Főmenü megnyitása

Vác–Balassagyarmat-vasútvonal

vasútvonal

A Börzsöny lábánál, majd az Ipoly völgyében fekvő Vác–Balassagyarmat-vasútvonal a MÁV 75-ös számú, egyvágányú, nem villamosított mellékvonala.

Vác–Balassagyarmat-vasútvonal
Szokolya állomás felvételi épülete
Szokolya állomás felvételi épülete
A Vác–Balassagyarmat-vasútvonal útvonala
Vonalszám:75
Hossz:70 km
Nyomtávolság:1435 mm
Üzemeltető:MÁV Magyar Államvasutak Zrt.
Maximális sebesség:60 km/h
A Wikimédia Commons tartalmaz Vác–Balassagyarmat-vasútvonal témájú médiaállományokat.
70-es vonal Budapest felé
0 Vác
2 Kisvác mh.
iparvágány a Duna-Dráva Cement Kft. felé
6 Fenyveshegy mh.
2 (Hu) Otszogletu zold tabla.svg
70-es vonal Szob felé
10 Magyarkút-Verőce mh.
12 Magyarkút mh.
15 Szokolya
Pest megye-Nógrád megye
21 Berkenye mh.
24 Nógrád mrh.
Lókos-patak
28 Diósjenő
76
34 Borsosberény mh.
38 Nagyoroszi
40 Drégelyvár mh.
45 Sáferkút időszakos mh.
2 (Hu) Otszogletu zold tabla.svg
46 Drégely mh.
22 101
48 Drégelypalánk
53 Ipolyvece mh.
60 Dejtár mrh.
Lókos-patak
22 (Hu) Otszogletu zold tabla.svg
62 Ipolyszög mh.
66 Égerláp mh.
iparvágány a Prysmian kábelgyár felé
70 Balassagyarmat
78-as vonal Aszód felé
78-as vonal Ipolytarnóc felé

TörténetSzerkesztés

A mai vasútvonal Drégelypalánk és Balassagyarmat közötti szakaszának elődjét a MÁV egykori leányvállalata, a Garam–Ipolyvölgyi MÁV-HÉV társaság építette. A hajdan Ipolyságtól Balassagyarmatig épült 29 km hosszú vonalat 1891. augusztus 15-én nyitották meg.[1] A felépítmény 21,75 kg/fm tömegű, „m” jelű sínekből épült.

A mai vasútvonal Vác és Drégelypalánk közötti szakaszát a Duna–Ipolyvölgyi HÉV társaság építette. A hegyipálya jellegű vonalat 1909. július 11-én helyezték üzembe, a Diósjenő–Romhány közötti szárnyvonallal együtt.[2] A helyiérdekű vasútvonal Vác állomáson csatlakozott a MÁV BudapestÉrsekújvár vonalához. Az alépítmény kialakítása jelentős földmunkával járt, viszonylag sok műtárgy épült, köztük két nagyobb méretű, egy 11 m nyílású boltozott és egy 12 m nyílású vasszerkezetű híd. A felépítmény 23,6 kg/fm tömegű, „i” jelű sínekből épült.

FelépítménySzerkesztés

A jelenlegi felépítmény hagyományos, hevederes illesztésű, a 48 kg/fm sínrendszerű vágány vegyesen talpfás és vasbetonaljas alátámasztású. A sínleerősítés szintén vegyes, geós, illetve nyíltlemezes. Az ágyazat zúzottkő, illetve salak.

KépekSzerkesztés


JáratokSzerkesztés

S750 (Vác ↔ Diósjenő ↔ Balassagyarmat)
Sorszám Megállóhely Átszállási kapcsolatok
1 Vác
végállomás
   S70 ,  G70 ,  Z70 ,  S71 ,  G71 , EC, EN
  300, 314, 328, 329, 330, 331, 332, 333, 334, 335, 337, 338, 339, 342, 343, 345, 347, 348, 350, 351, 361, 362, 363, 364, 365, 371, 455
  1010, 1013
2 Kisvác   328, 329, 330, 331, 332, 350, 351, 362
  1010, 1013
3 Fenyveshegy   350, 351
4 Magyarkút-Verőce
5 Magyarkút
6 Szokolya
7 Berkenye
8 Nógrád
9 Diósjenő
végállomás
10 Borsosberény
11 Nagyoroszi   328, 332
12 Drégelyvár
13 Sáferkút
14 Drégely
15 Drégelypalánk   332, 355
16 Ipolyvece
17 Dejtár
18 Ipolyszög   1010, 1012, 1013
19 Balassagyarmat
végállomás
   S780 ,  S790 
  1, 1C, 2, 2C, 3, 3B, 3C, 9, 9A, 9B

ForrásokSzerkesztés

  1. Magyar Vasúttörténet 2. kötet, 167. oldal, (Budapest, 1996, ISBN 963-552-313-0)
  2. Magyar Vasúttörténet 4. kötet, 106. és 203. oldal, (Budapest, 1996, ISBN 963-552-311-4)

Külső hivatkozásokSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Vác–Balassagyarmat-vasútvonal témájú médiaállományokat.