Félfedelesszárnyúak

A félfedelesszárnyúak (Hemiptera) az ízeltlábúak törzsének és a rovarok osztályának egyik rendje. Egyes szerzők szipókás rovarok (Rhynchota) néven említik őket. Ez a nem teljes átalakulással fejlődő rovarok legnagyobb és legváltozatosabb csoportja.

Félfedelesszárnyúak
Evolúciós időszak: Moszkvai - jelen
Vöröslábú címerespoloska (Pentatoma rufipes)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda) Osztály: Rovarok (Insecta) Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota) Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera) Csoport: Eumetabola Csoport: Egyszerűsödött szárnyas rovarok (Paraneoptera) Öregrend: Condylognatha Rend: Félfedelesszárnyúak (Hemiptera) Linnaeus, 1758
Szinonimák
Cimicida Homoptera Rhyngota
Alrendek
Auchenorrhyncha Coleorrhyncha Heteroptera Sternorrhyncha
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Félfedelesszárnyúak témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Félfedelesszárnyúak témájú kategóriát.

Megjelenésük, felépítésük

Három torszelvényükből a két hátulsóból rendszerint egy-egy pár szárny nő úgy, hogy a közép-és utótor egységes szárnytorrá nőtt össze. Tudományos és magyar nevüket is arról kapták, hogy elülső pár szárnyuk rendszerint félfedővé (hemielytrum) alakult: alapja szívós, a csúcsa viszont hártyaszerű (Urania).

Fő ismertető jegyük sajátos, minden más rovarrendétől eltérő felépítésű szájszervük, a szipóka (szívócsőr, szipcsőr), amely a többi rovar alsó ajkának és alsóajaki tapogatójának felel meg. A szipóka többnyire ízelt és vályú alakú; ebben a vályúban helyezkednek el a szúró- és szívóserték. A páros felső és alsó állkapocsból kívülről semmi sem látható, mert mélyen besüllyedtek a fejbe. Ezekből alakult ki a fej belsejében a négy hosszú, kitin anyagú és szálkaszerű, kiölthető és behúzható szúró- és szívóserte. A serték a teljes szipókán végighúzódnak, és végük egy sajátságos szerkezettel kitolható és visszahúzható.

Életmódjuk, élőhelyük

Ragadozók, növényi és állati élősködők egyaránt akadnak közöttük. Általánosan szabály, hogy a ragadozó és állati élősködő taxonok szipókája előre vagy enyhén felfelé áll, a növényi élősködők szipókája a testtel derékszöget bezárva lefelé néz (Urania).

A rovar a két szélső, a felső állkapcsoknak (maxilla) megfelelő szúróserte hegyes, gyakran hátrahajló horgocskákkal ellátott végével szúrja meg a kiválasztott növényt vagy állatot, és az így kapott ki sebbe illeszti be a két belső, az alsó állkapcsoknak (mandibula) megfelelő szívósertét. Ezek belső oldalán két-két mélyedés húzódik végig, és így a két sertét egymáshoz illesztve bennük két szűk, hosszanti csatorna alakul ki. A rovar a felső csatornán át kevés nyálat fecskendez a sebbe. A tulajdonképpeni szívócső az alsó hosszanti csatorna, a rovar ezen szívja föl a táplálékát, a vért vagy növényi nedveket (Brehm).

Rendszertani felosztásuk

A rendet öt alrendre bontják:

• kabócák (Auchenorrhyncha)
• énekeskabóca-alkatúak (Clypeorrhyncha, korábban: Cicadomorpha)
• mohaszipókások (Coleorrhyncha)
• poloskák (Heteroptera)
• növénytetvek (Sternorrhyncha)

Források

• Urania Állatvilág. Rovarok. Kurt Günther et al., 1968. Gondolat Kiadó, Budapest, 1970. p. 130.
• Brehm Alfréd: Az állatok világa I–XIX. Klebelsberg Kuno bevezetésével. Szerkesztette: Leidenfrost Gyula, Dr. Éhik Gyula, Steche Ottó, Dr. Gelei József. Fordította: Dr. Bartucz Lajos, Dr. Vasvári Miklós, Dr. Wagner János. Átdolgozott, az új felfedezésekkel és a magyar vonatkozásokkal kiegészített új kiadás. Christensen és Társa Gutenberg Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 1929–1933. → reprint kiadás: Kassák Kiadó, Budapest, 1992–1998, ISBN 963-776-522-0

Kapcsolódó cikkek

• Carl Stål

További információk

• ITIS szerinti rendszerbesorolása