjai, elismerései
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ BnF források (francia nyelven)
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ a b c d e f g h Pécs lexikon I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 151. o. ISBN 978-963-06-7919-0
- ↑ Csizmadia Andor 1940-1944 közötti kolozsvári munkásságát a Romániai magyar irodalmi lexikon ismertette, de a cenzúra nem engedte megjelenni nyomtatásban 1981-ben.
Források
szerkesztés- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1981.
- Kajtár István: Csizmadia Andor 1910-1985. (Magyar Jogtudósok II. Szerk. Hamza Gábor. Budapest, 2001. 179-188. o.)
- Kajtár István: Csizmadia Andor (Jogtörténeti Szemle, 1987. 4. sz.)
További információk
szerkesztés- Csizmadia Andor. Pécsi Egyetemi Almanach 1367–1999 (Hozzáférés: 2022. február 1.)
