Wikipédia

Ernst Peterson-Särgava

észt író

Ernst Peterson-Särgava, 1935-ig Ernst Peterson valamint Karl Ernst Petersen (Vändra, 1868. április 29. – Tallinn, 1958. április 12.) észt író.

Ernst Peterson-Särgava
Született 1868. április 29.
Vändra Rural Municipality
Elhunyt 1958. április 12. (89 évesen)[1][2]
Tallinn
Állampolgársága
Foglalkozása
Kitüntetései
  • Méltóság Érdemrendje
  • Fehér Csillag érdemrend 3. osztálya
  • 5th Class of the Order of the Cross of the Eagle
  • Az Észt SZSZK népi írója (1957)
Sírhelye Metsakalmistu
A Wikimédia Commons tartalmaz Ernst Peterson-Särgava témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

ÉleteSzerkesztés

Apja tanár volt. Eleinte apja tanította, 1878 és 1883 közt Vändrában és Toriban járt iskolába, majd három éven át apját segítette tanári munkájában. 1886 és 1889 közt a tartui orosz nyelvű tanári főiskola hallgatója volt. 1889 és 1891 közt a vändrai járási iskola segédtanítója volt, 1891-ben a sindii iskola segédtanítója lett. Ezután éveken át Észtország különböző iskoláiban tanított. 1906-től a második világháború végéig Tallinnban az észt nyelv tanára volt.[3] Politikai tevékenységet is kifejtett, 1907–1918 közt, valamint 1930–1933 közt a tallinni városi tanács tagja volt. 1938-ban az észt államgyűlésbe (észt nyelven: Riigivolikogu) is beválasztották. A Särgava írói álnevet 1935-ben vette fel egyik őse vändrai gazdaságának neve után.[4]

Iskolás korában komoly hatást gyakoroltak rá Carl Robert Jakobson írásai. Az íróval többször is személyesen találkozott, mivel apja ismerőse volt.[5] Ez magyarázza azt a társadalmi elkötelezettséget, amely későbbi munkásságára jellemző. Első publikációi versek és fordítások voltak, amelyek 1887-től az Olevik című lapban jelentek meg. Első prózai munkája, a Nälg című allegorikus mese szintén az Olevik-ben jelent meg 1890-ben. Első önálló kötete 1895-ben került az olvasók elé. Nem sokkal ezután mutatta be legfontosabb kiadványát, az eredetileg évkönyvnek tervezett Paised-et, amelynek három száma jelent meg 1899 és 1901 közt. A kiadvány józan, naturalisztikus történeteket tartalmazott, s a kortárs észt társadalom árnyoldalait mutatta be. Foglalkozott a parasztok kizsákmányolásával, a vidéki lakosság nyomorúságát istentelenségükkel magyarázni akaró lelkészek képmutatásával, stb. Az író így a korai kritikai realizmus fontos képviselőjévé vált Észtországban, Eduard Vilde mellett ő volt "talán a legszembetűnőbb jelenség".[6] Kezdetben valóban sokat hasonlították Vildéhez, különösen Friedebert Tuglas elemezte 1909-es terjedelmes esszéjében kettejük munkásságát. Petersont sértette, hogy ebben a munkában nagyon kritikusan ítélték meg írói tevékenységét, feltehetően ez volt az oka annak, hogy egyre kevesebbet publikált, s ahogy idősödött úgy szentelte inkább a pedagógiának magát. Számos tankönyv szerzője volt. Kiadott néhány színdarabot illetve mesekönyvet is. Élete vége felé egy nagyívű, az 1840-es és 1850-es évekkel foglalkozó történelmi regény írásába kezdett, amelyet már nem tudott befejezni. A munka posztumusz jelent meg 1968-ban Olev Jõgi szerkesztésében Lähme linna kirjutama, oma elu kergendama címen.

Válogatott munkáiSzerkesztés

  • Ei iialgi! Rakvere, N. Erna 1895.
  • Paised 1-3 Rakvere, N. Erna 1899-1901.
  • Rahva-valgustaja Jurjev, Uudised 1904.
  • Elsa Tallinn, M. Schiffer 1907.
  • Ennemuistsed jutud lastele Tallinn, E. Peterson 1909.
  • Ennemuistsed jutud Reinuvaderist rebasest Tallinn, E. Peterson 1911.
  • Jutustused Tallinn, Mõte 1916.
  • Sõnajala õis. Näidend 3 waatuses Tallinn, Eestimaa Kooliõpetajate VA Selts 1920.
  • Uus miniister. Näidend 3 waatuses Tallinn, Kool 1922.
  • Kogutud teosed 1-3 Tartu, Tallinn, Loodus 1938-1939.
  • Lähme linna kirjutama, oma elu kergendama 1-2 Tallinn: Eesti Raamat 1968.

JegyzetekSzerkesztés

  1. ↑ Eesti biograafiline andmebaas ISIK (észt nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ BnF források (francia nyelven)
  3. ↑ Eesti kirjanike leksikon. Koostanud Oskar Kruus ja Heino Puhvel. Tallinn: Eesti Raamat 2000, S. 559–560.
  4. ↑ Richard Alekõrs: E. Peterson-Särgava. Elu ja looming'. Tallinn: Eesti Riiklik Kirjastus 1963, S. 9.
  5. ↑ Richard Alekõrs: E. Peterson-Särgava. Elu ja looming'. Tallinn: Eesti Riiklik Kirjastus 1963, S. 22–23.
  6. ↑ Cornelius Hasselblatt: Geschichte der estnischen Literatur. Von den Anfängen bis zur Gegenwart. Berlin, New York: Walter de Gruyter 2006, S. 330.

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Ernst Peterson-Särgava című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

ForrásokSzerkesztés

  • A tallinni reáliskola honlapja
  • Särgava adatlapja az Eesti biograafiline andmebaas ISIK portálon
  • Cornelius Hasselblatt: Geschichte der estnischen Literatur. Von den Anfängen bis zur Gegenwart. Berlin, New York: Walter de Gruyter 2006, (ISBN 3-11-018025-1) 330. oldal
  • Friedebert Tuglas: Eduard Wilde ja Ernst Peterson megjelent: Noor-Eesti III. Tartu: Noor-Eesti 1909, 113–194. oldalak
  • V. Alto: Ernst Petersoni elu ja looming. Tartu: Loodus 1934. (Keel ja Kirjandus 9)
  • Paul Ambur: Ernst Särgava loomingu probleemistikust. Tartu / Tallinn: Kirjastus osaühisus 'Loodus' 1939.
  • Richard Alekõrs: E. Peterson-Särgava. Elu ja looming. Tallinn: Eesti Riiklik Kirjastus 1963. (Eesti kirjamehi)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ernst_Peterson-Särgava&oldid=25678861”