Emberrablás

A büntetőjogban az emberrablás az emberi szabadság elleni bűncselekmény. Emberrablás bűntettét követi el, aki mást személyi szabadságától erőszakkal, avagy élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel, illetve védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotát kihasználva megfoszt, és szabadon engedését követelés teljesítésétől teszi függővé.[1]

A magyar szabályozás szerkesztés

A hatályos magyar szabályozást a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 190. §-a tartalmazza.

190. § (1) Aki mást személyi szabadságától

a) erőszakkal, illetve az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel vagy

b) védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotba helyezésével vagy ilyen állapotát kihasználva

megfoszt, és szabadon bocsátását követelés teljesítésétől teszi függővé, bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha az emberrablást

a) tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére,

b) bűnszövetségben,

c) fegyveresen,

d) felfegyverkezve vagy

e) hivatalos személy vagy külföldi hivatalos személy ellen, e minőségére tekintettel

követik el.

(3) A büntetés öt évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha az emberrablást

a) tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére,

b) különösen súlyos hátrányt okozva vagy

c) halált okozva

követik el.

(4) A büntetés tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha az emberrablás szándékos emberölést is megvalósít.

(5) Aki emberrablásra irányuló előkészületet követ el, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(6) Korlátlanul enyhíthető annak a büntetése, aki az emberrablást - mielőtt abból súlyos következmény származott volna - önként abbahagyja.

Elkövető szerkesztés

A bűncselekmény elkövetője tettesként bárki lehet.

Passzív alanya szerkesztés

Az emberrablás passzív alanya bármely természetes személy lehet. Az emberrablás passzív alanya, a túsz személye azonban tipikusan nem egyezik meg azzal a személlyel, akihez a követelést intézik.

Elkövetési magatartás szerkesztés

Az emberrablást egyrészt erőszak vagy élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetés alkalmazásával, másrészt pedig védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotba helyezéssel, illetve ennek az állapotnak a kihasználásával lehet elkövetni.

Elkövetési mód szerkesztés

Eredmény szerkesztés

Lásd még szerkesztés

Hivatkozások szerkesztés

  • Nagy Ferenc (szerk.): A magyar büntetőjog különös része, HVG-ORAC, Budapest, 2009, ISBN 978-963-258-067-8
  • Karsai Krisztina, Szomora Zsolt, Vida Mihály: Anyagi büntetőjog Különös rész I., Iurisperitus Bt., Szeged, 2013, ISBN 978-963-08-7070-2
  • Busch Béla (szerk.): Büntetőjog II. Különös rész, HVG-ORAC, Budapest, 2014, ISBN 978-963-258-254-2

További információk szerkesztés

  • Nemzeti Jogszabálytár
  • Sabine Dardenne: Tizenkét éves voltam, felültem a biciklimre, elindultam az iskolába, és... Dokumentumregény; ford. Takács Márta; IKAR, Bratislava, 2005
  • Allan Hall–Michael Leidig: Lány a pincében. Natascha Kampusch története; ford. Bíró Júlia; Partvonal, Bp., 2007
  • Natascha Kampusch: 3096 nap; közrem. Heike Gronemeier, Corinna Milborn, ford. Bán Zoltán András; Scolar, Bp., 2010
  • Kate McCann: Madeleine. Kislányunk eltűnése és máig tartó keresése; ford. Kőrös László; Scolar, Bp., 2011
  • Paul Fischer: Kim Dzsongil bemutatja. Észak-Korea és a világ legvakmerőbb emberrablásának hihetetlen és igaz története; ford. Izing Róbert; HVG Könyvek, Bp., 2016

Jegyzetek szerkesztés

  1. 2012. évi C. törvény 190. § (1) bekezdés és 1978. évi IV. törvény 175/A § (1) bekezdés