Füstös cinege

Füstös cinege
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Család:	Cinegefélék (Paridae);
Nem:	Poecile;
Faj:	P. lugubris;
Tudományos név
	Poecile lugibris; (Temminck, 1820)
Szinonimák
	Parus lugubris
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Füstös cinege témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Füstös cinege témájú médiaállományokat és Füstös cinege témájú kategóriát.

A füstös cinege (Poecile lugubris) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, a cinegefélék (Paridae) családjába tartozó faj.^[1]^[2]

Rendszerezése szerkesztés

A fajt Coenraad Jacob Temminck holland arisztokrata és zoológus írta le 1820-ban, a Parus nembe Parus lugubris néven is.^[3]

Alfajai szerkesztés

Poecile lugubris anatoliae (Hartert, 1905)
Poecile lugubris dubius (Hellmayr, 1901)
Poecile (lugubris) hyrcanus (Zarudny & Loudon, 1905)
Poecile lugubris kirmanensis (Koelz, 1950)
Poecile lugubris lugens (C. L. Brehm, 1855)
Poecile lugubris lugubris (Temminck, 1820)^[2]

Előfordulása szerkesztés

Törökországban, a délkelet-európai országok területén, valamint Románia déli részen honos. Ritkán előfordul Észak-Olaszországban is. Természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők, mediterrán cserjések, szubtrópusi vagy trópusi száraz erdők, sziklás környezetben, valamint szántóföldek és vidéki keretek. Állandó, nem vonuló faj.^[4]

Kárpát-medencei előfordulása szerkesztés

A Kárpát-medencén belül csak Erdély délkeleti részén fordul elő, Kolozs megyétől a Bánsági-hegyvidékig. Itt állandó, jellegzetes madárfaj, főleg erdőszéleken, szőlőkben, kertekben fészkel. Otthonát télen sem hagyja el, így a Déli- és Nyugati-Kárpátoktól nyugatabbra, az Alföld területén, Magyarországon nem fordul elő.

Megjelenése szerkesztés

Testhossza 15 centiméter, szárnyfesztávolsága 21-23 centiméter, testtömege 16-19 gramm.^[5] Szárnya 7,2–7,6, farka 6,5–6,8, csüdje 2, csőre 1–1,1 centiméter. Feje teteje sötét kormos fekete, begye szintén, de valamivel fakóbb. Kantársávja, arca és fültája fehér. Háti oldala egérszürkés, barnába átmenő. Evezőtollai feketésszürkék. Hasi oldala szennyesfehéres. Csőre sötét szaruszürke, a kávaélek fehéresek. Lába kékes ólomszínű. Szeme barna.

Életmódja szerkesztés

Elsősorban rovarokkal táplálkozik, bár magvakat is fogyaszt.^[4] Távolról sem oly társaságszerető, mint a többi cinegeféle. Nem keresi az ember társaságát, inkább kerüli. Hangja verébszerűen cserregő.