Főmenü megnyitása

Erdei őselefánt

fosszilis emlősfaj

Az erdei őselefánt (Palaeoloxodon antiquus, korábban Elephas antiquus) az emlősök (Mammalia) osztályának ormányosok (Proboscidea) rendjébe, ezen belül az elefántfélék (Elephantidae) családjába tartozó fosszilis faj.

Infobox info icon.svg
Erdei őselefánt
Evolúciós időszak: Középső - késő pleisztocén
Az állat koponyája agyarakkal és egy modell
Az állat koponyája agyarakkal és egy modell
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Afrotheria
Rend: Ormányosok (Proboscidea)
Alrend: Elefántalakúak (Elephantiformes)
Csoport: Elephantimorpha
Csoport: Elephantida
Öregcsalád: Elephantoidea
Család: Elefántfélék (Elephantidae)
Nem: Palaeoloxodon
Matsumoto, 1924
Faj: P. antiquus
Tudományos név
Palaeoloxodon antiquus
(Falconer & Cautley, 1847)
Szinonimák
  • Elephas antiquus Falconer & Cautley, 1847
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Erdei őselefánt témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei őselefánt témájú kategóriát.

2016-ban, miután nukleinsavas DNS-vizsgálatokat végeztek az élő és kihalt elefántfélék között, a genetikusok rájöttek, hogy a Palaeoloxodonták valójában a Loxodontákal és nem pedig az Elephasokkal állnak közelebbi rokonságban.[1][2][3]

Tartalomjegyzék

ElőfordulásaSzerkesztés

 
Az erdei őselefánt rekonstrukciója

Az erdei őselefánt családjának egyik európai és nyugat-ázsiai képviselője volt, a középső és késő pleisztocén korokban, körülbelül 781 000-50 000 vagy talán 30 000 évvel ezelőtt.[4][5] Egyes őslénykutató szerint, a rokon ázsiai Palaeoloxodon namadicus, az erdei őselefánt, egyik alfaja vagy változata.

Meglehet, hogy a ciprusi törpe elefánt (Palaeoloxodon cypriotes) az erdei őselefántból fejlődött ki.

MegjelenéseSzerkesztés

Az állat körülbelül 3,81–4,2 méter marmagasságú és 11,3–15 tonna tömegű lehetett.[6] Hosszú agyarainak végei kissé felfelé görbültek.[7] A mai elefántoktól eltérően, az erdei őselefántnak hosszabb lábai voltak.

ÉletmódjaSzerkesztés

Az erdei őselefánt a feltételezések szerint az erdőket kedvelte. A jégkorszakok közötti melegebb időszakokban élt nagyobb számban. Meglehet, hogy a jégkorszakok alatt délebbre költözött. A heidelbergi ember (Homo heidelbergensis) vadászhatott erre az állatra.

JegyzetekSzerkesztés

  1. (2016. szeptember 16.) „Elephant history rewritten by ancient genomes”. Nature. DOI:10.1038/nature.2016.20622.  
  2. (2007) „Relationships within the Elephantinae using hyoid characters”. Quaternary International 169-170, 174. o. DOI:10.1016/j.quaint.2007.02.003.  
  3. Palaeloxodon cypriotes, the dwarf elephant of Cyprus: Size and scaling comparisons with P. falconeri (Sicily-Malta) and mainland P. antiquus (PDF Download Available). researchgate. (Hozzáférés: 2017. január 9.)
  4. Arcà A. 2014, Elephas antiquus depicted at Vermelhosa rock art? TRACCE Online Rock Art Bulletin, 31. Accessed at 23 November 2014 from http://www.rupestre.net/tracce/?p=7425.
  5. Cardoso J.L. 1993, Contribuição para o conhecimento dos grandes mamíferos do Plistocénico Superior de Portugal, Oeiras.
  6. Larramendi, A. (2016). „Shoulder height, body mass and shape of proboscideans”. Acta Palaeontologica Polonica 61. DOI:10.4202/app.00136.2014.  
  7. R. D. E. McPhee Extinctions in Near Time: Causes, Contexts, and Consequences p.262

ForrásokSzerkesztés

  • BBC News. 2004. Stone Age elephant remains found. Downloaded at 2 July 2006 from http://news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/england/kent/3821527.stm.
  • Masseti, M. 1994. On the Pleistocene occurrence of Elephas (Palaeoloxodon) antiquus in the Tuscan Archipelago, Northern Tyrrhenian Sea (Italy). Hystni, 5: 101-105. Online pdf
  • Shoshani, J., N. Goren-Inbar, R. Rabinovich. 2001. A stylohyoideum of Palaeoloxodon antiquus from Gesher Benot Ya’aqov, Israel: morphology and functional inferences. The World of Elephants - International Congress, Rome 2001. pp 665–667. Online pdf
  • Wenban-Smith, F.F. & Bridgland, D.R. 1997. Newly discovered Pleistocene deposits at Swanscombe: an interim report. Lithics 17/18: 3–8.
  • Wenban-Smith, F.F. & Bridgland, D.R. 2001. Palaeolithic archaeology at the Swan Valley Community School, Swanscombe, Kent. Proceedings of the Prehistoric Society 67: 219–259.
  • Wenban-Smith, F.F., P. Allen, M. R. Bates, S. A. Parfitt, R. C. Preece, J. R. Stewart, C. Turner, J. E. Whittaker. 2006. The Clactonian elephant butchery site at Southfleet Road, Ebbsfleet, UK. Journal of Quaternary Science. Volume 21, Issue 5, p 471-483.

FordításSzerkesztés