Főmenü megnyitása

Ebenhöch Ferenc (Győr, 1821. július 25. – Győr, 1889. július 16.) római katolikus pap, helytörténész.

Ebenhöch Ferenc
Született 1821. július 25.
Győr
Elhunyt 1889. július 16. (67 évesen)
Győr
Foglalkozása pap,
helytörténész

ÉleteSzerkesztés

Iparos szülők gyermekeként született. Szülővárosában elvégzett gimnáziumi és teológiai iskolái után 1844. november 21-én pappá szentelték. Újmisés kispapként mint házi tanító helyezkedett el a gróf Szapáry családnál, majd győr–belvárosi segédlelkész lett. Innét 1851-ben Koroncóra, majd Tétre került plébánosnak, 1874-ben pedig a győri káptalan kanonokja lett. Sok időt fordított a káptalani levéltár rendezésével, a fondokhoz jegyzékeket és mutatókönyveket készített, valamint kialakította a Cimeliotheca et Theca[1] sorozatokat. Ennek során látása erőteljesen megromlott. A győri püspök megbízásából a szemináriumban tartott régészeti és építészeti előadásokat.

MunkásságaSzerkesztés

Neve leginkább a Győr vidékét leíró helytörténeti, régészeti, egyháztörténeti, növény- és madártani írásain, valamint numizmatikai publikációin keresztül maradt fenn.

Műkedvelőként már plébános korában foglalkozott növénypreparátum- és éremgyűjtéssel. Rómer Flórissal barátságot kötve ekkor tett szert a kor egyik legjelesebb régipénz-gyűjteményére, kőkori fegyver- és szerszámkollekcióját pedig a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta. A káptalanhoz kerülve érdeklődése a szentképek és kegyérmék felé fordult, s mindkettőből több ezres gyűjteményt állított össze, amelyek jelentős forrásként szolgáltak a hagiográfiai kutatásokhoz. Rövid ideig belföldi és külföldi lapokat, olajfestményeket és képes kiadványokat is gyűjtött.

Mecénásként pártolta az egyházművészetet, ezt többek között a koroncói templomnak adományozott klenódiumok bizonyítják, de emellett a budapesti Mátyás-templom részére Kratzmann Ede műhelyében szintén festetett egy ablakot. Végrendeletében egyéb jótékony adományain kívül 6000 forintot hagyott a győri fiúárvaházra, kegyéremgyűjteményét pedig a Magyar Nemzeti Múzeumra hagyta. Szentképgyűjteményét Győri Egyházmegyei Gyűjtemény őrzi, naplója a koroncói plébánián található.[1]

MűveiSzerkesztés

  • A Budapesten rendezett iparmű- és történelmi-emlék kiállításra dr. Zalka János győri püspök által küldött egyházi műtárgyak és régiségek. Győr: Sauerwein ny. 1876.
  • Győrvidékének kőkorszaki leletei. Győr: szerző. 1877.
  • A győri szentegyház régi flandriai kárpitja. Budapest. 1889.

Tanulmányok

  • Flora von Koronczó. Verhandlungen des Vereins für Naturkunde zu Preszburg 4 (1859)
  • Die phanerogamen Pflanzen von Koronczó und dessen Umgebung. Verhandlungen des Vereins für Naturkunde zu Pressburg 5 (1860–1861)
  • Die Vögel des Koronczóer Weichbildes. Corr. f. Naturk. in Pressburg (1863)
  • Egy győrmegyei papnak (Mátéffi Istvánnak) emlékirata a XVIII. századból. Magyar Sion (1863)
  • Koronczó története. Győri Történeti és Régészeti Füzetek 4 (1865)
  • A koronczói (Győr-m.) vidéknek kő-, bronz- és vaskori leletei. Archaeologiai Közlemények 7 (1867–1868)
  • Győrmegyei egyházállapotok. Magyar Sion 7 (1869)
  • Archaeológiai levelek. Archaeologiai Értesítő 31 (1870) 166–167.
  • Román kori oltárkereszt. Archaeologiai Közlemények 8 (1870–1871)
  • Két román kori kerekegyház nyoma Győrmegyében. Archaeologiai Közlemények 8 (1870–1871)
  • Egy látogatás a ft. győri káptalan orsz. levéltárában. Győri Közlöny (1879)
  • Méhkerti Milkovits János mint numismaticus és az ő éremtani gyűjteményei. A Magyar orvosok és természetvizsgálók XVII., 1874. augusztus 24–29. Győrött tartott nagygyűlése. Szerk. Fehér Ipoly. Budapest: Franklin ny. 1875.
  • A veszprémmegyei hathalmi sírhalmok. A Magyar orvosok és természetvizsgálók XVII., 1874. augusztus 24–29. Győrött tartott nagygyűlése. Szerk. Fehér Ipoly. Budapest: Franklin ny. 1875.

JegyzetekSzerkesztés

  1. A Cimeliotheca a legkorábbi és legfontosabb dokumentumok – királyi oklevelek és pápai bullák, valamint a legfontosabb úgynevezett „jogbiztosító” iratok – örökösödéssel, birtokrendezéssel kapcsolatos dokumentumok tára –, a Theca ugyanezen iratok közül a kanonok által másodrendű fontosságúnak ítélt állomány tára; a két állag együtt a káptalani levéltár legkorábbi, legértékesebb és legfontosabb anyaga (1222-től nagyjából 1800-ig). Az anyaghoz Ebenhöch kanonok csatolta a káptalan úgynevezett magán- és hiteleshelyi levéltárának, a pápoci prépostság és a Szent Adalbert prépostság iratanyagának legértékesebb részét.

Forrás és irodalomSzerkesztés

További információkSzerkesztés