Eugenia Roccella (Bologna, 1953. november 15. –), olasz újságírónő, politikusnő 2022 óta Olaszország családügyi, születési és esélyegyenlőségi minisztere, az Olaszország Fivérei politikusa.

Eugenia Roccella
Olaszország családügyi, születési és esélyegyenlőségi minisztere
Hivatalban
Hivatalba lépés: 2022. október 22.
ElődElena Bonetti(wd)
Képviselőház tagja
Hivatali idő
2008. április 29. – 2018. március 22.

Született1953. november 15. (70 éves)
Bologna
PártOlasz Radikális Párt (1979-1992), Szabadság Népe (2008-2013), Új Jobbközép (2013-2015), Identitás és Akció (2015-2020), Olaszország Fivérei (2022 óta)

Foglalkozáspolitikus, újságíró,
IskoláiLa Sapienza Egyetem
A Wikimédia Commons tartalmaz Eugenia Roccella témájú médiaállományokat.

Élete szerkesztés

Roccella Bolognában született 1953-ban. Édesapja, Franco Roccella szintén politikus volt, a liberális, libertariánus Olasz Radikális Párt egyik társalapítója, parlamenti képviselője. Roccella apja szülővárosában a szíciliai Riesiben nőtt fel. Édesanyja, Wanda Raheli feminista festőnő volt.[1]

A Sapienza Egyetemen diplomázott le modernokri irodalomból, emellett feminista mozgalmakban vett részt: szóvivője volt számos feminista kezdeményezésnek: az abortuszért, a nők elleni erőszak ellen és számos olyan rendezvényen, amelyen a családjogi változásokat követeltek és esélyegyenlőséget.[2]

1975-ben adta ki könyvét Aborto: facciamolo da noi (Abortusz: csínáljuk magunk!) címen.[3] 1979-ben lett az Olasz Radikális Párt képviselője, 1992-ben kilépett a pártból.

2000 óta újságíróként dolgozott, írt az Il Giornale, Libero, Il Foglio és Avvenire napilapoknak.[4] 2007-ben a Family Day nevű rendezvény szóvívője volt, amely a hagyományosan, katolikus családokért való demonstráció volt. A politikába a 2008-as választásokon tért vissza, amikor a Szabadság Népe politikusaként választották meg, majd a Negyedik Berlusconi kormány jóléti és egészségügyi államtitkára lett. 2013-ban az Új Jobbközép párthoz csatlakozott, majd 2015-ben az Identitás és Akció párthoz.

2022. októbere óta a Meloni-kormány családügyi, születési és esélyegyenlőségi minisztere.

Politikai nézetei szerkesztés

LMBT jogok és homofóbia szerkesztés

Roccella szerint a házasság egy "olyan fontos pillanat az életben, ami értéket ad a nemi különbözőségnek és amikor két ember a célból találkozik, hogy az utódlást biztosítsák". 2009-ben a homofóbiás esetek kapcsán Giorgio Napolitano felhívást intézett a kormány felé és Rocella egészségügyi államtitkárként azt nyilatkozta, hogy "nem hiszi hogy statisztikai szinten vészhelyzet van a melegek ellen elkövetett erőszak ügyében. Fontos, hogy ne vesszenek el a részletekben, mert fontos, hogy a férfi-nők közti különbség nem csak egy, hanem az a különbség amely az emberi csoportokat meghatározza. Ugyan egyes esetek felkeltik a média érdeklődését, ám elsősorban a nők szenvedik el az erőszakot".[5][6] 2018-ban Roccella kijelentette, hogy minden tőle telhetőt megtesz, hogy az azonos nemű párok élettársi kapcsolatát lehetővé tevő törvényt hatályon kívül helyezzék, amit előtte 2016-ban Cirinná-törvény néven jóváhagytak.[7] Ellenezte a Scalfarotto és a Zan-törvényeket, amelyek az olaszországi LMBT közösség jogait probálta rendezni. Utóbbi Zan-törvény néven ismert homofóbiát büntetendő tervezetetet Roccella úgy jellemzett, mint a sajtószabadságot korlátozó rendelet.[3]

2023 januárjában családügyi miniszterként arról nyilatkozott, hogy ellenzi az azonos nemű pároknak a gyerekek örökbefogadását. Azt állította, hogy "habár vannak kitűnő azonos nemű szülők, a gyerekeknek joga van apához és anyához valamint a pszichológusok körében erről tudományos konszenzus van." A miniszterasszony kijelentését számos pszichológiai társaság visszautasította és azt is kiemelték hogy nincs lényeges különbség a heteroszeuxális és azonos nemű párból álló családok között között.[8]

Abortusz, eutanázia és mesterséges megtermékenyítés szerkesztés

2006-ban a mifeprisztron nevű abortusz szteroidot úgy jellemezte, hogy "hatalmas átverés és terror a nők ellen". Illetve a szteroid kereskedelmi forgalomba hozatalára azt állította, hogy "abortusz házhozszállítva".

2009-ben Eluana Englaro-ügye kapcsán az eutanázia ellen szólalt fel: Eluana Englaro akkor már 17 éve kómában volt egy 1992-es autóbaleset miatt. Rocella szerint a hölgy halálával "felhívta a figyelmet egy olyan földalatti mozgalomra, amely be akarta vezetetni az eutanáziát, bármilyen parlamenti jóváhagyás és az állampolgárok megkérdezése nélkül.[3]

Jegyzetek szerkesztés