Dhutanga
A dhutanga (páli dhutaṅga, szingaléz: ධුතාඞ්ග) vagy dhútaguna (szanszkrit) bizonyos buddhista aszkéta gyakorlatok megnevezése, illetve az ezeket a gyakorlatokat végző szerzetesek elnevezése. A théraváda hagyományokban tizenhárom dhutanga szerepel, a mahájána buddhista forrásokban tizenkettő dhútaguna található.[1] A kifejezés a dhu (rázni) gyökérből származik, amely azt jelentheti, hogy segít lerázni a tudatot elhomályosító tudati tényezőket (klésák).[1] A dhutanga gyakorlatok célja, hogy segítse a gyakorlót eltávolodni az anyagi dolgoktól való ragaszkodástól, beleértve az emberi testet is. A dhutanga gyakorlatok a buddhista szerzetesek számára nem kötelező, a buddhista etikának nem része (lásd még: vinaja).
Théraváda buddhizmus szerkesztés
A Páli Kánonban csak az aszkéta gyakorlatok nevei szerepelnek. A Buddhagósza buddhista szerzetes és tudós által az 5. században írt Viszuddhimagga, a Tipitaka egyik magyarázószövege, az egyetlen olyan hely a théraváda irodalomban, ahol a dhutangák jellemzése szerepel. Ő ad egy egész fejezetes, részletes gyakorlati leírást a dhutangákról, amelyekkel a tudat megtisztítható.
A tizenhárom dhutanga szerkesztés
A Viszuddhimagga a következő gyakorlatokat sorolja fel:[2]
A Buddha az aszkéta gyakorlatok tizenhárom fajtáját engedélyezte:
- ruha elutasításának gyakorlata (pamszukulik'anga) — elnyűtt vagy eldobott ruhákból készült ruhadarabok viselése, és a háztulajdonosok által felajánlott kész ruhadarabok el nem fogadása.
- három ruhadarab viselésének gyakorlata (técsivarik'anga) — csak és kizárólag három ruhadarab birtoklása és viselése.
- felajánlott étel evésének gyakorlata (pindapatik'anga) — csak az ételadományból szerzett étel fogyasztása, miközben a vihárában nem fogadni el további ételt, amit világi ember kínál.
- házról házra járás gyakorlata (szapadanik'anga) — nem hagyni ki házat, miközben ételadományért megy a háztulajdonosok közé, például csak a gazdagokhoz járni, vagy egyéb személyes okokból, stb.
- egyszeri étkezés gyakorlata (ékaszanik'anga) — naponta egyszer étkezni és elutasítani minden egyéb felajánlott ételt (a betegség kivételt jelent).
- szilkéből evés gyakorlata (pattapindik'anga) — saját szilkéből enni, amelyben az étel összekeveredik, külön tányérról való táplálkozás helyett.
- későbbi étel elutasításának gyakorlata (khalu-paccsha-bhattik'anga) — az étkezés befejezése után újbóli ételt nem fogadni el, még akkor sem, ha a világi emberek további ételt szeretnének felajánlani.
- erdei életmód gyakorlata (Arannyik'anga) — nem lakni településen, helyette távoli, elhagyott helyeken való életmód.
- fatörzs tövénél való életmód gyakorlata (rukkhamulik'anga) — fa alatt élni fedél vagy tető nélkül.
- szabad ég alatt való életmód gyakorlata (abbhókaszik'anga) — tetőfedélről való lemondás, esetlegesen rongyból készült sátor használata.
- temetői életmód gyakorlata (szuszanik'anga) — temetőben vagy annak közelében élni (a specifikus halál meditáció és elmélyedés céljából)
- ágyról való lemondás gyakorlata (yatha-szanthatik'anga) — bármilyen alvóhely elfogadása alvás céljából.
- az ülés gyakorlata (nészaddzsik'anga) — három testtartásra szorítkozni: ülés, állás, menés.
Mahájána források szerkesztés
Egyes mahájána források, mint például a Szamádhirádzsa-szútra és a Dasabhúmika-szútra, valamint Santidéva, 8. századi indiai buddhista tanítómester tanításában szerepel a tizenkét dhútaguna gyakorlata a bódhiszattva ösvény fontos részeként.[1] The Dharma-saṃgraha lists the following:[3]
- paiṇḍapátika: (enni csak) ételadományt,
- traicsívarika: (viselni csak) három ruhadarabot,
- khalupascsádbhaktika: nem (elfogadni többet) evés elkezdése után,
- naisadjika: nem feküdni le,
- jathászansztarika: az ágy annak megfelelően (bármit ajánlanak fel),
- vriksamúlika: (élőhely) egy fa gyökerénél,
- ékászanika: (evés) egyszerre egy ültőhelyben,
- ábhjavakásika: (életmód) üres helyen,
- áranjaka: (élettér) vadonban,
- smásánika: (élni) temetőben,
- pámsúkúlika: (viselni) csak használt anyagokból,
- námatika: (viselni) nemez anyagú ruhadarabokat.
A Szamádhirádzsa-szútra felsorolja a dhútaguna gyakorlatokból származó előnyöket:[4]
Mentes a "csaló és álnok beszédtől. Nem magasztalja fel magát; és nem szidalmaz (vagy gyaláz) másokat. Megfordul más világi emberek házában, indokolatlan barátiság és undor nélkül. Érdektelen szellemben hirdeti a Tant (szó szerint: "a dharma ajándékát adja"). Vallási tanítása hatásos.
Neves gyakorlók szerkesztés
- Mahákásszapa théra (neves dhutanga gyakorló)
- Száriputta théra (a Buddha egyik legkiválóbb tanítványa, szintén dhutanga gyakorló)
- Khadiravanija Révata Théra
- Bakkula Théra
- Moghradzsa Théra
- Nalaka Théra
Mahákásszapa Théra szerkesztés
Mahákásszapa Buddha egyik legkiválóbb tanítványa volt, aki az egyik legszigorúbb aszkéta gyakorlatokat (páli nyelven: dhutavādānaṃ) folytatta. A Buddha méltatta, hogy felvett tizenhárom aszkéta gyakorlatot és kilenc nap alatt megvilágosodott (elérte az arahat szintet). Különleges természetfeletti képességekre tett szert és a Buddhával egyenrangú szinten volt képes a meditatív elmélyedésben időzni (páli: dzsána; szanszkrit: dhjána). Hatalmas tűrőképességgel jellemezték, aki az élet legapróbb szükségleteivel elégedett volt.
Úgy tartják, hogy Mahákásszapa vette át a szangha irányítását a Buddha paranibbánája (halála) után. Több poszt-kanonikus szövegben szerepel, hogy élete végén Mahákasszapa mély meditációs állapotban időzött, amely által a halála után a teste érintetlen állapotban maradt egy barlangban, és egészen Maitréja Buddha eljöveteléig ott marad.
Kapcsolódó szócikkek szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c Dayal, Har (1970). The Bodhisattva Doctrine in Buddhist Sanskrit Literature, pp. 134-135. Motilal Banarsidass Publ.
- ↑ Bhikkhu Ñāṇamoli. The Path of Purification: Visuddhimagga. Buddhist Publication Society, 55–77. o. (2011. április 25.)
- ↑ www.wisdomlib.org: Dhutaguna, Dhūtaguṇa, Dhuta-guna: 5 definitions (angol nyelven). www.wisdomlib.org , 2018. október 23. (Hozzáférés: 2022. április 30.)
- ↑ Dayal, Har (1970). The Bodhisattva Doctrine in Buddhist Sanskrit Literature, pp. 138. Motilal Banarsidass Publ.