Edvard Kocbek

Edvard Kocbek (Sveti Jurij ob Ščavnici, 1904. szeptember 27. – Ljubljana, 1981. november 3.) szlovén író, költő, esszéista, fordító, a keresztény szocialisták tagja a Szlovén Nemzet Felszabadítási Frontjában, illetve a Szlovén Partizánok tagja. A legkiemelkedőbb szlovén nyelven író szerzők között tartják számon, és az egyik legjobb költő Prešeren után. Politikai szerepe miatt a II. világháború alatt és után az egyik legvitatottabb alak a 20. századi Szlovéniában.

Edvard Kocbek
Született	1904. szeptember 27. Sveti Jurij ob Ščavnici
Elhunyt	1981. november 3. (77 évesen) Ljubljana
Állampolgársága	jugoszláv jugoszláv Szerb–Horvát–Szlovén Királyság Ciszlajtánia
Foglalkozása	nyelvész költő politikai tiszt író fordító politikus partizán esszéíró
Iskolái	Ljubljanai Egyetem
Kitüntetései	Prešeren-díj Order "For Merit to the People" Order of Brotherhood and Unity Commemorative Medal of the Partisans of 1941 Order of the People's Liberation
Sírhelye	Žale Central Cemetery
A Wikimédia Commons tartalmaz Edvard Kocbek témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Fiatalkora és tanulmányok

Kocbek St. Georgen an der Stainz (ma Sveti Jurij) falujában született a Stájerországi Hercegségben (az akkori Osztrák-Magyar Monarchia, ma Szlovénia területén), nem messze az akkori magyar határtól, a Prlekija tájegységen. Apja, Valentin Kocbek eredetileg a szomszédos Szlovén gorice vidékéről származott, míg édesanyja, Matilda, az Ormosd melletti St. Thomas (ma Sveti Tomaž) kisvárosból származott. Miután Edvard a helyi római katolikus templom orgonistája lett, St. Georgenba költöztek. Edvard a szülők második gyermeke, három testvére volt.

Marburgban (ma Maribor) német nyelvű középiskolába járt, ahol lelkes tanúja volt annak, hogy hogyan foglalták el a várost Rudolf Maister vezetésével a szlovén önkéntesek. Ezt követően átiratkozott egy szlovén nyelvű középiskolába az akkor már Ptuj nevet viselő Pettauba. Ptuji tartózkodása alatt barátkozott össze a később szerkesztőként és papként tevékenykedő Stanko Cajnkarral és a drámaíró Ivan Mrakkal. Szlovén nyelvtanára Anton Sovre volt, aki görög nyelvről fordított, a két világháború közötti időszak legkiemelkedőbb alakja. Ő volt az első, akinek feltűnt Kocbek írói tehetsége, és bátorította, hogy írjon, és vegyen részt drámával foglalkozó körökben. Ekkor kezdődött Kocbek korai szenvedélye a francia nyelv és kultúra iránt, illetve ugyanekkor kezdett el tevékenykedni a katolikus sport klubban, az Orel-ben.

Fiatalkori tevékenysége

Miután végzett a ptuji középiskolában, beiratkozott a maribori gimnáziumba, ahol azon diákok generációjába tartozott, akik elsőként végezhették el tanulmányaikat teljes mértékben szlovén nyelven (korábban az órák egy része német nyelvű volt). Gimnáziumi évei alatt csatlakozott a fiatal keresztény szocialisták csoportjához, akik Janez Evangelist Krek (szlovén keresztényszocialista politikai aktivista) és Ivan Cankar (szociáldemokrata szerző) örökségét akarták továbbvinni. Ezt a fiatal katolikus megmozdulást a német katolikus teológus és filozófus, Romano Guardini inspirálta. Autentikusabb liturgiákra és vallásosságra törekedtek, ami a hívő ember Istennel való személyes kapcsolatán alapulna; elutasították a klerikalizmust, a szociális konzervativizmust és a kapitalizmust, és egy etikus, megújuló személyiségen alapuló új szociális rend fejlődését követelték. A csoport szlovén nevén križarji -ként ismert, a Križ na gori ("Kereszt a hegyen") folyóirat után elnevezve, melyet Anton Vodnik költő szerkesztett, aki a csoport egyik lelki vezetőjévé vált.

1925-ben Kocbek leérettségizett a maribori gimnáziumban, majd egy hosszú kirándulásra ment Olaszországba egyik közeli barátjával, Pino Mlakar-ral. Visszatérése után úgy döntött, hogy beiratkozik a maribori papi szemináriumra, ezt azonban két év után otthagyta, és beiratkozott a Ljubljanai Egyetemre, ahol francia nyelvet és irodalmat tanult. 1928-ban a Križ na gori ("Kereszt a hegyen") folyóirat főszerkesztője lett, amely ekkor Križ-re (Kereszt) változtatta a nevét. Továbbra is a fiatal katolikus mozgalom aktív tagja volt, valamint ugyanekkor publikálta első verseit a kiemelkedő katolikus kulturális magazinban, a Dom in svet -ben (Otthon és világ).

1928 és 1929 között egy évet töltött Berlinben, ahol részt vett Romano Guardini óráin, a Humboldt Egyetemen. Itt kapcsolatokat is épített a helyi baloldali, főként marxista szubkultúrákkal.

Miután visszatért Jugoszláviába és befejezte tanulmányait, általános iskolákban tanított Belováron, Horvátországban.

1931-ben ösztöndíjat kapott Lyon-ba. Párizst is meglátogatta, ahol találkozott Emmanuel Mounierrel (francia gondolkodó), aki bevezette a perszonalista filozófiába.

Élete végéig kapcsolatban maradt a francia Esprit magazin köreivel.

Miután 1932-ben visszatért Jugoszláviába, Belovárról Varasdra helyezték át (szintén Horvátország), ugyanakkor szoros kapcsolatban maradt szlovén szellemiségi körökkel. 1935-ben jelentette meg első versgyűjteményét (Zemlja), melyet a vidéki élet hódolatául szánt. Ebben az évben feleségül vette a horvát származású, varasdi Zdravka Koprivnjakot.

1936-ban visszatért Szlovéniába, és francia nyelvű professzorként tanított a tekintélyes Bežigradi nyelviskolában.

Anti-fasiszta ellenállás

1937-ben Kocbek írt egy cikket Premišljevanje o Španiji (Gondolatok Spanyolországról) címmel, amelyben a spanyol papságot támadta, amiért az Francisco Franco fasiszta erőit támogatta a spanyol polgárháború során. A cikk, amelyet a Dom in svet (Otthon és világ) című folyóiratban közöltek, botrányt okozott a szlovén katolikusok körében, amely tetőfokát azzal érte el, hogy Kocbek pozícióját maga a püspök, Gregorij Rožman ítélte el. Ennek következményeként, Kocbek a keresztény baloldal tudósító alakja lett Szlovéniában.

1938-ban Kocbek megalapított egy új folyóiratot, a Dejanje-t (Akció) , mely hamarosan Szlovénia egyik legbefolyásosabb folyóiratává nőtte ki magát.

1937 és 1941 között kétoldalú álláspontja volt a kommunizmus felé: egyrészről a bal- és jobb totalitarizmus ellen volt, másrészről kapcsolatban állt mind a szlovén kommunistákkal, mind a baloldali liberális szellemiséggel, arra törekedvén, hogy alapítsanak egy népfrontot a fasiszta fenyegetések ellen. A Szlovén Nemzet Liberális Frontjának egyik alapító tagja.

Az olasz megszállás után Kocbek csatlakozott az olasz partizánokhoz, ahol 1943-ban kénytelen volt egyetérteni a Keresztény Szocialista párt felszámolásával a Liberális Fronton belül, és el kellett ismernie Szlovénia Kommunista Pártjának abszolút elsőbbségét a Partizánokon belül.

Éppen a második világháború vége előtt szlovén miniszteri posztra jelölte Josip Broz Tito az ideiglenes jugoszláv kormányban. A háború vége után további funkciókat töltött be a kommunista rezsimen belül, azonban egyik sem járt hatalommal.

Távozása a közéletből

1951-ben Kocbek megjelentetett egy novelláskötetet Strah in pogum (Félelem és bátorság) címmel, amelyben a II. világháború alatti partizán harcok ügyeit érintette. A kommunista rezsim ezt a könyvet használta ürügyként, hogy egy hatalmas propaganda támadást indítsanak Kocbek személye ellen, ezzel arra kényszerítve, hogy teljesen visszavonuljon a közélettől, és élete végéig megfigyelés alatt álljon (1952-től). A következő évtizedben nem vállalhatott nyilvános megjelenést, könyveit és esszéit egyedül publikálhatta. Ebben az időszakban fordításból kereste bevételét. Többek között Balzac, Guy de Maupassant, Antoine de Saint-Exupéry, és Max Frisch műveit fordította.

Az elszigeteltség évei alatt a költészethez fordult, amiben a modern stílus etikai és filozófiai kérdéseit fedezte fel. 1964 után több nyilvános megjelenést vállalhatott, és 1952 után több versét is publikálhatta, első alkalommal. Későbbi modernista költészete fontos inspirációvá vált a fiatal szlovén szerzők generációja számára, olyan vezető egyéniségeket beleértve, mint Dominik Smole, Jože Snoj, Tomaž Šalamun, Marjan Rožanc és sokan mások.

A Zaliv-botrány

Az 1975-ös Zaliv-botrányt követően a kommunista rezsim egy újabb becsmérlő kampányt indított ellene. A Jugoszlávián lévő nemzetközi nyomás, főleg a német Heinrich Böll író közbelépése volt valószínűleg a fő indok, amely megvédte Kocbeket a büntetőeljárástól. 1981-ben halt meg Ljubljanában, a Žale temetőben helyezték nyugalomra.

Üldöztetés

1952-es közélettől való visszavonulása után, Kocbeket a Jugoszláv Titkos Rendőrség állandó megfigyelés alatt tartotta. Életét, (melyet 584-es számmal jelöltek) 4,268 oldalra jegyezték le 1944 és 1981 között. A titkos rendőrség 69 tisztviselője követte 1952 és 1981 között. Sok közeli barátját a rendőrség alkalmazta, hogy kémkedjenek utána. A legtöbb jelentést Jože Javoršek (esszéista) írta.

1976-ban két közelebbi barátját, Viktor Blažič-ot és Franc Miklavčič-ot letartóztatták, mondván, Kocbek titkos köréhez tartoznak. Magát Kocbeket viszont sosem tartóztatták le, habár a rendőrség számos alkalommal kihallgatta. Számos személyes aktáját ellopták, ezek sosem kerültek elő, és a lakását bedrótozták. Az 1970-es évek közepén, a lakás felújítása során kisebbik fia, Jurij Kocbek egy mikrofont talált a falban. Erről egy híres verset is írt Mikrofon a falban (Mikrofon v zidu) címmel.

Személyes élete

Edvard Kocbek házas volt, három gyermeke született. Lánya, Lučka 1973-ban, 34 évesen agyvérzés következtében meghalt. Idősebbik fia, Matjaž Kocbek (1946–2013) elismert költővé vált, fiatalabbik fia, a korábban említett Jurij Kocbek (1949–2009) pedig fotográfus és grafikus volt.

A szlovén nyelv mellett Kocbek folyékonyan beszélt németül, franciául és szerb-horvátul, tudott latinul és ógörögül is.

Örökség és megemlékezés

A 80-as, de főleg a 90-es években Kocbek irodalmi munkássága nagyérdeművé vált, írói szerepe pozitívan újraértékelődött. 1998-ban Ljubljanában (Bežigrad városrészen) utcát neveztek el róla, Celjében szintén.

2004-ben, születésnapjának századik évfordulóját számos rendezvénnyel ünnepelték, lezárván egy hivatalos állami ünnepéllyel, melynek szószólója a szlovén miniszterelnök, Anton Rop volt. A költő ülő, bronzból készült szobrát ünnepélyesen felavatták a Tivoli-tó mellett a ljubljanai Tivoli parkban. A szobrász Boštjan Drinovec.

Munkái

Költészet

• Zemlja – / "Föld" , Ljubljana: Nova založba, 1934 /
• Groza – /"Rettegés". Ljubljana: Slovenska matica, 1963/
• Poročilo: pesmi – /"Jelentés: versek"; Maribor: Založba Obzorja, 1969/
• Žerjavica – /"Parázs". Trieste: Založništvo tržaškega tiska, 1974/
• Zbrane pesmi – /"Összegyűjtött versek". Ljubljana: Cankarjeva zalozba, 1977/

Próza

• Strah in pogum: štiri novele – /"Félelem és bátorság: négy rövid történet". Ljubljana: Državna založba Slovenije, 1951/

Esszék és naplók

• Tovarišija: dnevniški zapiski od 17. maja 1942 do 1. maja 1943 – /"Elvtársiasság: naplóbejegyzések 1942. május 17-től 1943. május 1-ig.". Ljubljana: Državna založba Slovenije, 1949).
• Slovensko poslanstvo : dnevnik s poti v Jajce 1943 /"A szlovén küldetés: napló az útról Jajce-ba, 1943". Celje: Mohorjeva družba, 1964/
• Listina : dnevniški zapiski od 3. maja do 2. decembra 1943 ("A dokumentum: naplóbejegyzések 1943. május 3-tól 1943. december 2-ig. " Ljubljana: Slovenska matica, 1967).
• Eros in seksus Ljubljana: Naše tromostovje, 1970), with a preface by Franc Rode.
• Svoboda in nujnost: pričevanja "Szabadság és szükség: bizonyságok". Celje: Mohorjeva družba, 1974
• Krogi navznoter "Belső körök". Ljubljana: Slovenska matica, 1977
• Pred viharjem "Vihar előtt". Ljubljana: Slovenska matica, 1980
• Sodobni misleci "Kortárs gondolkodók". Ljubljana: Slovenska matica, 1981

Magyar fordításban

• Félelem és bátorság. Négy novella; ford. Gállos Orsolya; Forum–Európa, Újvidék–Bp., 1990
• Éjszakai ünnepély; ford. Csordás Gábor; Jelenkor, Pécs, 2006 (Kiseurópa)
• Kisfiú a fán. Dialektikus versek; vál., ford. Lukács Zsolt; Széphalom Könyvműhely, Bp., 2006 http://www.szephalom-konyvmuhely.hu/konyvek/kisfiu-fan
• Dialektika ; Az elme szabadságáról ; Változás – 2005, Lukács Zsolt
• Esedezem – fordította Lukács Zsolt, 2005
• Mikrofon a falban ; Életem – Lukács Zsolt, 2004
• A modern szlovén költészet változatai – 2005, Lukács Zsolt
• Razumnik pred odločitvijo : izbrani eseji – /Az értelmiség válaszút előtt : válogatott esszék / [fordította Gállos Orsolya]/
• Lipicanci – Novak, Boris A., Krainer, Matjaž P. F., Putrih, Boštjan
• Kakukk; Az elfelejtett lány, Sötétség, Mikrofon a falban, Képzeld, hogy e betűk itt hangjegyek; Nem szállhatok a mennybe vékonyulva... [Csordás Gábor]

Források

• Kocbek, Edvard. Slovenska književnost. Ljubljana, 1982 (Leksikoni Cankarjeve založbe).