Erzherzog Albrecht-Bahn

Az Erzherzog Albrecht-Bahn (EAB; lengyelül: Kolej Arcyksięcia Albrechta) egy egykori vasúttársaság volt az Osztrák-Magyar Monarchiában, melynek vonalai a mai Ukrajna területén voltak. A nevét Habsburg–Tescheni Albert főhercegről kapta.

TörténeteSzerkesztés

Felmerült a vasúttársaságok fejlesztése Galíciában, különös tekintettel egy új vasútvonal építésére Lembergtől Stryjen át Stanislauig, tovább a Kárpátokon át a Magyar Királyság felé. Opcionális terv volt a Lemberg–Stryj vonal továbbépítése Munkácsig Magyarországra, továbbá egy szárnyvonal építése Stryjból Stanislauba.

A koncessziót, melyet felülvizsgálat után 1871. október 12-én hagytak jóvá,[1] egy csoport kapta, melyet herceg Calixtus Poniński, herceg Adam Schein, herceg Jerome Schein, Dr. Tadeusz Rayski, Charles Hubicki és Galizischen Nationalbank alkottak. Ez a csoport 1872. február 17-én megalapította a k.k.priv. Erzherzog Albrecht-Bahn-t az 1872. február 12-én jóváhagyott alapító okirat alapján.[2]

Közel két évvel az építés megkezdése után 1873. október 16-án megnyitották a Lemberg–Stryj vasútvonalat, melyet 1875. január 1-én követett a Stryj–Stanislau szakasz.

Az indulás évében 16 mozdonya, 34 személy- és 403 tehervagonnal indult a társaság melyet a Stanislau szakasz megnyitása után további 13 személy- és 103 tehervagonnal növeltek.

1883. május 18-án a k.k. Staatsbahnen (kkStB) szerződéssel átvette a Társaság üzemeltetését, majd 1884. január 1-én ténylegesen is a kkStB tulajdonába került az EAB hálózata.

Stanislau után 1883. július 8-án került sor a Lokalbahn Dolina–Wygoda megnyitására. A vasút üzemeltetésére a koncessziót 1883 március 1-én adták ki.[3]

A rövid vasútvonal a személyszállítás mellett főként a fát szállított a wyhodai fűrésztelepre.

A társaságot az egyre romló pénzügyi helyzete miatt a vasutat 1891. január 1-én államosították. A vonal és a teljes infrastruktúra a kkStB tulajdonába került.

VonalaiSzerkesztés

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Erzherzog Albrecht-Bahn című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Lásd mégSzerkesztés

További információkSzerkesztés

IrodalomSzerkesztés

  • Bernhard Neuner: Bibliographie der österreichischen Eisenbahnen von den Anfängen bis 1918, 2. kötet, Walter Drews Verlag, Wien, ISBN 3-901949-00-3 (2002)

JegyzetekSzerkesztés

  1. Konzessionsurkunde von 1871, Österreichische Nationalbibliothek
  2. http://www.archive.org/stream/geschichtedereis12aust/geschichtedereis12aust_djvu.txt
  3. Konzessionsurkunde Dolina–Wygoda von 1883, Österreichische Nationalbibliothek