Főmenü megnyitása

Dervarics Kálmán

helytörténész

Egyházasbükki Dervarics Kálmán Elek (Gutorfölde, Zala vármegye, 1827. június 5. - Alsólendva, Zala vármegye, 1904. március 30.) aljárásbíró, helytörténész, 1848-as nemzetőri főhadnagy.[1]

egyházasbükki Dervarics Kálmán
Portrait of Kálmán Dervarics.jpg
Született 1827. június 5.
Gutorfölde, Zala vármegye,
Elhunyt 1904. március 30. (76 évesen)
Alsólendva, Zala vármegye,
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása jogász, helytörténész
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz egyházasbükki Dervarics Kálmán témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

A zalai nemesi származású egyházasbükki Dervarics család sarja. Apja, egyházasbükki Dervarics Lajos (1795-1841), alsólendvai postamester, gutorföldi és zágorhidai pusztai birtokos, anyja, zalalövői Sinkovits Anna volt.[2] Az apja megszerezte az alsólendvai postamesteri jogot és a vele járó birtokot, és 1831-ben költözött oda családjával együtt. Dervarics Kálmán a gimnáziumot Varasdon végezte, majd a győri jogakadémiára járt, ahol 1846-ban bölcsészetet végzett.[3] 1847-ben megyei tiszteletbeli esküdtté nevezték ki. 1848-ban a Zala megyei mozgó nemzetőrség főhadnagyává választották, és aktívan vett részt a horvát csapatok betörését akadályozó különböző hadműveletben Zalában. 1848. december 13.-án bonyhádi Perczel Mór utasításai szerint, a 21 éves Dervarics Kálmán nemzetőr főhadnagy honvédek segítségével elsüllyesztette a hotticai kompot a Murán, így megakadályozva az ellenség átkelését Alsólendva felé.[4] A szabadságharc leverése után, 1854-ig az alsólendvai főszolgabírói hivatalban dolgozott írnokként is. Az alsolendvai járásban nélkülözhetetlenné vált az egyik napidíjas írnok, Dervarics Kálmán, az egyedüli a hivatalban, aki anyanyelvi szinten beszélte az ott élő horvátok és szlovének nyelvét is. 1855-től céhbiztosi feladatokat látott el. Eközben több írása is megjelent a Divatcsarnokban és a Vasárnapi Újságban. 1861-ben Alsólendva jegyzőjévé nevezték ki.

1865 novemberétől a lövői járásbeli alszolgabírói tisztséget töltötte be egészen 1867. május 6.-áig.[5] 1868-tól az alsólendvai városbírói tisztséget töltötte be. 1872-től a helyi járásbíróságnál aljárásbíróként tevékenykedett. 1893-ban nyugdíjba vonult. Az 1890-es évek végétől haláláig ugyanitt vend nyelven működött tolmácsként. Emellett rendszeresen publikált az 1862-től meginduló Zala-Somogyi Közlönyben és az 1896-tól megjelenő Alsólendvai Híradóban. Cikkeiben főként Alsólendva és környékének múltjával foglalkozott. Alsólendva és vidéke történetéről, a lendvai várról készült terjedelmes munkáját kéziratként hagyta az utókorra.[6]

Házassága és gyermekeiSzerkesztés

Egyházasbükki Dervarics Kálmán felesége Vargha Katalin volt, aki 5 gyermekkel áldotta meg őt:

  • Dervarics Ilona (Szül: 1873 IV/16)
  • Dervarics Kálmán (Szül: 1875 XII/13)
  • Dervarics Elemér (Szül: 1878 I/14)
  • Dervarics Jenő (Szül: 1880 IX/25)
  • Dervarics Melinda (Szül: 1882 XI/10)

JegyzetekSzerkesztés