Edmund Veesenmayer

(1904–1977) német SS-tiszt, háborús bűnös politikus, nagykövet
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 19.

Edmund Veesenmayer (Bad Kissingen, 1904. november 12.Darmstadt, 1977. december 24.) vezető német közgazdász, a Harmadik Birodalom diplomatája, az NSDAP és az SS magas rangú tagja.

Edmund Veesenmayer
Született1904. november 12.[1][2][3]
Bad Kissingen[4]
Elhunyt1977. december 24. (73 évesen)[1][3]
Darmstadt[4]
Állampolgársága
Foglalkozása
Tisztségenémet nagykövet Magyarországon (1944–1945)
Kitüntetései
Lista
  • Honour Chevron for the Old Guard (nem ismert)[5]
  • SS-Ehrenring (nem ismert)[5]
  • SS honor dagger (nem ismert)[5]
  • SS-Ehrendegen (nem ismert)[5]
  • SS Long Service Award 4th Class (nem ismert, 1938)[5]
  • War Merit Cross 2nd Class with Swords (nem ismert)[5]
  • SS Long Service Award 3rd Class (nem ismert)[5]
  • War Merit Cross 1st Class with Swords (nem ismert)[5]
  • Danzig Cross 2nd Class (1939)[5]
  • Knight's Cross of the War Merit Cross with Swords (1944. október 25.)[5]
A Wikimédia Commons tartalmaz Edmund Veesenmayer témájú médiaállományokat.

1932. február 1-jétől volt a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP-Nr.: 873 780), 1936 júniusától pedig a „Schutzstaffel” (SS-Nr.: 202 122) tagja. A Német Birodalom Külügyminisztériumának gazdasági szakértőjeként felmérte a kelet- és közép-kelet-európai gazdasági és politikai állapotokat. 1943-ban Magyarországról (a Felvidéket és teljes Erdélyt is beleértve) hosszú jelentést készített, és az SS-nek is több különleges megbízatást teljesített.

Adolf Hitler 1944. március 19-én (Magyarország német katonai megszállásakor) a Harmadik Birodalom nagykövetévé és teljhatalmú magyarországi megbízottjává nevezte ki: ez azt jelentette, hogy a Wehrmachton kívül minden megszállóerő (főleg a Gestapo) fölött rendelkezési joga volt. Szerepet játszott a magyar értelmiség „átvilágításában”, ismert németellenes személyek letartóztatásában (ezáltal is nyomást gyakorolva Magyarországra), valamint a zsidóság deportálásában. A Szálasi-puccs során segítséget nyújtott a nyilas hatalomátvételhez, meggátolva ezzel Magyarország kiugrását a második világháborúból.

1945-ben Salzburg közelében feladta magát az amerikai csapatoknak. A Nemzetközi Katonai Törvényszék a Wilhelmstrasse-perben 1949-ben 20 év börtönre ítélte, később büntetését felére csökkentették, majd 1951-ben szabadlábra helyezték. Ezt követően Nyugat-Németország képviselője volt az észak-franciaországi Roubaix városában székelő Pennel & Flipo cégnél. Fontosabb szerepet ezután már nem játszott, haláláig Darmstadtban élt.

  1. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. Evidence zájmových osob StB. Érdeklődésre számot tartó személyek nyilvántartása
  3. a b Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b FactGrid. DOI:10.17616/R31NJMQR. (Hozzáférés: 2025. május 18.)
  5. a b c d e f g h i j TracesOfWar. (Hozzáférés: 2025. május 18.)

További információk

szerkesztés