Első champagne-i csata

Az első champagne-i csata az első világháború egyik nagy csatája volt, amely 1914. december 20-án kezdődött a Franciaországban védekező német csapatok és a francia alakulatok között.

első champagne-i csata
Franciaország súlyos kudarca Champagne-ban – A nyugati front helyzete 1915-ben
Konfliktus	Nyugati front (Első világháború)
Időpont	1914. december 20. – 1915. március 20.
Helyszín	Champagne
Eredmény	döntetlen
Szemben álló felek
Franciaország Német Birodalom
Veszteségek
240 000 halott 45 000 halott
Térkép
első champagne-i csata Pozíció Franciaország térképén
é. sz. 49° 00′, k. h. 4° 30′49, 4.5
A Wikimédia Commons tartalmaz első champagne-i csata témájú médiaállományokat.

Előzmények

1914 végére a nyugati front nyugalomba jutott. A Flandriában lezajlott első ypres-i csata annyira kimerítette a harcoló feleket, hogy a nyugati fronton felhagytak a kezdeményezéssel. A francia hadvezetés csapatai megerősítésével igyekezett pótolni a veszteségeket. A németek tél közepén nehéz helyzetbe kerületek a keleti fronton, ezért csapatokat csoportosítottak át keletre. Sikerrel. A német csapatok februárban sikeres harcokat vívtak az orosz fennhatóság alatt álló Lengyelországban. Szorult helyzetbe került szövetségesük megsegítésére indították a franciák a champagne-i támadást. Céljuk volt, hogy kedvezőbb pozíciókat nyerjenek a Reims és Verdun környéki frontszakaszon, illetve hogy a németek lekötésével megakadályozzák azok csapatainak átcsoportosítását keletre és ezzel elkerüljék Oroszország súlyos vereségét.

A franciák támadását majdnem meghiúsította a németek egy kisebb áttörési akciója Soissons közelében, amelyet azonban sikerült gyorsan felszámolni.

Az I. champagne-i csata

1915. február 16-án a Reimstől délkeletre állomásozó francia tüzérség zárótüzet zúdított a német állásokra. A háború során először alkalmazták a zárótűz taktikáját, de nem értek el vele áttörést. A németek lövészárkaikban átvészelték a támadást. A zárótűz befejezése után előbújó katonáknak még elég idejük volt arra, hogy felkészüljenek a várható rohamra. Az egy hetes zárótűz után több hullámban indultak meg a szárazföldi csapatok műveletei, francia szempontból katasztrofális eredménnyel. A németek óriási veszteségeket okoztak a támadó francia gyalogságnak. A támadás egy hetében a franciáknak mindössze 2 km mélyen és 8 km szélességben sikerült beverekedni magukat a német állások közé.

A németek a csata során „csak” 45 000 embert veszítettek. Ők csaknem mindannyian a frontvonalról kerültek ki. A francia veszteség – szinte felfoghatatlan mértékű – 240 000 fő volt. Joffre a szörnyű veszteségadatok hallatán március 20-án leállíttatta a támadásokat.

Következmények

A champagne-i csata során másodszor szembesült a francia közvélemény az állóháború jelentette hihetetlen veszteségadatokkal. Franciaország teljes kudarcot vallott ebben a csatában. Nem törte át a frontot és nem sikerült megkönnyítenie orosz szövetségesének dolgát. Németország csak áprilisban a második ypres-i csata során kísérelt meg ellentámadást.

Irodalom

• Galántai József: Az első világháború; Gondolat; Budapest, 1988. 280.
• Cartographia: Történelmi világatlasz; Cartographia; Budapest 1997; 78/I. és 79/I. sz. térképek.
• Elmar Stuckmann: A XX. század krónikája (1910-'19); Officina Nova; Budapest 1995. 274-275.