Esőthozó pőcsik

rovarfaj

Az esőthozó pőcsik (Haematopota pluvialis) a rovarok (Insecta) osztályának kétszárnyúak (Diptera) rendjébe, ezen belül a bögölyfélék (Tabanidae) családjába tartozó faj.

Esőthozó pőcsik
Táplálkozni készülő példány
Táplálkozni készülő példány
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota)
Rend: Kétszárnyúak (Diptera)
Alrend: Légyalkatúak (Brachycera)
Öregcsalád: Bögölyalakúak (Tabanomorpha)
Család: Bögölyfélék (Tabanidae)
Alcsalád: Haematopotinae
Nem: Haematopota
Meigen, 1803
Faj: H. pluvialis
Tudományos név
Haematopota pluvialis
(Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Esőthozó pőcsik témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Esőthozó pőcsik témájú médiaállományokat és Esőthozó pőcsik témájú kategóriát.

Előfordulása szerkesztés

Az esőthozó pőcsik mindenütt igen gyakori. Európa és Ázsia palearktikus övében a leggyakoribb bögölyfaj.

Megjelenése szerkesztés

Az esőthozó pőcsik 9-12 milliméter hosszú kétszárnyú. Színe szürke, a tor felső oldalán sötét hosszcsíkok húzódnak. Szeme igen tarka, kanyargós vonalú világos és sötét sávokkal, melyek a szivárvány színeiben csillognak, a hímnél egymással találkoznak, a nősténynél viszont kifejezetten elkülönülnek. A szárnyak opálosan áttetszők, elmosódott körvonalú, szürke foltokkal, nyugalmi helyzetben háztetőszerűen helyezkednek el. A nőstény szúró-szívó szájszervvel rendelkezik, kés élességű állkapcsokkal, a hím szájszerve visszafejlődött.

Életmódja szerkesztés

Az esőthozó pőcsik mocsarak és nedves rétek lakója, de a szárazabb helyeken is előfordul, mintegy 2000 méter magasságig. Lárvái a nyirkos talajban fejlődnek. A nőstények vérszívók, szúrásuk igen fájdalmas. A hímek kizárólag nektárral táplálkoznak.

Szaporodása szerkesztés

Az esőthozó pőcsik rövid nászrepülés után a földön párosodik. A nőstények ezután emlősállatokat vagy embereket keresnek fel, mert a peterakáshoz vért kell szívniuk. Először optikai úton, később szagok alapján is tájékozódnak. A petéket csoportokban, rétegezve rakják le a vizek közelében élő növényekre.

Források szerkesztés