Dombi Lajos (lelkész)

református lelkész

Ikafalvi Dombi Lajos (Szilágysámson, 1853. február 25.Gyula, 1920. december 23.) református lelkész, író, költő.

Dombi Lajos
Született1853. február 25.
Szilágysámson
Elhunyt1920. december 23. (67 évesen)
Gyula
Foglalkozásareformátus lelkész
SablonWikidataSegítség

Életútja szerkesztés

Apja Dombi Lajos református lelkész volt. Középiskoláit Zilahon végezte 1871-ben; azután a debreceni református főiskolában hittanhallgató volt. 1875. szeptember 1-jén gencsi, 1876. április 24-én felsőbányai segédlelkész lett. 1878-ban Kolozsvárt szentelték föl és Somkerék választotta papjának, ahol 20 évet töltött el. Azután a kémeri és öt évvel később a nagyváradi egyház lelkésze lett. 1889-től pedig Gyulán volt lelkész. A református egyház közéleti és szervezeti mozgalmainak résztvevője volt. Életének 68., házasságának 43. évében (felesége Béldi Mária volt) hunyt el Gyulán. 1920. december 25-én helyezték nyugalomra.

Teológus korában a hittanszaki önképzőkör Közlönyében (IV. és V. évfolyamban) jelentek meg tőle Felső-csernatoni Bod Péterről és dr. Salamon Józsefről írt cikkei; továbbá irt egyháziakat az Evangyéliomi Protestáns Lapba (1875. 1877. Egyházak új módú csoportosulása és a s. lelkészek sorsa, 1878. Népiskolaügy), Erdélyi Protestáns Közlönybe (1880. A káplántartásról, 1881. A papválasztás kérdéséhez, 1882. Özvegy-árvai gyámintézeteink), Protestáns Közlönybe (1883. A domestica ügyében 1888. Nehány szó a papi értekezletekről, 1889. Nyilt levél erdélyi ev. ref. lelkésztársaimhoz, 1891. Az özvegy-árvai gyámintézetekről), Debreczeni Protestáns Lapba (1883. Lelkészek minősítése és az egyházak osztályozása kérdéséhez, 1884. Családkönyv ügyében, 1885. Lelkészválasztási törvényeink, Betegek látogatása, 1886. Lelkésztanítóságok érdekében, 1887. Részlet a Nagyváradi ev. ref. egyház történelme cz. műből, Az esperesi hivatal méltánylása, 1888. Az általános osztályzat kérdéséhez, A végzett hittanhallgatók tanár-képesítése, Bethlendi Endre, Oláh József, 1889. Pünköst, Karácsony, 1890. Szolgálatképtelen lelkészek, 1891. Nemzeti ünnep), Szabad Egyházba (1889. A jutalom), Protestáns Egyházi s Iskolai Lapba (1889. Karácsony, 1890-91. Betegek látogatása), Közpapok Lapjába (1890. A lelkészi pálya); egyházi beszédei az Evangyéliomi Lelkészi Tárban (1880, 1883-84.) és Ev. Lelk. Tár Gyászesetekre (I.-II. kötet), a biharmegyei régészeti s történelmi egylet 1885/6-1887/8. Évkönyvében: A nagyváradi vár ostroma c. történeti cikke, 1880-tól 1892-ig versei és vegyes cikkei az Ébresztőben, Szilágy-Somlyóban, Debreczenben, Biharban, Szabadságban, Nagyváradi Hírlapban, Békésmegyei Közlönyben, Békésben (1889-90.), Hunyadban és Szabad Egyházban (1892.) jelentek meg.

Művei szerkesztés

  • Halotti ima és életirat. Dr. Miskolczy Mihály emlékezete. 1886. szept. 6. Nagyvárad.
  • Egyházi beszéd. Nagyváradon, az olaszi ev. ref. templomban 1889. ápr. 21. tartotta kibucsuzása alkalmából. Nagyvárad, 1889.
  • Templomszentelő imák és beszédek, a nagybecskereki templom megnyitása alkalmával. Budapest, 1892. (Többekkel együtt.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
  • Magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Benedek Marcell. Bp., Akadémiai Kiadó, 1963-1965.
  • A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
  • Magyar irodalmi lexikon. Flóris Miklós és Tóth András közreműködésével szerk. Ványi Ferenc. Átnézte Dézsi Lajos, Pintér Jenő. Bp., Studium, 1926.
  • Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav. bőv. kiad. [Bp.], Magyar Református Egyház Zsinati Irodája, 1977.