Darabos Pál (orvos)
Darabos Pál (Budapest, 1911. november 27. – Budapest, 1982. július 22.) orvos, egészségpolitikus, gyermekgyógyász, szakszervezeti vezető.
| Darabos Pál | |
| Született | 1911. november 27.[1] Budapest[1] |
| Elhunyt | 1982. július 22. (70 évesen)[2] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Ferenc József Tudományegyetem (–1935, orvostudomány) |
| Kitüntetései | Weil Emil-emlékérem (1960) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (21/2-1-102)[3][4] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája szerkesztés
Tanulmányait a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen végezte, ahol 1935-ben általános orvosi oklevelet szerzett. 1935 és 1941 között a budapesti Bródy Adél Gyermekkórház gyakornoka, segédorvosa, 1941 és 1943 között alorvosa volt. 1943–1944-ben munkaszolgálatos orvosként Kolozsvárott működött, ahonnan behívták egy munkaszolgálatos századhoz, és 1944 májusában a buchenwaldi koncentrációs táborba deportálták. 1945 júliusában tért vissza Magyarországra. 1945 és 1949 között a Nemzeti Segély gyermekszakorvosa, 1949-től 1963-ig Csepelen rendelőintézeti orvos, majd gyermekgyógyász főorvos volt. A háborút követő évben tagja lett a Magyar Kommunista Pártnak, s később utódpártjainak. 1957 és 1964 között az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Központi Vezetősége (OEDSZ KV) Orvosi Szakosztálya titkára, 1964 első felében az OEDSZ megbízott főtitkára, 1964 áprilisa és novembere között főtitkára, 1975 novemberétől 1980-ig elnöke. 1964 és 1975 között a Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) elnökségi tagja, 1975 és 1980 között a SZOT Központi Vezetősége elnöke. Tagja volt az Orvosi Hetilap szerkesztőbizottságának. Nemzetközi elismeréseként 1968 és 1975 között a Közalkalmazottak és Rokonszakmák Nemzetközi Szövetségében az egészségügyi bizottság elnöki tisztségét töltötte be.
A Farkasréti temetőben nyugszik.[5]
Művei szerkesztés
- Az életről való ismeretek Engels nyomán. (Természet és Technika, 1952. 11.)
- Az orvosetikai bizottságokról. (Belpolitikai Szemle, 1959. 3.)
- Az orvosi etika néhány időszerű problémája. (Orvosi Hetilap, 1959. 37.)
- Az egészségügyi dolgozók művelődési helyzete. (Az Orvos Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete kiadványa. Budapest, 1962)
- A falu egészségügyi ellátásának problémáiról. (Budapest, Táncsics Kiadó, 1962)
- Az orvostovábbképzés helyzete, problémái, feladatai. (Budapest, Táncsics Kiadó, 1964)
- Emlékezés November 7-re. (Orvosi Hetilap, 1965, 45.)
- Emlékezés Weil Emilre, születésének 70. évfordulóján. D. P. emlékbeszéde 1967. február 18-án, Weil Emil Kerepesi úti sírjánál. (Orvosi Hetilap, 1967. 9.)
- Az egészségpolitikai irányelvekről. (Társadalombiztosítás, üdülés, munkavédelem, 1969)
- Szakszervezetünk VI. kongresszusa. (Orvosi Hetilap, 1971. 25.)
Díjai, elismerései szerkesztés
- Kiváló Orvos (1954)
- Bókay János-emlékérem (1958)
- Weil Emil-emlékérem (1960)
- Szocialista Munkáért érdemérem (1962)[6]
- Munka Érdemrend arany fokozata (1967; 1975)[7][8]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2022. december 9.)
- ↑ Darabos Pál, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC03014/03084.htm
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ Gyászjelentése (1982). (Hozzáférés: 2022. december 9.)
- ↑ Magyar Közlöny, 1962. november 7. (83. szám)
- ↑ Magyar Közlöny, 1967. november 15. (82. szám)
- ↑ Magyar Közlöny, 1975. április 12. (23. szám)
Források szerkesztés
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- (1982. augusztus 1.) „Darabos Pál”. Egészségügyi Dolgozó (Magyarország) 26 (8). (Hozzáférés: 2022. december 9.)
- Szerkesztőség (1982. május 2.). „Dr. Darabos Pál”. Orvosi Hetilap (Magyarország) 123 (35), 2147. o. (Hozzáférés: 2022. december 9.)
- Gergely András: Jeles magyar zsidó orvosok lexikona. Budapest, 2001
- Kozák Péter: Darabos Pál. www.nevpont.hu (Hozzáférés: 2022. december 9.)
- Magyar orvoséletrajzi lexikon. Összeáll. Kapronczay Károly–Közrem. Tóth Magda. Budapest: Mundus Magyar Egyetemi Kiadó. 2004. ISBN 963-950-132-8
További információk szerkesztés
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Révai új lexikona V. (Cza–D). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2000. ISBN 963-927-216-7
