Főmenü megnyitása

Egyházasbükki Dervarics Kálmán Elek (Gutorfölde, Zala vármegye, 1827. június 5. - Alsólendva, Zala vármegye, 1904. március 30.) aljárásbíró, helytörténész, 1848-as nemzetőri főhadnagy.[1]

egyházasbükki Dervarics Kálmán
Portrait of Kálmán Dervarics.jpg
Született 1827. június 5.
Gutorfölde, Zala vármegye,
Elhunyt 1904. március 30. (76 évesen)
Alsólendva, Zala vármegye,
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása jogász, helytörténész
A Wikimédia Commons tartalmaz egyházasbükki Dervarics Kálmán témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

A zalai nemesi származású egyházasbükki Dervarics család sarja. Apja, egyházasbükki Dervarics Lajos (1795-1841), alsólendvai postamester, gutorföldi és zágorhidai pusztai birtokos, anyja, zalalövői Sinkovits Anna volt.[2] Az apja megszerezte az alsólendvai postamesteri jogot és a vele járó birtokot, és 1831-ben költözött oda családjával együtt. Dervarics Kálmán a gimnáziumot Varasdon végezte, majd a győri jogakadémiára járt, ahol 1846-ban bölcsészetet végzett.[3] 1847-ben megyei tiszteletbeli esküdtté nevezték ki. 1848-ban a Zala megyei mozgó nemzetőrség főhadnagyává választották, és aktívan vett részt a horvát csapatok betörését akadályozó különböző hadműveletben Zalában. 1848. december 13.-án bonyhádi Perczel Mór utasításai szerint, a 21 éves Dervarics Kálmán nemzetőr főhadnagy honvédek segítségével elsüllyesztette a hotticai kompot a Murán, így megakadályozva az ellenség átkelését Alsólendva felé.[4] A szabadságharc leverése után, 1854-ig az alsólendvai főszolgabírói hivatalban dolgozott írnokként is. Az alsolendvai járásban nélkülözhetetlenné vált az egyik napidíjas írnok, Dervarics Kálmán, az egyedüli a hivatalban, aki anyanyelvi szinten beszélte az ott élő horvátok és szlovének nyelvét is. 1855-től céhbiztosi feladatokat látott el. Eközben több írása is megjelent a Divatcsarnokban és a Vasárnapi Újságban. 1861-ben Alsólendva jegyzőjévé nevezték ki.

1865 novemberétől a lövői járásbeli alszolgabírói tisztséget töltötte be egészen 1867. május 6.-áig.[5] 1868-tól az alsólendvai városbírói tisztséget töltötte be. 1872-től a helyi járásbíróságnál aljárásbíróként tevékenykedett. 1893-ban nyugdíjba vonult. Az 1890-es évek végétől haláláig ugyanitt vend nyelven működött tolmácsként. Emellett rendszeresen publikált az 1862-től meginduló Zala-Somogyi Közlönyben és az 1896-tól megjelenő Alsólendvai Híradóban. Cikkeiben főként Alsólendva és környékének múltjával foglalkozott. Alsólendva és vidéke történetéről, a lendvai várról készült terjedelmes munkáját kéziratként hagyta az utókorra.[6]

Házassága és gyermekeiSzerkesztés

Egyházasbükki Dervarics Kálmán felesége Vargha Katalin volt, aki 5 gyermekkel áldotta meg őt:

  • Dervarics Ilona (Szül: 1873 IV/16)
  • Dervarics Kálmán (Szül: 1875 XII/13)
  • Dervarics Elemér (Szül: 1878 I/14)
  • Dervarics Jenő (Szül: 1880 IX/25)
  • Dervarics Melinda (Szül: 1882 XI/10)

JegyzetekSzerkesztés