Főmenü megnyitása

A lendvai vár a muravidéki város felett magasodó szőlőhegy, a Lendva-hegy oldalában épült a középkorban, a stratégiailag fontos Zágráb-Körmend és Regede-Muraszombat-Kanizsa utak kereszteződésénél. A vár Lendva városának egyik kiemelkedő építészeti és turisztikai látványossága, kulturális intézménye.

Lendvai vár
Lendava-Le chateau.jpg
Ország Szlovénia
Mai település Lendva község

Elhelyezkedése
Lendvai vár (Szlovénia)
Lendvai vár
Lendvai vár
Pozíció Szlovénia térképén
é. sz. 46° 34′ 01″, k. h. 16° 27′ 010″Koordináták: é. sz. 46° 34′ 01″, k. h. 16° 27′ 010″
A Wikimédia Commons tartalmaz Lendvai vár témájú médiaállományokat.

TörténeteSzerkesztés

A 12. század második felétől a német lovagi származású Hahót-Buzád nemzetség Zala vármegyei birtokain 19 erődítmény mutatható ki, amelyek között szerepel a lendvai vár is.[1] A helyszínen eddig végzett kisebb régészeti kutatások azonban azt mutatták, hogy az erődítmény már ezt megelőzően is létezett.[2] A középkori (Alsó)Lendváról a legrégibb ismert írásos forrás egy oklevél 1192-ből, amely (Alsó)Lendva helységnek a Hahót (Hahold) család tulajdonába kerüléséről tanúskodik. A vár és település a 13. század első felében a Hahót-Buzád nemzetség alsólendvai ágának birtokközpontjává vált. A 13. század folyamán, a tatárjárás, valamint II. Ottokár cseh király ostromai után I. Alsólendvai Istvánnak (I. Hahót István) teljesen fel kellett az épületet újítani. 1272-ből vannak írásos források arra, hogy a Hahót nembeli Hahót magát Lendva urának, („dominus de Lindau”) nevezi.

A Hahót nemzetség, a későbbi alsólendvai Bánffy család csaknem három évszázadig a legtekintélyesebb magyarországi főúri családok között szerepelt. A család tagjai többször viselték a Szlavónia és Horvátország bánja, Zala vármegye főispánja, a királyi pohárnokmester, asztalnokmester, ajtónállómester, főlovászmester, tárnokmester és/vagy országbíró címet. A legmagasabb méltóságot a családból VI. Bánffy János érte el, akit Szapolyai János, magyar király nádorrá nevezett ki. A középkori Lendva fejlődésére a Bánffy család nagy hatással volt. I. Lajos magyar király 1366-ban Szent Simon és Judás napjára, azaz október 28-ra vásárjogot adományozott Alsólendvának, mégpedig ugyanazon jogokkal és jelleggel, mint például Buda városának. Alsólendvát 1378-tól rendszeresen oppidiumként, azaz mezővárosként tartották számon. Az 1389-es birtokmegosztásban a város civitasként is szerepel.

A 15. században VI. Bánffy Miklós, aki Mátyás király lelkes híve volt, 1477-ben örökös grófi címet is kapott. A király 1474-ben őt küldte el Nápolyba leendő feleségéért, Beatrixért. A nápolyi királykisasszony és kísérete, amelynek tagja volt a király édesanya, Szilágyi Erzsébet is, 1474. november 24-én az alsólendvai várban szállt meg. Később, 1480. augusztus 28-án maga Mátyás király is járt itt.

A Bánffyak a reformáció idején áttértek a protestáns hitre. A városban 1573-ban nyomdát hoztak létre, ami a magyar protestantizmus fontos intézménye lett. Hoffhalter Rudolf műhelyéből több fontos kiadvány, köztük Kultsár György prédikátor három ismert magyar nyelvű könyve került ki.

A mohácsi csata, valamint Szigetvár és (Nagy)Kanizsa elfoglalása után Alsólendva környékét is veszélyeztette a török.A 16. század végén és a 17. század elején a törökök rendszeresen támadták a várost és a várat. A legnagyobb erejű támadás az 1603-as török ostrom lehetett. A várat 800 katona védte 12 ágyúval. A váron kívül 500 lovas és gyalogos várta a támadókat. Egy külső erődítményben 80 fegyveres állomásozott. A védekezés sikeres volt, az alsólendvai vár soha nem került török kézre.

1645-ben férfiágon kihalt a Bánffy család, a lendvai uradalmat nőági leszármazás révén a Nádasdy család örökölte. Amikor Nádasdy Ferencet a Wesselényi-összeesküvésben való részvételért 1671-ben kivégezték, a lendvai vár és birtok a koronára szállt.

Néhány év múlva Esterházy Pál nádor kapta meg a várat. Az Esterházy család építtette át azt a 18. század elején mai formájára, barokk stílusban, mégpedig – Dervarics Kálmán 19. századi helytörténész szerint – az I. Lipót iránti hálából „L” alakban.

A várban 1872-től 1896-ig iskola is működött. Az épületet a jugoszláv hadsereg a két háború közötti időszakban laktanyának használta, majd a második világháború után ismét általános iskola működött benne. Az erődítmény külső falait 1947-ben bontották le.

1972 óta működik a várban a Lendvai Galéria és Múzeum kétnyelvű intézménye.[3]

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Lendva: Göncz László – Halász Albert: Lendava/Lendva: Tanulmányok Lendva történelméből. Győr: Hazánk Könyvkiadó. 1996. ISBN 963 7586 43 1  
  • Lendva820: Király M. Jutka: Lendva 820 éve - 820 let mesta Lendava. Lendva: Magyar Nemzetiségi Tájékoztató Intézet. 2013. ISBN 9789619300831 magyar-szlovén kétnyelvű kiadvány  
  • Múzeum: AZ (ALSÓ)LENDVAI VÁR RÖVID TÖRTÉNETE. Lendva: Galéria-Múzeum Lendva (2014) arch
  • Vándor: Vándor László: A Hahót-Buzád nemzetség birtokközpontjának kialakulása Zala vármegyében (Az alsólendvai vár keletkezésének körülményei). In Göncz László (szerk): Lendva 1192-1992: Tanulmányok Lendva történelméből. Győr: Hazánk Könyvkiadó. 1994. 58–63. o.  

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés