Wikipédia

Ernst Peterson-Särgava

észt író

Ernst Peterson-Särgava, 1935-ig Ernst Peterson valamint Karl Ernst Petersen (Vändra, 1868. április 29. – Tallinn, 1958. április 12.) észt író.

Ernst Peterson-Särgava
Született1868. április 29.
Vändra Rural Municipality
Elhunyt1958. április 12. (89 évesen)[1][2]
Tallinn
Állampolgársága
Foglalkozása
Kitüntetései
  • Méltóság Érdemrendje
  • Fehér Csillag érdemrend 3. osztálya
  • 5th Class of the Order of the Cross of the Eagle
  • Az Észt SZSZK népi írója (1957)
SírhelyeMetsakalmistu
A Wikimédia Commons tartalmaz Ernst Peterson-Särgava témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

szerkesztés

Apja tanár volt. Eleinte apja tanította, 1878 és 1883 közt Vändrában és Toriban járt iskolába, majd három éven át apját segítette tanári munkájában. 1886 és 1889 közt a tartui orosz nyelvű tanári főiskola hallgatója volt. 1889 és 1891 közt a vändrai járási iskola segédtanítója volt, 1891-ben a sindii iskola segédtanítója lett. Ezután éveken át Észtország különböző iskoláiban tanított.

1906-től a második világháború végéig Tallinnban az észt nyelv tanára volt.[3] Politikai tevékenységet is kifejtett, 1907–1918 közt, valamint 1930–1933 közt a tallinni városi tanács tagja volt. 1938-ban az észt államgyűlésbe (észt nyelven: Riigivolikogu) is beválasztották. A Särgava írói álnevet 1935-ben vette fel egyik őse vändrai gazdaságának neve után.[4]

Iskolás korában komoly hatást gyakoroltak rá Carl Robert Jakobson írásai. Az íróval többször is személyesen találkozott, mivel apja ismerőse volt.[5] Ez magyarázza azt a társadalmi elkötelezettséget, amely későbbi munkásságára jellemző. Első publikációi versek és fordítások voltak, amelyek 1887-től az Olevik című lapban jelentek meg. Első prózai munkája, a Nälg című allegorikus mese szintén az Olevikben jelent meg 1890-ben.

Első önálló kötete 1895-ben került az olvasók elé. Nem sokkal ezután mutatta be legfontosabb kiadványát, az eredetileg évkönyvnek tervezett Paisedet, amelynek három száma jelent meg 1899 és 1901 közt. A kiadvány józan, naturalisztikus történeteket tartalmazott, s a kortárs észt társadalom árnyoldalait mutatta be. Foglalkozott a parasztok kizsákmányolásával, a vidéki lakosság nyomorúságát istentelenségükkel magyarázni akaró lelkészek képmutatásával, stb.

Az író így a korai kritikai realizmus fontos képviselőjévé vált Észtországban, Eduard Vilde mellett ő volt "talán a legszembetűnőbb jelenség".[6] Kezdetben valóban sokat hasonlították Vildéhez, különösen Friedebert Tuglas elemezte 1909-es terjedelmes esszéjében kettejük munkásságát. Petersont sértette, hogy ebben a munkában nagyon kritikusan ítélték meg írói tevékenységét, feltehetően ez volt az oka annak, hogy egyre kevesebbet publikált, s ahogy idősödött úgy szentelte inkább a pedagógiának magát. Számos tankönyv szerzője volt. Kiadott néhány színdarabot illetve mesekönyvet is. Élete vége felé egy nagyívű, az 1840-es és 1850-es évekkel foglalkozó történelmi regény írásába kezdett, amelyet már nem tudott befejezni. A munka posztumusz jelent meg 1968-ban Olev Jõgi szerkesztésében Lähme linna kirjutama, oma elu kergendama címen.

Válogatott munkái

szerkesztés
  • Ei iialgi! Rakvere, N. Erna, 1895
  • Paised 1-3 Rakvere, N. Erna, 1899-1901
  • Rahva-valgustaja Jurjev, Uudised, 1904
  • Elsa Tallinn, M. Schiffer, 1907
  • Ennemuistsed jutud lastele Tallinn, E. Peterson, 1909
  • Ennemuistsed jutud Reinuvaderist rebasest Tallinn, E. Peterson, 1911
  • Jutustused Tallinn, Mõte, 1916
  • Sõnajala õis. Näidend 3 waatuses Tallinn, Eestimaa Kooliõpetajate VA Selts, 1920
  • Uus miniister. Näidend 3 waatuses Tallinn, Kool, 1922
  • Kogutud teosed 1-3 Tartu, Tallinn, Loodus, 1938-1939
  • Lähme linna kirjutama, oma elu kergendama 1-2 Tallinn: Eesti Raamat, 1968

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Eesti biograafiline andmebaas ISIK (észt nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ BnF források (francia nyelven)
  3. ↑ Eesti kirjanike leksikon. Koostanud Oskar Kruus ja Heino Puhvel. Tallinn: Eesti Raamat 2000, S. 559–560.
  4. ↑ Richard Alekõrs: E. Peterson-Särgava. Elu ja looming'. Tallinn: Eesti Riiklik Kirjastus 1963, S. 9.
  5. ↑ Richard Alekõrs: E. Peterson-Särgava. Elu ja looming'. Tallinn: Eesti Riiklik Kirjastus 1963, S. 22–23.
  6. ↑ Cornelius Hasselblatt: Geschichte der estnischen Literatur. Von den Anfängen bis zur Gegenwart. Berlin, New York: Walter de Gruyter 2006, S. 330.

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Ernst Peterson-Särgava című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

szerkesztés
  • A tallinni reáliskola honlapja
  • Särgava adatlapja az Eesti biograafiline andmebaas ISIK portálon Archiválva 2020. augusztus 14-i dátummal a Wayback Machine-ben
  • Cornelius Hasselblatt: Geschichte der estnischen Literatur. Von den Anfängen bis zur Gegenwart. Berlin, New York: Walter de Gruyter, 2006, (ISBN 3-11-018025-1) 330. oldal
  • Friedebert Tuglas: Eduard Wilde ja Ernst Peterson megjelent: Noor-Eesti III. Tartu: Noor-Eesti, 1909, 113–194. oldalak
  • V. Alto: Ernst Petersoni elu ja looming. Tartu: Loodus, 1934 (Keel ja Kirjandus 9)
  • Paul Ambur: Ernst Särgava loomingu probleemistikust. Tartu / Tallinn: Kirjastus osaühisus 'Loodus', 1939
  • Richard Alekõrs: E. Peterson-Särgava. Elu ja looming. Tallinn: Eesti Riiklik Kirjastus, 1963 (Eesti kirjamehi)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ernst_Peterson-Särgava&oldid=27219632”