Dedinszky Gyula

(1906–1994) magyar evangélikus lelkész, helytörténész, néprajzkutató

Dedinszky Gyula (Dunagálos, 1905. március 24.Békéscsaba, 1994. május 22.) evangélikus lelkész, helytörténész, néprajzkutató.

Dedinszky Gyula
Született Dedinszky Gyula
1905. március 24.
Dunagálos
Elhunyt 1994. május 22. (89 évesen)
Békéscsaba
Állampolgársága magyar
Házastársa Veres Margit (1931-1994)
Foglalkozása evangélikus lelkész, helytörténész, néprajzkutató
Kitüntetései Sebestyén Gyula-emlékérem (1981)
A Wikimédia Commons tartalmaz Dedinszky Gyula témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

Szülei: Dedinszky János és Stollmann Anna voltak. Dunagáloson három elemit végzett. A gimnázium első évét Újverbászon végezte, majd Békéscsabára került; 1923-ban érettségizett. Egyetemi tanulmányait a Pécsi Tudományegyetem soproni iskolájában végezte el, ahol Pröhle Károly és Deák János oktatták. 1927-1928 között a Helsinki Egyetem teológiai szakán tanult. 1928-ban Kiskőrösre került segédlelkésznek. 1929-ben Ipolyvecen és Szarvason szolgált. 1931-ben visszahívták Kiskőrösre, ahol lelkész lett.[1] 1938-ban Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye törvényhatósági bizottságának tagja lett.[2] E tisztségéről lemondott, amikor 1942-ben Békéscsabára került.[3] 1948-ban minden egyházi tisztségétől megfosztották, így háttérben működő lelkészként szolgált 1972-ig.

Néprajzi gyűjtőmunkájáért 1981-ben Sebestyén Gyula-emlékéremmel tüntették ki.[4] 1992-ben az Evangélikus Teológiai Akadémia Békéscsabán az egyetem tiszteletbeli teológiai doktorává avatta.[5]

MagánéleteSzerkesztés

1931. szeptember 15-én Budapesten, a IV. kerületben házasságot kötött Veres Margit Gizellával, Veres Kálmán és Komáromi Judit Lujza gyermekével.[6] Két gyermekük született.

MűveiSzerkesztés

  • Békéscsaba nyelvi és vallási képének alakulása (1965)
  • A Békéscsabát újraalapító telepesek származási helye a helységnevekből képzett családnevek alapján (1978)
  • Stark Adolf békéscsabai szőlőnemesítő (1981)
  • A Békéscsabán szolgált evangélikus lelkészek, segédlelkészek, vallástanárok és hitoktatók életrajzai 1718-1985-ig (1985)
  • Szól a harang. Néprajzi tanulmányok (1986)
  • A szlovák betű útja Békéscsabán. Cesta slovenskej litery na Cabe. (1987)
  • Békéscsabai családnevek a 18. században. Békéscabianske priezviska v 18. storoci. (1988)
  • A Biblia néprajza (1991)
  • Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából (1993)
  • Csabai tájszótár. Cabjanskí nárecovi slovnik. (1993)
  • Vidám Csaba (2013) Mazán László illusztrációival[7][8]

JegyzetekSzerkesztés

  1. (1931. március 31.) „Kiskőrös”. Kis Ujság 44 (73), 6. o.  
  2. (1938. július 21.) „Vármegyei szabályrendeletek és közérdekű határozatok – Dedinszky Gyula kiskőrösi ág. h. ev. lelkésznek a törvényhatósági bizottságban való behívása”. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Hivatalos Lapja 36 (29), 333. o.  
  3. (1943. március 11.) „Dedinszky Gyula th. bizottsági tagságának megszűnése”. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Hivatalos Lapja 41 (11), 120. o.  
  4. (1981. június 20.) „Néprajzi vándorgyűlés Emlékezés Kiss Lajosra”. Magyar Hírlap 14 (143), 4. o.  
  5. (1992. november 20.) „Az Evangélikus Teológiai Akadémia”. Új Világ 21 (44), 13. o.  
  6. A házasságkötés bejegyezve Budapest IV. ker. polgári akv. 653/1931. folyószám alatt.
  7. Megjelent a Vidám Csaba című anekdotakötet. BEOL (Békés megyei Hírlap online), 2013. december 13. (Hozzáférés: 2014. augusztus 21.)
  8. Lektori vélemény Dedinszky Gyula: Vidám Csaba című kéziratáról. Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesület, 2013. december 15. [2014. december 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. december 21.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés