Emresz Károly

Bánhalmai Emresz Károly (Modor, 1814. január 14. – Sopron, 1891. január 30.) orvos.

Emresz Károly
Született	1814. január 14. Modor
Elhunyt	1891. január 30. (77 évesen) Sopron
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	orvos
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Atyja Emresz Márton iparos és később városi tanácsos volt és mindkét fiát (Károlyt és Mártont) orvosdoktornak nevelte (utóbbi pozsonyi orvos). Emresz Károly iskoláit szülővárosában kezdte és a Pozsonyi Evangélikus Líceumban folytatta. Az orvosi tanulmányokat Bécsben végezte, ahol 1838. november 28.-án orvosdoktorrá avatták. Még ugyanazon évben Sopronban telepedett meg, hol keresett orvossá lett. 1856-tól 1861-ig városi főorvos volt. Ötvenéves orvosi jubileuma alkalmával Ferenc József magyar nemességet adományozott neki és utódainak.

Munkái

• Dissertatio inaug.-chemica exhibens analyses praecipuorum fontium medicatorum Hungariae. Viennae, 1838.

Orvosi értekezéseket írt leginkább a külföldi szaklapokba.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.  

További információk

• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János