Főmenü megnyitása

Dijár Mudar (arab írással ديار مضر [Diyār Muḍar]) a középkori muszlim világban Felső-Mezopotámia (arab nevén Dzsazíra) egyik tartománya volt. Nevét, melynek jelentése nagyjából „Mudar szállásterülete”, az iszlám előtti időkben itt letelepedő Mudar-törzsről kapta.

A tartomány a mai Törökország és Szíria területén helyezkedett el, az Eufrátesz felső folyása és a Hábúr közti térséget – beleértve a Balíh völgyét – foglalta magába. Nyugaton Észak-Szíria, délen a Szír-sivatag, keleten Dijár Rabía, északon pedig a bizánci határ és Dijár Bakr határolta.

Települései, nem meglepő módon, a vízfolyások mentén épültek ki. Legfontosabb városa és központja Rakka (görög nevén Kallinikosz) volt, a Balíh és az Eufrátesz összefolyásánál, amely az idők folyamán egybeolvadt testvérvárosával, Ráfikával. Az Eufrátesz-völgyben fontos szerepet játszott még Bálisz (görögül Barbalisszosz), a fontos kikötő és folyami átkelőhely, a Dzsiszr Manbidzs („manbidzsi híd”, a Manbidzsba vezető útról) néven ismert átkelő, illetve a fontos határvár, Szumajszát (Szamoszata) – igaz, ezeket több forrás már nem Felső-Mezopotámiához sorolja, mivel az Eufrátesz jobb, szíriai partján álltak. Rakka alatt, a Hábúr és az Eufrátesz összefolyásánál állt Rahba jelentős erődítménye. A Balíh forrásvidékén feküdt Harrán (ókori nevén Carrhae, ma Harran) városa, egy mellékfolyója mentén pedig a keresztes korban nagyobb szerepet játszó, sokáig teljesen keresztény Edessza (ar-Ruha, ma Şanlıurfa).

Felhasznált irodalomSzerkesztés

  • Guy Le Strange: The Lands of the Eastern Caliphate: Mesopotamia, Persia, and Central Asia from the Moslem conquest to the time of Timur. New York: Barnes & Noble. 1905.  
  • Marius Canard: Histoire de la Dynastie des H'amdanides de Jazîra et de Syrie. Párizs: Presses universitaires de France. 1953.