Főmenü megnyitása

A diszacharidok két egyszerű szénhidrát- (monoszacharid) molekulából állnak. Magyar nevük: kettős cukrok.[1] Legfontosabb képviselői a szacharóz (répacukor), mely azonos a hétköznapi értelemben vett cukorral, a laktóz (tejcukor), a maltóz (malátacukor) és a cellobióz. Az oligoszacharidok közé soroljuk őket.[2] Két csoportba oszthatóak: redukáló és nem redukáló diszacharidok.[3]

A répacukor (szacharóz) is diszacharid

A diszacharidok két monoszacharid molekulából képződnek vízkilépéssel. A kapcsolat a két glikozidos hidroxilcsoport, vagy egy glikozidos hidroxilcsoport és egy alkoholos hidroxilcsoport között jön létre. A molekula létrejöhet két egyforma (például 2 α-glükózmaltóz, 2 β-glükóz → cellobióz), vagy két különböző monoszacharid (1 β-fruktóz + 1 α-glükózszacharóz (répacukor) kapcsolatából. De keményítők lebomlásakor is létrejöhetnek.[4]

Ha kettőnél több monoszacharidot kapcsolunk össze, akkor oligoszacharidról (háromtól tízig, tizenötig terjedő szénatomszám, vagy poliszacharidról beszélünk (tíz szénatom fölött).

Fizikai tulajdonságok[5] [1]Szerkesztés

A redukáló és a nem redukáló kristályos vegyületek egyaránt kristályosak, vízben jól oldódnak, alkoholban rosszul, éterben egyáltalán nem. Vízoldékonyságuk és kristályosodásra való hajlamuk a molekula növekedésével csökken. Édes ízűek, szagtalanok és színtelenek. Melegítés hatására bomlanak. Nyílt láncú és gyűrűs alakban is előfordulnak. Hajlamosak a konformációs izomériára.

Funkcióik a szervezetbenSzerkesztés

A szénhidrátok, így a diszacharidok is, energiaszükségletünk nagyjából 50%-át fedezik. Másik fontos tulajdonságuk, hogy a szervezet vázanyagának alkotásában vesznek részt. Szerepük van az immunanyag képzésben,  a véralvadás gátlásában (heparin), a kalcium-anyagcserében, ezen keresztül a csontosodási folyamatban is.

JegyzetekSzerkesztés