Emmanuel Mounier

francia filozófus

Emmanuel Mounier (Grenoble, 1905. május 1.Châtenay-Malabry, 1950. március 22.) francia filozófus, a perszonalista irányzat neves képviselője, a ma is létező Esprit(en) folyóirat alapítója.

Emmanuel Mounier
Emmanuel mounier 1905–1950.jpg
Született 1905. május 1.
Grenoble
Elhunyt 1950. március 22.
Châtenay-Malabry
Állampolgársága francia
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései Paul Flat Prize (1931)
Halál okaszívinfarktus
Filozófusi pályafutása
Nyugati filozófia
20. század
Iskola/Irányzat perszonalizmus
Akikre hatott Jacques Maritain, Stjepan Tomislav Poglajen, Pierre Trudeau
Akik hatottak rá Jacques Chevalier(en), Henri Bergson, Charles Péguy,
Fontosabb művei Existentialism and Activism

ÉleteSzerkesztés

Ifjúkora és pályájaSzerkesztés

Katolikus parasztcsalád gyermeke. Felsőfokú tanulmányait először az orvosi egyetemen kezdte, de végül filozófiából államvizsgázott 1928-ban Párizsban. Filozófiai tanulmányaiban mentora Jacques Chevalier(en) filozófus volt. Nagy hatással volt rá Charles Péguy költő, aki a szocializmusból indulva talált rá a katolicizmus értékeire,[1] valamint Henri Bergson munkássága.

Katolikus elköteleződését a családi környezetből hozta magával, ami a tanulmányai során tovább mélyült. Egyetemi évei alatt katolikus közösségekhez csatlakozott, az összejöveteleken a francia katolikus megújulás lehetőségeiről tanácskoztak. Munkásságának egyik legfontosabb pontjaként, 1932 októberében megalapította az Esprit(en) folyóiratot.[2] A lap a kialakuló perszonalista filozófia irányzat műhelyévé vált. Az újság szerkesztői voltak többek között Jacques Maritain, Paul Ricœur és Denis de Rougemont(en). (Ehhez a körhöz kötődött emigrációja után Fejtő Ferenc is, aki személyes jó barátságot ápolt Mounier-vel.[3])

1935-ben megnősült, majd 1939-ben megszületett kislányukról kiderült, hogy gyógyíthatatlanul beteg (agyvelőgyulladása volt). Még ugyanebben az évben behívták katonának, segédszolgálatosnak, de 1940-ben német fogságba esett. (A fogságából írt levelek is rendíthetetlen hitéről tanúskodnak, és inkább lányuk, mint saját sorsa miatt aggódott.) Amint kiszabadult – még 1940-ben –, azonnal csatlakozott a francia ellenálláshoz. A Vichy-kormány betiltotta az Esprit folyóiratot, Mounier illegalitásba vonult, de letartoztatták és bebörtönözték. 1942-ben szabadult, ekkor családjával elhagyva Lyont Dieulefit-ben telepedett le. A második világháború végén, 1945-ben újra elindult az Esprit. Nagyon fiatalon, 45 éves korában hunyt el hirtelen, szívroham következtében.

A perszonalizmus úttörőjeSzerkesztés

Az Esprit folyóirat hasábjain a kereszténység megújításáért szállt síkra szerkesztőtársaival együtt. A katolicizmus bibliai, patrisztikus és liturgikus értékeit megőrizve a korszerősítést tűzték ki célul, amelyet majd a második vatikáni zsinat valósított meg.

Mounier elvetette a kapitalizmust és a szocializmust egyaránt, és egyfajta harmadik utat jelölt ki, a perszonalizmust. Ez az irányzat hasonlít az egzisztencializmushoz, azonban kiindulópontja nem a lét, nem is az emberi lét, hanem az emberi személy. A központban az ember áll, amely nem kizárólag társadalmilag létezik. Közösségekben, személyes interakciókban teljesedhet ki. Mounier híressé vált szállóigéje így szól: „Csak abban a mértékben létezem, amennyire más számára létezem. Létezni tehát annyi, mint szeretni.”[4] Élesen bírálta a kapitalizmus individualizmusát és a kommunista kollektivizmust. „Ezentúl az életszentség az egyetlen érvényes politika” - vallotta Mounier, amivel előrevetítette a Lumen gentium tanítását.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Rövid összefoglaló a költő életéről itt olvasható:Megszületett Charles Péguy francia költő. www.mult-kor.hu. (Hozzáférés: 2015. január 21.)
  2. A folyóirat történetéről további adatok olvashatók a következő tanulmányban:Granasztói György: Görbülő tükör - a magyar közelmúlt egy francia folyóirat lapjain. www.magyarszemle.hu. (Hozzáférés: 2015. január 21.)
  3. Kőrösi Zsuzsa: A második számú ellenség. Interjú Fejtő Ferenccel. www.beszelo.c3.hu. (Hozzáférés: 2015. január 21.)
  4. Cselényi István Gábor: A keresztény perszonalizmus és Európa. www.parochia.hu. [2015. január 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 21.)

ForrásokSzerkesztés