Főmenü megnyitása

Doktor Sándor

szülész-nőgyógyász, pártmunkás, 1864-1945

Doktor Sándor, néhol Doctor (Beregrákos, 1864. január 4.Keszthely, 1945. november 7.) szülész-nőgyógyász, pártmunkás.

Doktor Sándor
Született 1864. január 4.[1]
Beregrákos
Elhunyt 1945. november 7. (81 évesen)
Keszthely
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
  • nőgyógyász
  • politikus

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Tízgyermekes szegényparaszti családból származott.[2] Szatmáron, illetve Kőrösön végezte középfokú tanulmányait. Az orvosi egyetemet 1889-ben végezte el, majd állami ösztöndíjjal fél éven át Nyugat-Európában különböző klinikákon működött. Ez után egy ideig az orvostudományi egyetem I. számú szülészeti és nőgyógyászati klinikáján volt tanársegéd. 1901-től fogva volt a pécsi állami bábaképző intézet igazgató-tanára, ez idő tájt kezdett orvosi témájú cikkei mellett társadalmi kérdésekkel is foglalkozni, publikált a Huszadik Században. A református egyház presbitere volt 1903 és 1906 között, emellett 1905 és 1910 között a Pécsi Orvos Egyesület, 1905 és 1914 között pedig a Pécsi Tornaegylet elnöke is volt. 1906-ban a részben általa alapított Szabadgondolkodók Pécsi Társasága elnökének tették meg, titkára volt az Antialkoholisták Egyesületének, és 1906-tól nyolc éven át volt a Munkásiskola előadója. A világháború alatt vöröskeresztes önkéntesként került a keleti frontra, a háború után 1918-ban pedig a pécsi Nemzeti Tanács elnöke lett, a szerb megszállást követően belépett a szociáldemokrata pártba.[2] 1920-ban vezette a pécsi Szocialista Párt lapjának, a Munkás c. periodikának szerkesztőbizottságát, augusztusban a pécsi törvényhatósági bizottság elnökének választatott meg, majd az ő közreműködésével kikiáltották a Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaságot.[2][3] Még ugyanebben az évben azonban Horthy bevonulása elől a délszláv királyságba menekült, ahol Magyarkanizsán telepedett meg. Itt is praktizált, egyes források szerint szerepet vállalt az illegálisan működő Jugoszláv Kommunista Párt szervezeteinek munkájában. 1941-ben, mikor a magyar hadsereg bevonult a térségbe, lefogták, és 10 évnyi börtönt szabtak ki rá, amelynek letöltését Szegeden kezdte meg, majd Vácra került. 1944 novemberében a szovjet hadsereg szabadította ki, majd belépett a kommunista pártba,[2] ám nem sokkal ezután elhunyt egy autószerencsétlenségben. Állandó munkatársa volt a Korunk c. lapnak, 1912-ben lefordította Max Nordau Konvencionális hazugságok c. művét.

EmlékezeteSzerkesztés

1978-ban Pécsett tiszteletére szobrot állítottak, mely Vilt Tibor műve.[2] 2011-ben eltávolították;[4] azóta egy szeméttelepen 'őrzik'.[5]

Főbb műveiSzerkesztés

  • A méhfibroma-operafiók különböző módszerei (Bp., 1896);
  • A régi és az új rend (Pécs, 1918); A világegyetem és a föld keletkezése (Pécs, é. n.).

JegyzetekSzerkesztés

  1. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC03014/03423.htm, Doktor Sándor, 2017. október 9.
  2. a b c d e Hadat üzentek doktor Doktor Sándornak. Index. Hozzáférés ideje: 2016. január 23.
  3. Szűts Emil: Az elmerült sziget. A Baranyai Szerb-Magyar Köztársaság. Pécs: Pro Pannonia Kiadói Alapítvány. 1991. ISBN 963 7272 42 9   88. o.
  4. Elbontották a meztelenkedő „hazaáruló” szobrát Pécsen. Bama.hu (2011. június 9.)
  5. https://index.hu/belfold/2017/10/21/vilt_tibor_szobor_doktor_sandor/

ForrásokSzerkesztés

  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
  • Doktor Sándor. Magyar Életrajzi Index. Petőfi Irodalmi Múzeum. Hozzáférés ideje: 2016. január 23.
  • Pécs lexikon. Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs, Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft., 2010.

További információkSzerkesztés

  • Hadat üzentek doktor Doktor Sándornak. Index. Hozzáférés ideje: 2016. január 23.
  • Szita László: Adatok D. S. politikai működéséhez 1919–21-ben (A Magy. Tanácsköztársaság pécs-baranyai emlékkve, Pécs, 1960);
  • Igaz Sándor: D. S, élete és munkássága (Pécs, 1963);
  • Igaz Sándor: Megemlékezés a százéves dr. D. S.-ról (Jelenkor, 1964).
  • Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség. Bp., Szerző, 2005.
  • R. Gilicz Márta: Ifjúságunk példaképei. Válogatott bibliográfia a magyar munkásmozgalom nagy harcosairól. Bp., Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1965.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
  • Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz. Ezer magyar biográfia a délszláv országokból. Újvidék, Fórum Könyvkiadó, 2002.
  • Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei. 4. kiad. Bp., 1938-1939. Budai-Bernwaliner József ny.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub