Ennodius
Ennodius, teljes nevén Magnus Felix Ennodius (Arles, 473 – Pavia, 521. július 17.) paviai püspök, egyben a kora középkor jelentős egyházi írója. Nagy számú levele mellett szent-életrajzai, epigrammái, himnuszai, dicsőítő beszéde és egyéb alkotásai maradtak fent az utókorra.
Ennodius | |
Élete | |
Születési név | Magnus Felix Ennodius |
Született | 473 Arles |
Elhunyt | 521. július 17. (48 évesen) Pavia |
Nemzetiség | galliai |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | levél, dicsőítő beszéd, életrajz, epigramma, himnusz |
Fontosabb művei | Epistolae Panegyricus dictus Theoderico Libellus pro synodo Paraenesis |
Élete
szerkesztésEnnodius 473-ban[1][2] (esetleg 474-ben[2]) született, szülőhelye Arles vagy Milánó.[1] Szüleit korán elvesztette, ezért a Gallia cisalpinai nagynénjéhez költözött át. Később Páduában tanult, majd nagynénje halála után[3] 16 éves korában, 489-ben feleségül vett egy gazdag leányt. A felesége révén nagyon belemerült a világi dolgokba, de később egy betegség hatására Istennek szentelte életét, neje pedig apáca lett.[1]
Egy befolyásos rokona, Faustus konzul Epifanius paviai püspökhöz küldte.[3] Ennodiust 494-ben pappá szentelték,[1] és ebben az évben részt vett Epifanius kisíretében Gundobad burgund királyhoz.[3] Epifanius halála után, valamikor 496–499 között Laurentius milánói püspökhöz került, majd 501–502 körül diakónussá szentelték.[3] Nagy tiszteletben állt a korabeli egyházban, mert a törvényes pápát, Szümmakhoszt védelmezte az 502-es egyházi zsinaton az ellenpápa Lőrinccel szemben.[3] Ezzel kapcsolatban jelent meg híres Synodus palmaris című műve.[1]
513-ban páviai püspökké választották.[3] Még ebben az évben egy újabb betegség hatására teljesen felhagyott az irodalom művelésével, és a püspökség gyakorlati teendőire összpontosította figyelmét. 515-ben és 517-ben Hormiszdasz pápa megbízásából Konstantinápolyban járt I. Anasztasziosz bizánci császárnál békekövetként[3] az Akakiosz-féle hitszakadás felszámolására. Törekvése nem járt sikerrel.[2] Sírfelirata szerint 521. július 17-én hunyt el.[3] Nem volt még 50 éves.
Művei
szerkesztésEnnodius nem hosszú élete alatt sok művet írt, melyek némelyikében – mint azt egyes kutatók különös előszeretettel hangsúlyozzák, – pogány felfogásbeli árnyalatok is észrevehetőek. Ennek ellenére kijelenthető, hogy bár Ennodiusra hatottak az ókori latin írók, költők, ő maga keresztény költőként, íróként tartotta számon magát.[4]
A Patrologia Latina a következő felosztásban tárgyalja alkotásait:[3]
- Epistolae – Levelek. A 297 darab[2] különféle levél nemritkán magas állású egyházi és világi személyekhez szól. Az elegáns stílusú alkotások típusai: a) kérő, b) köszönő, c) ajánló, és d) szerencsekívánatot kifejező levelek.[5] A levelek fontos forrást képeznek a korszak politikai és világtörténetére nézve.[2]
- Opuscula – Kisebb művek:[6]
- Panegyricus dictus Theoderico – Theuderich keleti gót királya mondott dicsőítő beszéd. Abból az alkalomból született, hogy 507-ben egyik rendeletével Theuderich jóváhagyta a pápavédő római zsinat határozatait – megszüntetve az ellenpápa miatti egyházszakadást.[7]
- Libellus pro synodo – Könyvecske a zsinatért. A híres Szümmakhosz pápa érdekében írt védőirat.[8]
- Vita Epifani – Epifanius élete. Ennodius mesterének, Epifanius paviai püspöknek dolgozta fel az életét a műben.[9]
- Vita Antoni – Antal élete. Egy szent életű Lérins-i szerzetes élettörténete.[2]
- Eucharisticum – Hálaadás. Ennodius betegségének és megtérésének története – Szent Ágoston hátására[2] – vallomásszerű imádságos keretben.[10]
- Paraenesis – Buzdítás, eredeti címén a kéziratokban Ennodius Ambrosuio et Beato (Ennodius Ambrosiusnak és Beatusnak), a Parainesis címet a mű első kiadója, Sirmondus adta neki 1611-ben. A mindössze 26 paragrafus (az MGH-ban 6 oldal) terjedelmű kis írás 5 része: I. Bevezetés; II. Isten és az embertársak tisztelete, az erények: hit, remény, szeretet; III. a grammatika szerepe az oktatásban: a nyelvi szépség kialakítása; IV. a retorika jelentősége: gazdagságot és rendet teremt a társadalmi életben. V. Befejezés. A mű érdekessége, hogy próza és vers (menipposzi szatíra váltakozik benne).[11]
- Praeceptum de cellulanis – Utasítás a remetékről
- Petitorium – Kérelem
- Benedictio cerei I – A gyertya megáldása I.
- Benedictio cerei II – A gyertya megáldása II.
- Dictiones – Mintabeszédek. A 28 darab beszédben Ennodius különféle témakörökről értekezik.[2]
- Carmina – Versek. Sirmondus 1611-es kiadásban 2 könyvbe lettek összegyűjtve: az I. könyv 21 hosszabb költeményt, a II. könyv 151 epigrammát tartalmaz. Az epigrammák egyaránt tartalmaznak keresztény és pogány tematikájú – néhol illetlen[2] – gondolatokat. Hosszabb versei is változatosak: Faustus költészetét magasztalja, leírja Briaconi útját, megfesti a medréből kilépő Pó folyót.[12]
- Hymni – Himnuszok. 12 himnusza ismert Ennodiusnak: 1. Esti himnusz; 2. Himnusz szomorúság idején; 3. Himnusz Szent Cipriánról; 4. Pünkösdi himnusz; 5. Himnusz Szent Istvánról; 6. Himnusz Szent Ambrusról; 7. Himnusz az Úr mennybemeneteléről; 8. Himnusz Szent Euphémiáról; 9. Himnusz Szent Nazariusról; 10. Himnusz Szűz Máriáról; 11. Himnusz Szent Mártonról; 12. Himnusz Szent Dénesről.[13]
Ennodius műveit először 1569-ben, Bázelben nyomtatták ki.[1]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c d e f Pallas, i. h.
- ↑ a b c d e f g h i Altaner, i. m., 260. o.
- ↑ a b c d e f g h i Adamik, i. m., 35–36. o.
- ↑ Adamik, i. m., 58. o.
- ↑ Adamik, i. m., 37–39. o.
- ↑ Adamik, i. m., 39. o.
- ↑ Adamik, i. m., 43–44. o.
- ↑ Adamik, i. m., 42. o.
- ↑ Adamik, i. m., 40. o.
- ↑ Adamik, i. m., 44–45. o.
- ↑ Adamik, i. m., 47. o.
- ↑ Adamik, i. m., 49–52. o.
- ↑ Adamik, i. m., 59. o.
Magyar nyelvű kiadások
szerkesztésJelenleg nem létezik magyar nyelven teljes – még kevésbé kritikai teljes – Ennodius életműkiadás. Alkotásaiból hosszabb rövidebb személvények jelentek meg Adamik Tamás Latin irodalom a kora középkorban: 6–8. század című művében (37–61. o.), illetve lefordították:
- himnuszait – Ennodius himnuszai (ford., bev., jegyz. Kóczán András Imre) IN: Magyar Egyházzene XI (2003/2004) 53–69. o.
- dicsőítő beszédét – Magnus Felix Ennodius: Theoderich Panegyricusa I–XXI. (közreadja: Németh Tas László), GeniaNet Kiadó, 2006. online kiadvány
Művei a Patrologia Latina-ban
szerkesztés- Jacques Paul Migne (szerk.). 63. kötet, Patrologia Latina ( → hely: Patristica.net) (1841–1855). Hozzáférés ideje: 2016. szeptember 14.
Források
szerkesztés- Adamik Tamás: Latin irodalom a kora középkorban: 6–8. század. Budapest: Kalligram. 2014. ISBN 978-80-8101-821-3
- Altaner Bertold: Ókeresztény irodalomtörténet: Patrologia. Budapest: Szent István-Társulat. 1947.
- Bokor József (szerk.). Ennodius, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2016. szeptember 1.