Főmenü megnyitása

Az erdei szamóca vagy szamóca, földi eper[1] (Fragaria vesca) a rózsafélék (Rosaceae) családjának Fragaria nemzetségébe tartozó, a termesztett eperénél kisebb, de ahhoz hasonlóan ízletes gyümölcsöt termő, Magyarországon is őshonos növény. A Fragaria nemzetségnek az erdei szamócán kívül még két faja él hazánkban, ezeket gyakran (tévesen) szintén erdei szamócának nevezik. Diploid kromoszómaszámú faj.

Infobox info icon.svg
Erdei szamóca
Az erdei szamóca jellegrajza.
Az erdei szamóca jellegrajza.
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Rózsavirágúak (Rosales)
Család: Rózsafélék (Rosaceae)
Alcsalád: Rosoideae
Nemzetség: Eper (Fragaria)
Faj: F. vesca
Tudományos név
Fragaria vesca
L.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Erdei szamóca témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei szamóca témájú médiaállományokat és Erdei szamóca témájú kategóriát.

Tartalomjegyzék

JellemzőiSzerkesztés

Gyöktörzsén hármasan összetett tojásdad, fűrészes szélű levelek vannak, valamint hosszú, legyökerező indákat fejleszt. Tőkocsányán bogas virágzatot hoz. Áprilistól júliusig virágzik.[2] Virágai öt fehér sziromlevélből állnak, melyek érintkeznek egymással. Levelei világoszöld színűek, fonákjuk selymesen szőrös, szélükön durván fűrészesek, hármasan összetettek.[2] A csészelevél éréskor elálló, nem simul a termésre. A termés csoportos aszmag. A vacokról könnyen leváló gyümölcs színe piros.[3]

Erdőszéleken, erdei tisztásokon, útszéleken fordul elő, majdnem egész Európában és Ázsiában megtalálható. E növényfaj előfordul a Bükk-vidéken.[4][5]

 
Erdei szamóca
 
Virág
 
Gyümölcsök

FelhasználásaSzerkesztés

Az erdőkben növő szamócát, mint a kertekben is bőven termő, a levegőt átható illattal betöltő, sokoldalúan felhasználható növényt régen a tündérekkel hozták kapcsolatba. Később Szűz Mária oltalmába ajánlották.

Szárított levelét teakeverékekhez keverve gyógyfűteák íz-, és illatjavítója. Gyümölcse frissen, tejszínhabbal tálalva nagyon finom, de dzsemnek és sütemények készítésére is használjuk.

A levél szárításakor ügyelni kell arra, hogy a fonnyadó levelekben káros anyagok keletkeznek, amely csak a száraz levelekből tűnik el.

Vasat (Fe), 9 g fehérjét, 6 g növényi zsírt, 72 g szénhidrátot, 7 g szerves sót, 8 g rostanyagot tartalmaz kilogrammonként.

HatóanyagaiSzerkesztés

Levelei flavonoidokat (kvercetint), cserzőanyagokat (ellagitanninokat), kávésav származékokat,[6] citrált, triterpén-alkoholt, nyomokban illóolajat tartalmaznak. Termésének magas a C-vitamin tartalma (100 g termésben 60 mg), valamint ásványi anyagok (kalcium, kálium, magnézium, mangán, vas, cink található benne.[7]

GyógyhatásaiSzerkesztés

Főzetét szájnyálkahártya-gyulladás[6] és fogínysorvadás,[7] teáját gyomor-, és bélpanaszok, hasmenés,[6] aranyér esetén használják. Segít vérszegénység, fáradékonyság, máj, lép, epe működési zavarok ellen. Fagyási sérülésekre szárított terméséből hatásos szer készíthető.[7]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Priszter 1999, 378. o.
  2. a b Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 144. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8
  3. Penszka K. (szerk.). A hajtásos növények ismerete. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 88. o. (2001). ISBN 963 19 2183 2 
  4. Varázslatos karsztvidék. lithosphera.hu. (Hozzáférés: 2017. március 22.)
  5. A Woodsia ilvensis (L.) R. Br. ˙j előfordulása az Eperjesi Tokaji-hegységben. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 22.)
  6. a b c Szamóca, erdei. hazipatika.com
  7. a b c Szamóca, erdei. hazipatika.com, 2013. május 28. [2016. augusztus 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. augusztus 31.)

ForrásSzerkesztés

További információkSzerkesztés