Főmenü megnyitása
A dhammakaja meditációban többfajta technikát használnak a figyelem testközéppontban történő összpontosítására[1]

A dhammakaja meditáció buddhista meditáció, amelyet Luang Pu Szodh Kandaszaro népszerűsített a 19. században. Thaiföldön úgy nevezik, hogy viddzsa dhammakaja, azaz a „dhamma (vagy dharma) test magasabb ismerete”.[2] Ez a meditáció a dhammakaja mozgalom központi eleme. Luang Pu Szodh szerint a dharmakája minden emberben megtalálható.

Luang Pu Szodh a dhammakaja meditáció tanítása közben gyakran használt az 5. századból származó Srí Lanka-i Viszuddhimaggából ismert kifejezéseket. A meditáció legismertebb jellemzője a test közepére történő összpontosítás gyakorlata. Ez a meditáció fajta nagyon népszerűvé vált Thaiföldön és Délkelet-Ázsia egyéb területein[3], amelyet a szamatha (nyugodtság) meditáció újbóli felélesztésének tekintenek Thaiföldön[4], jóllehet ez a gyakorlat is magába foglal mind samatha, mind vipasszaná (belátás) szakaszokat.

EredeteSzerkesztés

A dhammakaja meditáció lényegi részeit Luang Pu Szodh Kandaszaro fedezte fel 1916 szeptemberének teliholdas éjszakáján a Botbon kolostortemplomban.[5][6] Ugyan korábban többféle meditációt is gyakorolt neves thai buddhista mesterek segítségével, úgy érezte, hogy nem képes elérni a célt, amit annak idején, szerzetessé válása előtt kitűzött magának. Ezen az éjszakán megfogadta, hogy ha az életábe is kerül, addig fog meditálni, amíg meg nem fejti Buddha tanításainak a lényegét. Saját bevallása szerint ezután értette meg a középút mélyebb értelmét, amelyről Buddha az első tanításában beszélt. Arra jött rá, hogy a szélsőséges életmód elkerülése mellett, meditáción keresztül lehet megfelelően lecsendesíteni a tudatot annyira, hogy az bepillantást nyerhessen a középút mélyebb értelmébe.[5][7][8] Ezenfelül, ebben a folyamatban jelentős szerepet játszik a test középpontja. Luang Por Szodh részletesen leírja ezt a helyet, amely szintén rendkívül fontos szerepet játszik mind születéskor, mind halálkor.[9] Emiatt a dhammakaja mozgalom követői úgy tartják, hogy Buddha maga is ezzel a módszerrel érte el a megvilágosodást. Vélekedésük szerint a módszer Buddha halála (lásd: parinirvána) után ötszáz évvel elveszett.[10][11] A mozgalomhoz tartozó templomok többek között a Szatipatthána-szutta vagy a Viszuddhimagga szövegeit tartják elméleti forrásukként.[12][13]

A 2000-es évektől új bizonyítékok láttak napvilágot, amelyek alapján Luang Pu Sodh buddhista felfogása eredhet a jógácsára (vagy tantrikus théraváda) hagyományból is.[6][14][15] A dhammakaja meditációs módszer sikeresen túlélte a modernizációs kényszernyomást a 19. században, és a tudósok elmélete szerint az elméleti része a jógácsárával közös őshöz vezethető vissza.[14][16][17] Azonban Luang Pu Sodh a jógácsára hagyománnyal is azonosítható mágikus gyakorlatokat a Paknam templomban.[18] Életrajzából az derül ki, hogy szerinte Buddha tanításainak nem képezte fő részét a természetfeletti erők használata.[19] Elegendő bizonyítékok hiányában a jógácsára és a dhammakaja mozgalom elméleti kapcsolódásának vitája a mai napig nincs lezárva.[20]

Luang Pu Szodh a dhammakaja meditáció felfedezése után másoknak is tanítani kezdte a módszert a Bangpla kolostortemplomban, Nakhon Pathom tartományban.[21] Később megválasztották a Paknam Bhaszicsaroen kolostortemplom apátjának, és azóta ezzel a templommal azonosították a dhammakaja meditációt. Luang Pu Szodh 1916 és 1959 között a dhammakaja meditáció tanításának szentelte. 1935-ben felállította az ún. „meditációs gyárat” (thai: โรงงานทำวิชชา), ahol a gyakorlók különböző „műszakokban” meditáltak egész nap. Az egyik templom füzete szerint ez a tehetségesebb gyakorlóknak volt fenntartva, akik vipasszaná szinten tudták végezni a dhammakaja meditációt. A meditáció célja a valóság természetének mélyebb megértése volt.[22][23][21] 1959 óta a dhammakaja meditációt Luang Pu Szodh tanítványai tanították a Paknam Bhaszicsaroen, a Phra Dhammakaja, a Radzsoraszaram és a Luang Por Szod Dhammakajaram kolostortemplomokban. Ezek közül a Phra Dhammakaja és a Luang Por Szod Dhammakajaram adott ki több könyvet is angolul a dhammakaja meditációval kapcsolatban. Ezeken a helyeken elvonulásokat is lehet végezni világi embereknek is. A thai DMC tévécsatorna élőben szokta közvetíteni a Phra Dhammakaya templom által irányított meditációkat.[24] Ezt a meditációt a templomok oktatási központjaiban is lehet tanulni, akár Thaiföldön kívül is.[25][26]

A szamatha szakaszSzerkesztés

 
Így vizualizálják a dhammakaja meditációban Buddhát felülnézetből

Más buddhista meditációkhoz hasonlóan a dhammakaja meditációnak is van szamatha és vipasszaná szakasza.[27][28] Ahogy a hagyományos szamatha gyakorlatnál, úgy a dhammakaja meditáció szamatha szakaszánál is az öt akadályt kell leküzdeni.[29] Amikor a tudat lecsendesedik és stabillá válik, akkor a teljes nyugalomkor hátrahagyja az öt akadályt és eléri az egyhegyűség állapotát (ekaggatá). Ezt a dhammakaja meditációban is úgy nevezik, hogy a tudat mozdulatlansága (például minden gondolattól mentes). Az jelzi ennek az állapotnak az elérését, hogy egy világos, tiszta gömb jelenik meg magától a test közepében. Ezután a tudatot tovább kell vezetni ennek a gömbnek a közepébe, egy belső ösvény felé, amelyet Luang Pu Szodh úgy nevezett, hogy ekajanamagga, azaz „egyedüli ösvény”. Ez a fogalom szerepel a Szatipatthana-szuttában és a Dhammapadában is.[6][27][23]

Többféle technika létezik a figyelem test közepébe történő öszpontosítására[9][30][31]:

  • A test közepébe történő mentális szobor vizualizációja: jellemzően egy kristálygömböt, vagy egy tiszta Buddha-szobrot. Ez a módszer hasonlít a meditation on aloka-kaszinán való meditációhoz.[32][9] A Phra Dhammakaja templomhoz tartozó gyakorlók gyakran használják a kristálygömböt, olyannyira, hogy maga a kristálygömb már a hagyomány szent szimbólumává vált.[33]
  • A gyakorlók maguk elé is szokták vizualizálni a szobrot, majd ezt a képet befelé mozdítják azt el a tudat hét alapján keresztül, amelyek sorban: 1) az orrlyuk, 2) a szem sarka, 3) a fej közepe, 4) a szájpadlás, 5) a torok közepe, 6) a gyomor közepe a köldök vonalában 7) két ujjhegynyit az előző pont fölött. A 7. pontnál megtartják a figyelmüket és ez számukra a test közepe, amelyet gyakran úgy neveznek, hogy a „hetedik alap”.[34]
  • A szamma-araham mantra (thaiul: บริกรรมภาวนา) recitálásával, amely Buddhára utal, aki „tökéletesen” (samma) elérte a megvilágosodás tudatszintjét (araham),.[35] Ugyanígy szól a hagyományos Tiratanavanda kántálás. Ez a Buddhanusszati egy formája, például mentálisan összegyűjteni Buddha tulajdonságait.[32] A Thai erdei hagyomány szerzetesei is ezt a mantrát használják.[36]
  • A figyelmet közvetlenül is lehet a test középpontjára irányítani, akár vizualizáció nélkül is.[37]
 
A viddzsa dhammakaja tizennyolc teste (kájá)

Théraváda szövegértelmezés szerint a szamatha meditáció ezután a következő lépésekkel folytatódik:[38][39][29]

  • „Előkészítő jel” (parikamma-nimitta): a gyakorló egy képet vizualizál, amely még nagyolt, elmosódott. Ez ideiglenes koncentráció (khanika-szamádhi) utal.
  • „Tanuló jel” (uggaha-nimitta): ez az amikor a gyakorló képes teljes mértékben úgy érzékelni a képet, ahogy elképzelte, az elképzelést pedig egy valós képre alapozza.
  • „hasonmás jel” (patibhaga-nimitta): ahogy a tudat egyre közelebb kerül a teljes nyugalmi állapothoz, már nem vonják el külső dolgok vagy gondolatok a figyelmét, így a képre való összpontosítás a test közepébe kerülhet, és a gyakorló saját szándéka szerint növelheti vagy zsugoríthatja annak méretét. A kép áttetszőből átlátszóvá válik. Mind a létrejött kép, mind a hasonmás jel utal az első dhjána tudatállapotra, amelyet úgy neveznek, hogy „szomszédsági koncentráció” (upácsára-szamádhi).

A dhammakaja meditációban az összpontosítás folyamata viszonylagosan megegyezik azzal, ahogy a Viszuddhimagga jellemzi a szamatha meditációt, főleg a kaszina meditációt.[40][41][42] Annak ellenére, hogy a gyakorló különbözőféle módon is kezdheti a gyakorlást, amint a mentális akadályokat elhárítja, az összes módszer egy belső ösvénnyé fonódik össze, amely végül elvezet a vipasszaná szinthez. Az ösvény első állomását nevezi Luang Pu Szodh úgy, hogy „első ösvény” (thaiul: ปฐมมรรค).[43][44][42] Ezt követően Luang Pu Szodh a meditációról már dhjánaként beszél, a buddhista meditációknál megszokott módon.[27] Azonban, még gyakrabban az elérési szinteket belső testként (kájá) magyarázta, amely jelen van minden emberben.[6] Mindegyik testet néhány fénygömb előz meg. A belső párok (mivel mindig párosával jelennek meg) közül az utolsó négyet nevezik dhammakajáknak, ezek felelnek meg a megvilágosodás négy szintjének, amely a megvilágosodáshoz (arahat) vezet. Összességében, minden ember 18 testtel rendelkezik.[30][45][46]

A vipasszaná szakaszSzerkesztés

A dhammakaja meditációban a belátás (vipasszaná) a megismerés tisztaságára épül – csak a stabil tudat képes belátásra, amely a valóságot olyannak látja, ahogyan az van. Miután a gyakorló elérte a dhammakaja szintet, akkor egy mélyebb szinten érti meg a születést, a halált és a szenvedést. A gyakorló megszabadulhat a tudatot elhomályosító tényezőktől (klésák) és végül elérheti a nirvánát.[27][47] A dhammakaja meditáció állítólag a közvetlen megismerés által természetfeletti tudáshoz (abhidzsnyá) is vezet.[6][48] A Phra Dhammakaja templom saját kiadású könyveiben szerepel, hogy a dhammakaja meditációt arra használták a második világháború idején, hogy megakadályozzák Thaiföld bombázását[12],[49] illetve hogy kioltsák a világegyetem negatív erőit (Mára).[50]

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Newell 2008, 238–9. o.
  2. Nyanatiloka 1980, 156,353. o.
  3. McDaniel 2010, 661. o.
  4. Bechert 1994, 259. o.
  5. a b Dhammakāya Foundation 1996.
  6. a b c d e Newell 2008.
  7. Dhammakaya Open University 2010, 154. o.
  8. Taylor 2008, 52. o.
  9. a b c Fuengfusakul 1998, 82–4. o.
  10. Newell 2008, 82. o.
  11. Mackenzie 2007, 76. o.
  12. a b Cheng & Brown 2015.
  13. The Field of international Engagement With Thai Meditation Centers, Thailand's International Meditation Centers: Tourism and the Global Commodification of Religious Practices (en nyelven). Routledge. ISBN 978-1-317-44938-6 
  14. a b Williams 2008.
  15. Crosby 2000, 160. o.
  16. Mackenzie 2007, 95. o.
  17. Traditional Theravada Meditation and its Modern-Era Suppression. Hong Kong: Buddha Dharma Centre of Hong Kong (2013. október 1.). ISBN 9789881682024 
  18. Newell 2008, 96. o.
  19. Dhammakaya Foundation (1998) The Life & Times of Luang Phaw Wat Paknam (Dhammakaya Foundation, Bangkok) ISBN 978-974-89409-4-6
  20. Mackenzie 2007, 113. o.
  21. a b Dhammakaya Open University 2010.
  22. Fuengfusakul 1998.
  23. a b Mackenzie 2007.
  24. Snodgrass 2003.
  25. Newell 2008, 117–9. o.
  26. Worldwide Coordination centers. Dhammakaya Foundation, 2016
  27. a b c d Wat Paknam 2008.
  28. Tanabe 2016.
  29. a b Harvey 2013, 390. o.
  30. a b Zehner 2005.
  31. Harvey 2013, 389. o.
  32. a b Newell 2008, 238. o.
  33. Mackenzie 2007, 14. o.
  34. Fuengfusakul 1998, 82. o.
  35. The Pali-English dictionary, 1. Indian, New Delhi: Motilal Banarsidass (1993. október 1.). ISBN 8120811445 
  36. Desaransi, Phra Ajaan Thate: Buddho. Access to Insight (Legacy Edition) , 2013. november 2.
  37. Dhammakaya Foundation 2001.
  38. Nyanatiloka 1980, 137, 204, 289–1. o.
  39. Payutto 1995, 92–3, 98. o.
  40. Newell 2008, 256. o.
  41. Scott 2009, 80. o.
  42. a b Fuengfusakul 1998, 84. o.
  43. Zehner 2005, 2325. o.
  44. Mackenzie 2007, 102. o.
  45. Fuengfusakul 1993.
  46. Mackenzie 2007, 103. o.
  47. Fuengfusakul 1998, 84–7. o.
  48. Fuengfusakul 1998, 88. o.
  49. Scott, Rachelle M.. Contemporary Thai Buddhism, The Oxford Handbook of Contemporary Buddhism. Oxford University Press (2016). ISBN 978-0-19-936238-7 
  50. Making fields of merit: Buddhist female ascetics and gendered orders in Thailand, [1. oplag], Copenhagen: NIAS Press (2007. október 1.). ISBN 978-87-7694-019-5 

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

NyomtatottSzerkesztés

  • Bowers, Jeffery (1996). Dhammakaya Meditation in Thai Society. Bangkok: Chulalongkorn University Press

InternetesSzerkesztés