Főmenü megnyitása

Muraszombat

község jogú város Szlovéniában

Muraszombat (szlovénul Murska Sobota, németül Olsnitz, vendül Mürska Sobota vagy Mörska Sobota) város és egyben a hasonló nevű alapszintű közigazgatási egység, azaz község központja Szlovéniában, Muravidék régióban. A Muraszombati egyházmegye püspöki székhelye.

Muraszombat (Murska Sobota)
A városközpont a Szent Miklós plébániatemplommal
A városközpont a Szent Miklós plébániatemplommal
Muraszombat címere
Muraszombat címere
Muraszombat zászlaja
Muraszombat zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovénia
Statisztikai régióPomurska
KözségMuraszombat
Rang város
Alapítás éve1348
Polgármester Aleksander Jevšek (SD)
Irányítószám 9000
Körzethívószám +386 0 2
Rendszám területkód MS
Népesség
Teljes népesség 11 679 fő (2010)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság189 m
Terület14,49 km²
Időzóna UTC+1
Elhelyezkedése
Muraszombat (Szlovénia)
Muraszombat
Muraszombat
Pozíció Szlovénia térképén
é. sz. 46° 39′ 36″, k. h. 16° 09′ 47″Koordináták: é. sz. 46° 39′ 36″, k. h. 16° 09′ 47″
Muraszombat község elhelyezkedése
Muraszombat község elhelyezkedése
Muraszombat weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Muraszombat témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

Nevének eredeteSzerkesztés

Muraszombat a nevét a szombati napokon tartott hetivásárairól kapta, előtagja arra utal, hogy a Lendva-patak, amely mellett épült, a Mura vízrendszeréhez tartozik. A helyi magyar lakosság a város nevét a -ba, -ban helyhatározó ragokkal használja („Muraszombatban”).

FekvéseSzerkesztés

Szlovénia legészakibb városa. Muravidéken, az Alsó-Mura-síkon, a Rédics és Göntérháza közötti magyar-szlovén határátkelőhelytől 32 km-re északnyugatra, a Lendva-patak jobb partján terül el. Közúton az A5-ös autópályán, vasúton az Őrihodos–Ljutomér–Ormosd-vasútvonalon érhető el.

TörténeteSzerkesztés

A településről és Szent Miklós plébániatemplomáról már 1071-ből van közvetett adat. A 13. században a terület neve Belmura volt (azaz a Muravidék belső része); a Nádasd nemzetség egyik birtokközpontja volt itt. Írott forrásban 1348-ban Muraszombata néven említik először. A település egykor nem a mai helyén, hanem a mai Rakičan és a mai muraszombati temető között elterülő dombon állott. Kastélyát, a mai Szapáry-kastély elődjét már a 14. században említik.

1365-ben Széchy Péter fia, Miklós dalmát-horvát bán és testvére, Domonkos erdélyi püspök kapták királyi adományul illetve cserében a Borsod vármegyei Éleskőért, Miskolcért és tartozékaikért Felsőlendvát és tartozékait, köztük Muraszombat városát, mint a magban szakadt Amadéfi János birtokát. A település a későbbi századokon át is birtokában maradt ennek családnak, mely birtokközpontjáról a felsőlendvai, felső-lindvai Bánfi, felső-lindvai Herczeg neveket is viselte.[1]

1479-ben Hunyadi Mátyástól kiváltságokat kapott. 1582-ben Podgiriay Borbálának volt itt kúriája. 1605-ben, mivel a lakosság Bocskai hadainak ellenállt, az a települést porig égette. Ezután nem a régi helyén, hanem a jelenlegi helyen, a Szapáry-kastély körül épült fel. A kastélyt 1647-ben még Széchy Tamás kastélyaként említik. 1687-ben a Széchyek fiági kihalásával Kéry Ferenc felesége, Széchy Julianna grófnő a vasvári káptalan mint hiteleshely előtt írt szerződésben muraszombati kastélyát és a hozzá tartozó uradalmat a Szapáry családnak adta el. 1690-ben Szapáry Péter Muraszombat „örökös ura” lett, a város más részei királyi tulajdonban voltak. A Szapáryak egészen az első világháborúig voltak a város földesurai.

Egyházilag a 12. századtól 1777-ig a Győri egyházmegyéhez tartozott, ekkor azonban az újonnan alapított Szombathelyi egyházmegyéhez csatolták. 1923-tól azonban már csak formailag tartozott Szombathelyhez és 1964-ben hivatalosan is a Maribori egyházmegye része lett. A reformáció hatására lakói a 16. században evangélikusok lettek, de 1671 és 1673 között a rekatolizáció hatására újra visszatértek a katolikus vallásra. Az evangélikus egyház csak 1886-ban tudta újjászervezni az itteni plébániát, mely a vendvidéki evangélikusok központja lett.

A település sokat szenvedett a Mura áradásaitól. A 19. század elején mezővárosként a tótsági járás része volt.

A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Muraszombati járásának székhelye volt. A járáshoz 114 kisközség tartozott 91 606 katasztrális hold területtel, lakosainak teljes száma 44 986 volt. Muraszombat volt a járási szolgabírói hivatal, a járásbíróság, az adóhivatal, a közjegyzőség székhelye. Volt itt csendőrőrs, pénzügyőrség, járási ipartestület, egyesületei közül említésre méltó a jótékony keresztény nőegylet, az izraelita ifjúsági és nőegylet, iparos és kereskedő ifjak önképző egylete, tűzoltó egylet, gazdasági fiókegylet, dalegylet, kaszinó és katolikus kör A városnak két takarékpénztára, gőzmalma, postahivatala és távíróhivatala is volt.[2]

1919-ben itt kiáltotta ki Tkálecz Vilmos a Vendvidéki Köztársaságot, amelyet székhelyének tett néhány napra. A szlovén autonómia mozgalmak a függetlenné kikiáltandó Szlovenszka krajina székhelyének szintén ezt a várost kívánták megtenni. Még ebben az évben a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatolták, ami 1929-től Jugoszlávia nevet vette fel. 1941-ben átmeneti időre ismét Magyarországhoz tartozott, 1945 után visszakerült jugoszláv fennhatóság alá. 1991 óta a független Szlovénia része.

2000-től Magyarország felé ismét helyreállított vasúti kapcsolata van.

2008-ban autópálya kapcsolatot kapott Lendva felé az A5-ös autópálya révén.

NépességSzerkesztés

2002-ben Muraszombat község 20 080 lakosából 17 637 szlovén, 439 cigány és 138 magyar volt. Magának a városnak a népessége 12 393 fő volt.[3]

1910-ben 6965 lakosából 1497 magyar, 122 német, 5197 szlovén, 11 horvát, 8 pedig más nemzetiségű volt.[4] Az elmagyarosodás is általában a városokban éreztette leginkább hatását, valamint az értelmiség döntő hányada is magyar volt, hasonlóan az ország más pontjaihoz. Több, a városban lakó szlovén származású lakos magyarosította a nevét, vagy magyarnak vallotta magát, így például Szlepecz János esperes, író és plébános is nyíltan hangoztatta, hogy magyarnak érzi magát. Anton Trstenjak szlovén utazó, amikor a 19. század végén felkereste a mezővárost, megjegyezte, hogy valódi magyarok a felsőbb rétegben vannak, valamint a zsidó kereskedők, tulajdonosok és városi vezetők között. A kispolgári lakosság kizárólag szlovén, de onnan is sokan magyarnak érzik magukat.[5] De nemcsak szlovénok közül vallották magukat magyarnak, hanem a német származású lakosok közül is. Hartner Nándor a város néhai polgármestere, a magyarosítás és a revízió egyik elkötelezett híve is német származása ellenére szívből-lélekből magyarnak tekintette magát.[6] Ez megváltozott a Vendvidék elcsatolásával, s attól kezdve már csökkent a magyar érzelem a szlovén lakosokban, így a következő népszámlálás után már sokan inkább szlovénnak vallották magukat.[7] Szlepecz is évekkel később már elutasította a magyarosítást és magyarosodást, ezért mindent megtett, hogy a helyi szlovén regionális (vend) tudatot építse.

NevezetességeiSzerkesztés

  • Szent Miklós tiszteletére szentelt plébániatemploma közvetett források alapján már a 11. században állt. Legrégebbi része a harangtorony 13. századi. A román stílusban épített ősi templomot a 14. században gótikus stílusban építették át, ekkor épült meg a szentély. Hajóját a 15. században nagyobbították és új boltozattal látták el. A 16. században újraboltozták és két oldalkápolnával bővítették. 1910 és 1912 között Takáts László építész tervei szerint építették újjá, de régi szentélyét benne a 14. századi freskókkal meghagyták.
  • A muraszombati vár, a Szapáry-kastély a 16. században épült a középkori kastély helyén reneszánsz stílusban. Mai formáját a 18. század első felében történt átépítés után nyerte el. Főkapuja a barokk építészet különlegesen értékes példája. Említésre méltó még a kápolna és szalon barokk freskókkal díszített falakkal. A hatalmas épület ad otthont a Muravidéki Múzeumnak (Pomurski muzej). Parkjában számos egzotikus fa található, köztük több mint háromszáz éves tölgyfák is. A parkban a Muraköz nagyjainak emlékműve és a nemzeti függetlenségi harc 1993-ban emelt emlékműve látható.
  • Az evangélikus templom neogótikus stílusban épült.
  • A főtéren a mozi előtt áll Števan Kovatš szobra, Miki Muster munkája.
  • A temetőben a második világháborúban elesett partizánok emlékműve áll.
  • Az egykori zsidó temetőt emlékparkká alakították át.

KépekSzerkesztés

Híres emberekSzerkesztés

TestvérvárosaiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában I.-IV. Budapest: MTA. 1890–1941.  
  2. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1896–1914.   Vas vármegye
  3. Népességi adatok
  4. (HTML). Kárpát-medencei Magyar Kutatási Adatbázis. (Hozzáférés: 2010. július 15.)
  5. A. Trstenjak: Slovenci na Ogrskem, 78. old.
  6. D. Keréc: Sóbota konec 19. stoletja ali kako so nekoč živeli „pravi” Sobočani.
  7. Göncz László: A muravidéki magyarság 1918-1941

ForrásokSzerkesztés

  • Stalna Razstava, Pokrajinski muzej Murska Sobota: 1. Darja Keréc: Sóbota ob koncu 19. stoletja ali kako so nekoč živeli „pravi” Sobočani; 2. Metka Fujs: Kako so Prekmurci v desetih mesecih preživeli devet zamenjav oblasti, pa vendar zaupali politiki; 3. Borut Brumen: Murska Sobota in Sobočani 1919-1941 (Murska Sobota, 1997) ISBN 961-90438-1-2
  • Anton Trstenjak: Slovenci na Ogrskem, narodopisna in književna črtica (Objava Arhivskih Virov, Maribor, 2006) ISBN 961-6507-09-5

További információkSzerkesztés