Explorer–6

Explorer–6 (angol: kutató) amerikai tudományos, Föld megfigyelő műhold. Explorer program az amerikai űrkutatás (darabszám, tudományos eredmények) legnagyobb űrkutatási programja.

Explorer–6
Űrügynökség	NASA
Gyártó	TRW Inc.
Típus	geomagnetic satellite
Indítás dátuma	1959. augusztus 7.
Indítás helye	Cape Canaveral Space Launch Complex 17A
Hordozórakéta	Thor Able III
Tömeg	64,4
Pálya	highly elliptical orbit
COSPAR azonosító	1959-004A
SCN	00015
Sablon • Wikidata • Segítség

Küldetés

Feladata vizsgálni a mágneses teret, a sugárzási övezetek részecskéit, a korpuszkuláris sugárzást és ezek hatását a magnetoszférára.

Jellemzői

A műholdat a pasadenai Jet Propulsion Laboratory (JPL), a California Institute of Technology űrkutatási laboratóriuma készítette. Üzemeltető a NASA.

Megnevezései: COSPAR: 1959-004A; SATCAT kódja: 15.

1959. augusztus 7-én Cape Canaveralból az LC–17A (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Thor DM-18 Able III hordozórakétával állították alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális pályája 754 perces, 47° hajlásszögű, elnyújtott elliptikus pálya perigeuma 238 kilométer, az apogeuma 41 900 kilométer volt.

Forgás stabilizált űreszköz. Gömb alakú műhold, tömege 64,4, hasznos tömege 14 kilogramm. A műszerek között kozmikus sugárzást jelző detektoron kívül egy belső- és két külső hőmérséklet érzékelő, egy orrkúp hőmérő, egy mikrómeteorit-becsapódás érzékelő mikrofon és egy mikrómeteorit-eróziót mérő műszervolt. Tesztelte a rádióhullámok terjedését a felső légkörben. Pásztázó kamerával fényképezték a Föld felső rétegeit (meteorológia). Telemetriai egysége a felszerelt antennákon keresztül biztosította a (vétel, adás) kapcsolatot. Az antennák is két szekcióban kerültek felszerelésre: az egyik egy üvegszálas belső rúdantenna volt, míg a másik egy négy rúdból álló kereszt-antenna, amelyet a forgás centrifugális ereje feszített ki. Az űreszközhöz négy napelemt rögzítettek, éjszakai (földárnyék) energia ellátását újratölthető nikkel-kadmium akkumulátorok biztosították. Csak három napelem nyílt ki teljesen, így az energia ellátás 63%-os volt. Összesen 827 óra analóg és 23 óra a digitális adatszolgáltatást biztosított.

Az űreszköz 1959. október 6-án energia ellátás, valamint adóhiba miatt beszüntette szolgálatát.

Az amerikai űrhadviselés technikai tesztelésekor 1959. október 19-én a B–47 Stratojetről egy légi indítású Bold Orion (WS 119B) rakétával megkísérelték lelőni, de a rakéta 6,4 kilométerrel elhaladt mellette.

1961. július 1-jén belépett a légkörbe és elégett.

Források

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

Külső hivatkozások

• Explorer–6. nasa.gov. [2011. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 4.)
• Explorer–6. nasa.gov. (Hozzáférés: 2014. május 4.)
• Explorer–6. astronautix.com. (Hozzáférés: 2014. május 4.)

Elődje: Explorer–5

Explorer-program 1958

Utódja: Explorer–7