Főmenü megnyitása

Ipolyvece község Nógrád megyében, a Balassagyarmati járásban.

Ipolyvece
Ipolyvece címere
Ipolyvece címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Magyarország
MegyeNógrád
JárásBalassagyarmati
Jogállás község
Polgármester Molnár János[1]
Irányítószám 2669
Körzethívószám 35
Népesség
Teljes népesség757 fő (2015. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség54,95 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület13,83 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ipolyvece (Magyarország)
Ipolyvece
Ipolyvece
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 03′ 43″, k. h. 19° 06′ 27″Koordináták: é. sz. 48° 03′ 43″, k. h. 19° 06′ 27″
Ipolyvece (Nógrád megye)
Ipolyvece
Ipolyvece
Pozíció Nógrád megye térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Ipolyvece témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

FekvéseSzerkesztés

Az Ipoly völgyében fekszik, közvetlenül az országhatár mellett. Közigazgatási területe két különálló területrészből áll; a teljes terület több mint 90 százalékát kitevő – a belterület egészét is magában foglaló – nagyobb részt a másik, jóval kisebb, lakatlan területrésztől egy, Patak községhez tartozó, pár száz méteres sáv választja el.

A település főutcája a Drégelypalánk és Dejtár között húzódó 22 101-es út, abból ágazik ki, annak 5,450-es kilométer-szelvénye közelében, dél felé a mintegy fél kilométer hosszú 22 302-es számú mellékút (települési nevén Petőfi utca), amely a Vác–Balassagyarmat-vasútvonal Ipolyvece megállóhelyéhez vezet. (A MÁV Ipolyvecén is áthaladó 75-ös számú vonala nagy részén a Börzsöny lábánál húzódik, hazánk egyik legszebb vasútvonala.)

TörténeteSzerkesztés

A szlovák határ közelében, az Ipoly partján, közvetlenül a gátak alatt fekszik a falu. Először 1285-ben említették az oklevelek a települést, akkor Huntfi Demeter drégelyi várának tartozékaként. A falu később Drégelyvárához tartozott, 1375-ben pedig a Baloghy család birtokaként szerepelt a krónikában. A falu földesura 1492-ben Szobi Mihály volt. Feljegyezték egy periratban, hogy 1498-ban a nagyoroszi királyi jobbágyok Ipolyvecén garázdálkodtak, sok kárt okozva. A török kiűzése után a Koháryak lettek a földesurai, akiktől a Coburg hercegek örökölték.

1919 januárjában a Pálmay-csoport harc nélkül foglalta vissza.[3]

A község közigazgatási területének északi része a Duna–Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozik. A folyó ezen szakasza népszerű a horgászok körében, mert a gáttal védett faluból könnyű elérni a partot.A kedvező fekvés miatt több pár fehér gólya is költ a községben. A község határában, az Ipoly homokos hordalékán kiterjedt szamócaföldek találhatók: a június táján erre járó közvetlenül a termelőktől juthat friss gyümölcshöz.

NépességSzerkesztés

A település népességének változása:

 

2001-ben a település lakosságának 99%-a magyar, 1%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[4]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 84,4%-a magyarnak, 5,9% cigánynak, 0,3% németnek, 0,6% szlováknak mondta magát (15,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 65,1%, református 1,5%, evangélikus 9,5%, felekezeten kívüli 4% (19,4% nem nyilatkozott).[5]

TurizmusSzerkesztés

Ipolyvece tagja a Sugárkankalin Turisztikai Egyesületnek, melynek célja térség turizmusának fejlesztése, és természeti értékeinek bemutatása. A község a Palóc út egyik állomása is.

NevezetességeiSzerkesztés

A község híres lakóiSzerkesztés

  • Arnold Mihály (1945–2013), pénzügyőr, altábornagy, közigazgatási szakember
  • Szabó Márton (1942) Bibó- és Kolnai-díjas professzor, társadalomtudós

JegyzetekSzerkesztés

  1. Ipolyvece települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 25.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. Fogarassy László 1973: Felvidéki guerillaharcok a Károlyi kormány idején. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12, 242.
  4. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  5. Ipolyvece Helységnévtár

Külső hivatkozásokSzerkesztés