Dedinszky család

Árva vármegye egyik legrégibb családja

A Dedinszky család (dedinai és hodochini) Árva vármegye egyik legrégibb családja. A Reviczky családdal közös őstől Hotimértől eredezteti magát, aki 1272-ben IV. Lászlótól az Árvában fekvő két ekényi[1] terjedelmű Revisnye birtokra nyert adományt.[2] Egyik fiáról az adománylevélben említés történik, Lodán, Bodor és Miklós nevét későbbi okmányokból ismerjük. Ezektől származott tovább a család, mely idővel több más ágra, Reviczky Zsuffa, Burián, Dedinszky stb. családokra oszlott.

A Dedinszky család címere

Hotimér unokái Péter és Bálint 1355-ben Nagy Lajos magyar királytól nyertek vitézségük elismeréseként újabb 12 ekényi földet a szomszédos Hodochin-patak mellett. Ezen a területen építették fel a Dedina nevű települést (mai neve Zemianska Dedina = Nemesdedina), melynek nevét fel is vették, és ettől az időtől kezdve nevezik a családot Dedinszkynek.[3] A testvérek közül Péter okmányilag is kimutatható őse a Dedinszky családnak, mely e birtoktól és a pataktól vette előneveit.[4] A család egyik tagja, Dedinszky József, III. Károly magyar királytól 1740-ben adománylevél útján megszerezte a Zólyom megyében fekvő Kremnicska, Malachov és Petőfalva (másként Illésfalva), továbbá Lieszkócz helységekhez tartozó nemesi birtokokat.[5]

Családtörténet szerkesztés

A család férfi tagjai elsősorban a katonai, a jogászi és a lelkészi pályán nyújtottak dokumentálhatóan maradandót, míg a nők a művészetekben jeleskedtek.

Katonák szerkesztés

Művészek szerkesztés

A család nevesebb tagjai szerkesztés

Kastélyaik szerkesztés

 
az ócsai Dedinszky-kastély

Jegyzetek szerkesztés

  1. egy ekényi = kb. 100 hold
  2. Az adománylevél eredeti szövege fennmaradt a királyi iratok között. Nyomtatott átiratát a Monumenta Hungariae Historica Diplomatica, 9. kötete 1-2. o. tartalmazza
  3. dr. Barna János, Sümeghy Dezső: Nemes családok Csanád vármegyében (eredeti kiadás 1913), 44. oldal
  4. Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal: IX. kötet [Paál - Rottal]. Pest: Ráth Mór. 1862. 732. o.  
  5. Arcanum adatbázis, Királyi könyvek, Levéltári jelzet: A 57 38 311
  6. Pauler Gyula: Wesselényi Ferencz nádor és társainak összeesküvése, 1664-1671, Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadó Hivatala, 1876.
  7. Magyar történelmi évkönyvek és naplók a XVI-XVIII. századból 33. kötet, Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadó Hivatala, 1894.
  8. Zsilinszky Mihály. Harmadik fejezet. A vasvári békétől az alkotmány felfüggesztéséig (1664-1672), A magyar országgyülések vallásügyi tárgyalásai a reformátiótól kezdve 3. 1647-1687, 333.. o. (1891) 
  9. Arcanum adatbázis, Urbárium, http://mol.arcanum.hu/urbarium/opt/a101112.htm?v=pdf&q=TUL%3D%28%22DEDINSZKY%22%29&s=DAT&m=0&a=rec Archiválva 2014. február 22-i dátummal a Wayback Machine-ben
  10. Zachar József: A franciaországi Bercsényi-huszárezred története, Hadtörténelmi Közlemények 105. évfolyam 4. szám. Budapest: Hadtörténeti Intézet, 64. o. (1992). Hozzáférés ideje: 2015. december 12. 
  11. báró Forster Gyula. Gróf Berchényi László Franciaország marsallja, 131, 135. o. (1925) 
  12. Brian McGinty: Strong Wine – the life and legend of Agoston Haraszthy (Stanford University Press, 1998)
  13. Sebetić Raimund. 4. A testőr-főtisztek, tisztesek és m. k. testőrök betűsoros névjegyzéke, A magyar királyi testőrség 1. Névjegyzék 1760-tól 1850-ig, 34.. o. (1898) 
  14. Lenkey Archívum
  15. Kemény, János. Baja mezőváros szerepe az 1848–1849. évi szabadságharcban. (2. kötet) Forrásközlemények 11.. Kecskemét: Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára, 761. o. (2008). Hozzáférés ideje: 2015. december 10. 
  16. Varsányi Péter István (1980). „A karlócai ütközet”. Hadtörténelmi Közlemények 27. (3.), 459.. o.  
  17. Magyarország vármegyéi és városai, a teljes „Borovszky” http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0003/4.html
  18. szerk.: Vahot Imre: Gánóczy Flóris: Az Aradon elitélt honvédek, Honvédek könyve. Történelmi adat-tár az 1848-ki és 1849-ki magyar hadjáratból 1., 146. o. (1861) 
  19. (1888. február 18.) „Halálozás”. Fővárosi Lapok (49.), 355.. o.  
  20. Gyászjelentés. familysearch.org. (Hozzáférés: 2016. július 19.)
  21. Gyászjelentés. familysearch.org. (Hozzáférés: 2016. július 19.)
  22. szerk.: Szentmiklóssy Géza: A magyar feltámadás lexikona, 536. o. (1930) 
  23. (1938. március 27.) „A m. kir. belügyminiszternek 112.297/1938. B. M. számú körrendelete. A „Cunard White Star" Liverpool-i hajóstársaság magyarországi helyettesének személyében beállott változásról.”. Belügyi Közlöny (13.).  
  24. (1938. március 20.) „A „Cunard White Star" új magyar képviselője”. Budapesti Hírlap 58. (64.), 14.. o.  
  25. (1938. december 8.) „Kivonat a kereskedelmi cégjegyzékekből”. Központi Értesítő 63. (49.), 899.. o.  
  26. Mezei Ottó (1975.). „Az Orsz. M. Kir. Iparművészeti Iskola (1880—1944) oktatási rendszere és forrásai”. Művészettörténeti Értesítő 1. (24.), 37–55.. o.  
  27. Metadata – A 5-Piece Puzzle Playground (angol nyelven). janeyburton.com. [2016. augusztus 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. május 30.)
  28. Tóth, Ferenc. Makói temetők. A Makói Múzeum Füzetei 83.. Makó: Makói Múzeum, 35. o. (1996). Hozzáférés ideje: 2015. december 10. 
  29. Orbán, Imre. „Gyülekezetünk egy rendes kis Ekléziává formáltassék".A makói evangélikus leányegyház megalakulása és működésének első évei, A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13.. Szeged: Móra Ferenc Múzeum, 17. o. (2010). Hozzáférés ideje: 2015. december 10. 
    Lásd még: VARSANYI Péter István: Makó és a makóiak a polgári forradalomban és a szabadságharcban (1848-1849). Monográfia 4. 446. 1.
  30. Kemény, János. Baja mezőváros szerepe az 1848–1849. évi szabadságharcban. (2. kötet) Forrásközlemények 11.. Kecskemét: Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára, 762. o. (2008). Hozzáférés ideje: 2015. december 10. 
  31. Gyászjelentés. familysearch.org. (Hozzáférés: 2016. július 19.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés