Duba Pelješka
Duba Pelješka falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Trpanjhoz tartozik.
Duba Pelješka | |
Duba Pelješka látképe a Szent Illés-heggyel | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Megye | Dubrovnik-Neretva |
Község | Trpanj |
Jogállás | falu |
Irányítószám | 20240 |
Körzethívószám | (+385) 20 |
Népesség | |
Teljes népesség | 29 fő (2021. aug. 31.)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 44 m |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Duba Pelješka témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Fekvése
szerkesztésMakarskától légvonalban 32 km-re délkeletre, Dubrovnik városától légvonalban 85, közúton 114 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 8, közúton 13 km-re nyugatra, a Pelješac-félsziget nyugati felének északi partján, a Szent Illés-hegy lábánál fekszik. Trpanj község legnyugatibb települése.
Története
szerkesztésA félsziget barlangjaiban talált régészeti leletek tanúsága szerint területe már az őskorban lakott volt. Az itt elő első ismert nép az illírek voltak akiknek a község központjában Trpanj felett emelkedő Gradina nevű magaslaton és annak lejtőin erődített településük volt. Az illírek i. e. 30-ig uralták a térséget, amikor Octavianus hadai végső győzelmet arattak felettük. A római légionáriusok a félsziget több pontján letelepedtek magukkal hozva kultúrájukat, életmódjukat, szokásaikat. A római villagazdaságokban nagy mennyiségű gabonát, olívaolajat, bort, sózott halat és más élelmiszert állítottak elő, melyekkel élénk kereskedelmet folytattak. Ezek a tágas, kényelmesen berendezett épületek központi fűtéssel, díszes mozaikpadlóval, luxustárgyakkal rendelkeztek. A község területén több villagazdaság maradványa is megtalálható, közülük Duba területére esnek a dionicai és a zabašnicai épületromok, valamint egy római castrum maradványai.
A horvátok ősei a 7. században érkeztek erre a vidékre. A térség urai sűrűn váltogatták egymást, majd a 14. századtól a 18. század végéig a Raguzai Köztársasághoz tartozott. A köztársaságot képviselő kapitányok kezdetben Trstenicáról, majd Janjinából igazgatták. Egyházilag 1548 óta a donja vrućicai plébánia része. Duba 1767-től a Gozze család birtoka volt, majd tőlük 1773-ban Baldo Dobroslavić vásárolta meg. Tőle veje Ivan Bunić örökölte, aki egészen 1880-ig birtokolta. Közben 1806-ban a Raguzai Köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 168, 1910-ben 199 lakosa volt. A település viszonylagos elszigeteltsége miatt (sokáig csak a tenger felől lehetett megközelíteni) már a 19. században megindult a kivándorlás, mely a 20. század elején folytatódott. 1902 és 1941 között 26 család hagyta el Dubát, legnagyobb részük Amerikába vándorolt ki. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. Nagy kivándorlási hullám volt az 1980-as években, amikor tíz év alatt a népesség száma közel a felére esett vissza. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 44 lakosa volt, akik a donja vrućicai plébániához tartoztak.
Népesség
szerkesztésLakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
168 | 191 | 194 | 201 | 177 | 199 | 193 | 156 | 142 | 158 | 160 | 136 | 127 | 67 | 54 | 44 |
Nevezetességei
szerkesztés- Antiochiai Szent Margit tiszteletére szentelt temploma[4] a parton a kikötő közelében áll. A község egyetlen temploma, mely megőrizte középkori formáját. A 14. – 15. századi gótikus templomok jegyeit viseli magán és néhány fennmaradt dombormű töredékén. Négyszög alaprajzú épület sekély apszissal. Homlokzatán kis körablak, felül pedig egy harang számára kialakított harangdúc látható. Előterét kőkerítés övezi.
- Páduai Szent Antal temploma 1921-be épült a régebbi templom alapjain. Homlokzatát nagyméretű körablak, három hosszúkás, íves ablak és óra díszíti. Az oromzaton háromnyílású harangdúc található benne három haranggal.
Gazdaság
szerkesztésA lakosság fő bevételi forrása a turizmus, a halászat és a mezőgazdaság.
Oktatás
szerkesztésA településnek iskolája nincs, az itteni gyermekek Trpanjra járnak iskolába.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4925.
Források
szerkesztés- Trpanj község turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
- A dubrovniki püspökség honlapja – Donja Vrućica (horvátul)
- Registar kulturnih dobara DNŽ Dubrovnik, 2017. (horvátul)
További információk
szerkesztés- Trpanj község hivatalos oldala (horvátul)