Egyesülés (jog)
Az egyesülés szót a jogi nyelv több, összefüggő értelemben használja:
Az egyesülési jog szerkesztés
Az egyesülési jog alkotmányjogi fogalom. Alapvető emberi-állampolgári szabadságjogot jelent társadalmi szervezetek (egyesületek, pártok, szakszervezetek, klubok, körök, érdekvédelmi szervezetek, társaságok) létrehozására és működtetésére. Az egyesülési jog szabályait törvény állapítja meg.
Az egyesülés mint jogi személy szerkesztés
Az egyesülés olyan jogi személyiséggel rendelkező kooperációs társaság, amelyet a tagok gazdálkodásuk eredményességének előmozdítására, gazdasági tevékenységük összehangolására, továbbá szakmai érdekeik képviseletére hoznak létre. Az egyesülés nem törekszik saját nyereség elérésre. Az egyesülés saját vagyonát meghaladó tartozásaiért a tagok felelnek, korlátlanul és egyetemlegesen.
Ptk. 3:368. § [Az egyesülés fogalma][1]
(1) Az egyesülés a tagok által gazdálkodásuk eredményességének előmozdítására és gazdasági tevékenységük összehangolására, valamint szakmai érdekeik képviseletére alapított, jogi személyiséggel rendelkező kooperációs társaság. Az egyesülés saját nyereségre nem törekszik; vagyonát meghaladó tartozásaiért a tagok egyetemlegesen kötelesek helytállni.
(2) Az egyesülés az összehangolási feladatok teljesítését segítő egyéb szolgáltatási és közös gazdálkodási tevékenységet (kiegészítő gazdálkodási tevékenység) is végezhet.
(3) Az egyesülésre a gazdasági társaságok közös szabályait - az e Részben foglalt eltérésekkel - megfelelően alkalmazni kell.
Gazdasági társaságok egyesülése szerkesztés
Összefoglaló szóval egyesülésnek nevezzük azt a folyamatot a gazdasági jogban, amelynek során két vagy több gazdasági társaságból egy lesz, akár új társaságként (összeolvadás), akár az egyik társaságnak a másik társaságba való beolvadásával (beolvadás).
„Beolvadás során egy vagy akár több társaság beolvad egy másik társaságba. A beolvadó jogilag megszűnik, míg a meglévő társaság cégformája megmarad. Az a társaság, amelyik változatlanul megmarad, a beolvadó társaság(ok) jogutódja lesz. A beolvadó vagyona mint egész - tehát a jogok, illetve kötelezettségek összessége - átszáll a jogutód befogadó gazdasági társaságra. A másik forma az összeolvadás, amikor az összeolvadó társaságok valamennyien megszűnnek, ám a megszűnéssel egyidejűleg egy új jogutód gazdasági társaság jön létre. Ami az "örökség" kérdését illeti: a megszűnő jogelőd cégek vagyona, jogai és kötelezettségei az összeolvadással létrejött(!) jogutód társaságra szállnak át.[2]”
Összeolvadás esetében új jogi személy jön létre és az összeolvadók megszűnnek, míg beolvadásnál csak a beolvadó szűnik meg. [3] A hatályos magyar jogban egyes jogi személyek átalakulásáról, egyesüléséről, szétválásáról szóló 2013. évi CLXXVI. törvény tartalmazza ezek szabályozását.
Források szerkesztés
- 2013. évi CLXXVI. törvény egyes jogi személyek átalakulásáról, egyesüléséről, szétválásáról
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről 3:368. §
- ↑ https://www.napi.hu/jogi_tanacsado/tarsasagok_egyesulese_beolvadas_vagy_osszeolvadas.303463.html
- ↑ https://ptk2013.hu/szakcikkek/torok-gabor-atalakulas-egyesules-szetvalas-jogutod-nelkuli-megszunes/436
Kapcsolódó irodalom szerkesztés
- Halmai Gábor: Az egyesülés szabadsága. Az egyesülési jog története, Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 1990 (East-European Non-Fiction), ISBN 963-02-8667-X