A Ducati Motor Holding egy olasz motorkerékpár-gyártó cég melynek főhadiszállása Olaszországban, Bologna-ban található. A Ducati a második világháború óta kiemelkedő teljesítményt nyújt a motorversenyzésben, és a motorkerékpár-iparban egyaránt. Az 1960-as években a Ducati gyártotta a kor legerősebb motorkerékpárját, egy 250 cm³-es utcai motort. A 70'-es évektől V motorral és ikermotorral is gyártott motorokat.

Ducati Motor Holding
Típusrészvénytársaság
Alapítva1926
SzékhelyOlaszország Bologna
VezetőkBruno Cavalieri Ducati
Adriano Ducati
Marcello Ducati
AlapítóAntonio Cavalieri Ducati
IparágMotorkerékpár
TulajdonosVolkswagen
FormaS.p.A.
TermékekMotorkerékpárok és Robogók
ÁrbevételNövekedés 30,47 milliárd (2007)
Alkalmazottak száma1,142 (2007)
AnyavállalataVolkswagen, Audi, Lamborghini
LeányvállalataiDucati Corse (MotoGP és SBK Superbike

Ducati Motor Holding (Olaszország)
Ducati Motor Holding
Ducati Motor Holding
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 44° 31′ 03″, k. h. 11° 16′ 03″44.517500°N 11.267500°EKoordináták: é. sz. 44° 31′ 03″, k. h. 11° 16′ 03″44.517500°N 11.267500°E
A Ducati Motor Holding weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ducati Motor Holding témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

2012-ben a Volkswagen-konszern teljes egészében felvásárolta a Ducati sportmotorkerékpár gyártó céget, azóta szervezetileg az Audi leányvállalatához, egész pontosan az Audin belül a Lamborghini leányvállalathoz tartozik a nagy múltú sportmotorkerékpár gyártó.[1][2]

Története

szerkesztés

1926-ban a Ducati család( Adriano, Marcello és Bruno Ducati) és más bolognai befektetők megalapították a Societá Radio Brevetti Ducati in Bologna céget. Céljuk Adriano Ducati szabadalmain alapuló ipari alkatrészek gyártása volt a rádiók növekvő piacára. Első termékük, a Manens rádiókészülék kondenzátor, amit gyorsan újabb gyártmányok követtek, melyek az egész világon hihetetlen sikert arattak. A cég óriási lépésekben terjeszkedett és a nemzetközi ipari közösség tiszteletét is kivívta magának.

1935. június elsején tették le Borgo Panigale-ban a gyár alapkövét. Az új komplexum egy elképesztően modern és ambiciózus projekt volt, Bologna-ban egy ipari és műszaki centrum létesítésének céljával. Ez idő alatt a Ducati iparág tovább fejlődött külföldön. Londonban, Párizsban, New Yorkban, Sydneyben és Caracasban is nyitott képviseleteket, közvetlen szervizt és támogatást biztosítva a vevőknek a világ főbb piacain.

A második világháborút nagyon nehezen vészelte át a Ducati: a Borgo Panigale-i gyárakat 1944-ben teljesen megsemmisítették. A Ducati testvérek azonban szerencsére tanulással és új termékek tervezésével töltötték a háború éveit, amiket a világpiacon a konfliktus befejeztével mutattak be.

1952-ben született meg a futurisztikus Cruiser 175 cm3-es modell, ami elektromos önindítóval és automata sebességváltóval rendelkezett. 1953-ban pedig a Ducati bemutatta a gazdaságos és spártai 98 cm3-es modellt, ami hamarosan 125 cm3-es lett.

1964-ben a cég 250 cm3-es modellje csatlakozott a kereskedelemben lévő egyhengeresek tekintélyes táborához, kiegészítve a Diana, a Monza, az Aurea és a későbbi GP típusokat, amik az akkoriban kivételes 150 km/h körüli sebességre voltak képesek. Ez a modell közvetlenül befolyásolta az összes későbbi egyhengerest a híres 250, 350 és 450 cm3 "Scrambler" megszületéséig. Az 1964-es 250 Mach pedig - ami képes volt 150 km/h fölötti sebességekre is - az egész világon elnyerte a sportrajongók elismerését.

 
Ducati Mach I 250ccm (1970)

1972-ben - miután a hatvanas évek elején a Scrambler-rel Amerikában is sikert értek el - a Ducati az olasz piacon is megpróbálkozott ugyanezzel a módszerrel. Óriási eredményeket értek el vele, legfőképpen a 450-es modellel. A hatvanas évek vége egybevágott a maxibike-ok berobbanásával. Taglioni mérnök pedig megint csak győztes fegyverrel látta el a Ducati-t. 1972. április 23-án az Imola 200 mérföld-ön való részvétellel a Ducati visszatért a versenyzéshez az új kéthengeres 750-essel. A motorokat Paul Smart-ra és Bruno Spaggiari-ra bízták, akik az első két helyen fejezték be a versenyt. Így a kivételes 750 Supersport látványos válasz volt erre a versenyre a Ducati részéről.

1983-ban Claudio és Gianfranco Castiglioni vásárolták meg a Ducati-t, ami ezáltal a Cagiva Group részévé vált. A menedzsment cseréjével a Ducati két, motor és versenyőrült kezébe került, akik hozzásegítették a céget a Superbike korszak diadalához.

1993-ban az argentin Miguel Angel Galluzzi fejében megszületett a Monster ötlete. Egy lelkes rajongó, akinek a szemei előtt egy igazán egyedülálló Ducati jelent meg. A motort lemeztelenítették, minden kevésbé lényeges alkatrésztől megszabadították. A szabadidőmotor kategóriájának egy teljesen egyedi interpretációját testesítette meg, ami hihetetlen gyorsan legendává vált.

 
Egy 350 ccm-is Ducati

A Ducati komoly sport tradíciói a 916-os megszületésével folytatódtak 1994-ben. Ez megint csak egy Ducati inspirációból lett lázadás volt, most a magas teljesítményű motorok kategóriájában. A 916-tal a technológia és a stílus, a teljesítmény és a szimmetria még magasabb szinteket ért el. A Ducatinak újra sikerült a forma és a funkció, a logika és az érzelmek tökéletes harmóniában való megteremtése. A 916-ot az Év Motorjának választotta a világ összes tekintélyesebb motormagazinja. A Supermono, a motortörténelemben a motordesign egyik legkimagaslóbb példája is nagy sikereket ért el ekkortájt.

1996-ban a Texas Pacific Group 51%-os részesedést vásárolt a cégben 325 millió dollárért; 1998-ban a fennmaradó 49%-ot szinte teljesen felvásárolva a Ducati tulajdonosa lett.

2012-ben a Volkswagen-konszern az Audin keresztül, és azon is belül a Lamborghini sportautógyártón keresztül felvásárolta teljes egészében az olasz Ducati sportmotorkerékpár gyártót, mely piaci részesedésének növelésére egyből egy új gyárat kezdtek létesíteni Észak-Amerikában, ahol az Audi modelljei mellett a Ducati sportmotorkerékpárjait is tudják majd gyártani.

2008-as modellek

szerkesztés
 
Ducati Hypermotard

A 2008-as évben a Ducati a következőket fogja gyártani:

Monster
Multistrada
 
Ducati 1098 S Tricolore
SportClassic
Superbike
 
Ducati Desmosedici RR
Más

Versenytörténelem

szerkesztés
 
2006 Ducati 999R Xerox
 
2006 Ducati 999R Xerox

A Ducati egy 30 éves kihagyás után a 2003-as MotoGP Világbajnokságon tért vissza. 4 évvel később Casey Stoner-nek sikerült megszereznie a Ducati számára az első világbajnoki győzelmet.

Amikor a Ducati csatlakozott 2003-ban a MotoGP-hez, szabályváltozások történtek. Melynek értelmében négyhengeres 990 ccm-es 4 ütemű motorokkal kellett versenyezniük a versenyzőknek. Ekkor a Ducati-é volt a leggyorsabb motor. 2007-ben lecsökkentették a hengerűrtartalmat 800 ccm-re viszont továbbra is a Ducati maradt a leggyorsabb. Tovább folytatta azt a tendenciát, hogy motorjuk feltűnően gyorsabb volt a többinél a hosszú egyenesekben.

Év Versenyző Motor
2007   Casey Stoner Ducati Desmosedici GP7

2008-ban az FIM engedélyezte, hogy a motorok hengerűrtartalmát 1200 ccm-re emeljék fel.

1988 óta a Ducatinak 12-szer szereztek a versenyzők világbajnoki címet.

Év Versenyző Motor
1990  Raymond Roche Ducati 851
1991  Doug Polen Ducati 888
1992   Doug Polen Ducati 888
1994  Carl Fogarty Ducati 916
1995   Carl Fogarty Ducati 916
1996  Troy Corser Ducati 916
1998   Carl Fogarty Ducati 916
1999   Carl Fogarty Ducati 996
2001  Troy Bayliss Ducati 996R
2003  Neil Hodgson Ducati 999F03
2004  James Toseland Ducati 999F04
2006  Troy Bayliss Ducati 999F06
2008  Troy Bayliss Ducati 1098
2011  Carlos Checa Ducati 1098

AMA Superbike világbajnokság

szerkesztés
Év Versenyző Motor
1993   Doug Polen Ducati 888
1994   Troy Corser Ducati 888

Brit Superbike bajnokság

szerkesztés

A Ducati versenyzők 7 alkalommal tudták megnyerni.

Év Versenyző
1995   Steve Hislop
1999   Troy Bayliss
2000   Neil Hodgson
2001   John Reynolds
2002   Steve Hislop
2003   Shane Byrne
2005   Gregorio Lavilla
2008   Shane Byrne
2016   Shane Byrne
2017   Shane Byrne

További információk

szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz Ducati témájú médiaállományokat.